Nem új keletű, hogy csodájára járnak a zentai vízilabdázásnak. A 82 éves klub fennállása alatt a legtöbbször felvette a versenyt a nagy pólós központokkal az országban, pedig sem feltételekben, sem pedig az anyagiakban nem volt „méltó” minderre, s különösen nem az utánpótlás terén, mert akármennyire is közkedvelt sportág ez a Tisza partján, az edzők örültek, ha megmaradt egy-egy épkézláb csapat.
Az utóbbi években, évtizedekben is voltak hullámvölgyek és hullámhegyek, a legjobbak rendre másfelé kerestek érvényesülést, a sportág szerelmesei pedig évről évre aggódva látogattak le a meccsekre, mert nem tudták, nem tudhatták, kivel is töltődik fel az első csapat, van- e elég fiatal a „nagyok” megüresedett helyére.
Mert Tóth László vezetőedzőnek továbbra is az a filozófiája, hogy helyiek kell hogy játsszanak a csapatban. Volt olyan, hogy vidékről egy-egy játékos bekéredzkedett, de egyik sem tette le örökre a névjegyét, hanem innen is továbbállt. Így aztán maradtak a zentaiak. Egyik évben jól összerázódva, másik idényben vérszegényebb csapattal. Mostanában sincs hiány tehetségből, csak az a baj, hogy az edzéslátogatás messze nem olyan, mint régen volt. Ennek ellenére az ificsapat szinte páratlan sikert ért el, hiszen a közelmúltban beverekedte magát az országos bajnoki négyes döntőbe, amely út többek között a szabadkai Spartacuson keresztül vezetett. A zentai pólósoknak 1978 óta nem volt ekkora sikerük, akkor a Nagy-Jugoszláviában kerültek a legjobb hat közé.
– A tanítványaim több éve együtt vannak már, s a sorsolás is kedvezett, mert a három lehetséges belgrádi klub közül a leggyengébbet kaptuk, bár ott volt a Spartacus, amely túlságosan nagy mellénnyel szállt ellenünk a vízbe. A fiúk most értek be, s példás lélekjelenlétről tettek tanúbizonyságot, hiszen a Beograd ellen például 5:9-ről hozták vissza a meccset. Végre harcoltak egymásért, végre vízilabdáztak. A final four arra volt jó, hogy meglássuk, ebben az elit társaságban csak akkor maradhatnak meg, ha az edzéslátogatottság sokkal jobb lesz. Ha nagyobb lenne a csapaton belüli konkurencia, jobban lehetne őket motiválni. S hát az itteni feltételek… – kezdte Tóth László.
– Őszintén bevallva a csapategység hozta meg a sikert. Sokat voltunk medencén kívül is együtt, helyreraktuk a dolgokat egymás között, s megbeszéltük a továbbiakat. A döntő pillanat a Spartacusszal vívott meccs félideje volt, mert akkor már elhittük, hogy legyőzhetjük őket. A négyes döntőn látottak arról beszélnek nekünk, hogy attól azért mi messze vagyunk, főleg kondíció terén. Gyakorlatilag edzés nélkül jutottunk oda, s ez azért most motiválhatja a játékosokat, hiszen edzéssel gyakorlatilag bárkivel felvesszük a versenyt – árulta el Híres Emil csapatkapitány.
Tornagyőzelem, kérdőjellel
A női csapat közben Splitben vendégszerepelt, a közös, horvát–szerb ligát felkészítendő második tornán. Tóth edző kénytelen volt Szentesről kérni segítséget, mert a ballagások miatt nem volt kapusa, így az 1991-es Gundl Diánával és Kertes Annával indult útnak, s a csapat végül meg is nyerte a tornát, amivel jogot szerzett arra, hogy a belgrádi négyes döntőn a Taš mellett Szerbiát képviselheti. Igen ám, csakhogy még a tengerparton a zentai erősítések miatt felemelte a szavát Aleksandar Krstonošić, a Partizan edzője, de véleményében csakhamar egyedül maradt, hiszen az előírások ezt nem tiltották, a horvát csapatok pedig külön örültek annak, hogy ilyen jó meccseket játszhattak a zentai lányokkal, akik egy durva szabálytalanságot sem követtek el az egész torna során. A belgrádi sajtóban ellentmondásos hírek jelennek meg napról napra, azzal fenyegetik a Zentát, hogy nem mehet a négyes döntőre. Hogy mi lesz a nóta vége, nem tudni, annyi viszont bizonyos, hogy egy esetleges szuszpendálást a zentaiak sem hagynak szó nélkül.
– A spliti torna kapcsán az a tanulság, hogy az állhatatosság meghozza a gyümölcsét. Annak idején mondtam a lányoknak, nem kell elkeseredni, leszünk mi még az országban érmesek, nyerünk majd tornákat. Szerencsére elhitték, s most, amikor két szentesi segítséggel nyerni tudtunk, a belgrádiak akarnak elgáncsolni bennünket. Pedig a magyarországi lányok valóban csak besegítettek, mert a gólok zömét a zentaiak dobták, Kincses, Pataki, Rudics, Fekete és Benák. Be kell vallani, hogy a zentai kapusteljesítmény nagyon gyenge, s Diánával bebizonyosodott, hogy az országban bárkit legyőzhetünk, mert gyakorolhatnánk, használhatnánk három fajta zónavédekezést, amennyiben ilyen kapusunk lenne – folytatta Tóth.
– Nagyon örültem, hogy volt egy jó kapusunk, s végre csapatként is játszhattunk. Ő megtette azt, amire szükség volt, és ennek köszönhetően megnyertük a mérkőzéseket. Anna pedig azért jött jól, mert át tudta venni Fekete Zsuzsi helyét a bal szélen, ő be tudott menni centerbe, s ez a rotálás mindjárt meghozta az eredményt. Időnk mindennek a begyakorlására nem volt. Egyszerűen ennyire ügyesek vagyunk! – mesélte büszkén Kincses Krisztina csapatkapitány.
A spliti torna zentai eredményei, a csapat, zárójelben az összgólok száma: Bura (Split)–Zenta Yordo 7:8, Mladost (Zágráb)–Zenta 12:13, Jug (Dubrovnik)–Zenta 13:18, Viktorija (Šibenik)–Zenta 8:12. Gundl, Rudics (6), Benák (3), Kertes (8), Lengyel (1), Velez (2), Kincses (17), Fekete (1), Búrány, Momirov, Piri, Pataki (13), Király.
Nyáron a férfiak a II. ligában szerepelnek majd:
– A konkurens csapatok ismertek, az összetételük pedig rejtély. Szerintem a szövetség újabb olyan lépést tett, amely nem segíti a sportágat, mert a csapatok nyárra korlátlanul igazolhatnak akár az I. A és az I. B ligából. Ez azt jelenti, hogy én akár a Partizan kezdőcsapatát is megvehetném, ha lenne rá pénzem. Hogy ez kinek jó, nem tudni, mindenesetre lesznek majd fura csapatok, hiszen például Valjevo eddig alig tudott összekaparni egy csapatot, most meg mindjárt kettőt indít. Nem lehet így jól felkészülni a ligára, hiszen teljesen ismeretlenek az ellenfelek – zárta Tóth.
