A nagybecskereki szervezők nyilván a bánáti városban három hét múlva megrendezendő junior -Európa-bajnokság főpróbájának szánták a 9. junior-birkózóemléktornát, amely ötödik alkalommal viselte a város néhai nagy versenyzőjének és a világ akkori egyik legjobb bírójának, Darko Nišavić nak a nevét. Az egyébként jól megszervezett verseny mezőnye azonban elmaradt a várakozástól, s ha a magyarok három súlycsoportban nem hozzák el a legjobbjaikat, akkor bizony még csak közepes megmérettetésre sem sikeredett volna. Történt ugyanis, hogy a volt jugoszláv köztársaságokon kívül a már említett magyarok jöttek csak el, tehát a főpróbából nem lett semmi, hiszen nem lehet valójában tudni, hogy a több mint két hétig az egyesült államokbeli Colorado Springsben készülő szerbiai juniorok pontosan hol is állnak a jelenlegi mezőnyben.
– Mi arra számítottunk, hogy legalább a környező országok elküldik a válogatottjaikat, hiszen Nagybecsekrek egy köpésre van a románoknak, nincs messze a bolgároknak, de még az ukránoknak és a szlovákoknak sem. Arról nem is beszélve, hogy három hét múlva itt lesz a junior-Eb, s nem árt felmérni a „terepet” – mondta a torna elején Barcelona olimpiai bajnoka, Sike András, aki láthatóan jól felkészült fiúkkal érkezett meg, de a mai mezőnnyel kapcsolatban még a saját válogatottkeretéről sincs túl jó véleménnyel: –Ha a szívemre teszem a kezem, úgy azt kell hogy mondjam, a jelen állás szerint a mi csapatunkban csak egy olyan fiatalt látok, akiből világklasszis válhat, s ez Rizmayer György. Vannak nagy tehetségeink, de előttük még rengeteg munka áll, s szinte megjósolhatatlan, melyikből mi lesz a szőnyegen.
A Ferencváros edzője tehát nem túl optimista, nem úgy a mi szövetségi kapitányunk, Milorad Dokmanac, aki még előző nap, a junior-Eb szervezőbizottságának az ülésén érm(ek)et vetített elő a megjelenteknek, így Snežana Samardžić-Marković miniszter asszonynak is, aki a bizottságban vállalta az elnökséget. Nos, Dokmanac főleg öt versenyzőnk, Nemes Máté, Nemes Viktor, Bűn Roland, Varga Zoltán és Nemanja Pavlović kapcsán táplál vérmes reményeket, de jobb lenne egy kicsit óvatosabbnak lenni, hiszen mi most csak a magyar csapat egy töredékét láthattuk, s sajnos el kell mondanunk, a szerbiaiak két lóhosszal maradnak el tőlük, s akkor még nem is beszéltünk az oroszokról, azeriakról, ukránokról, örményekről, grúzokról, törökökről…
Tény, hogy a Nemes testvérekkel vezetve sokat fejlődtek a juniorok. Ez be is bizonyosodott a tornán, hiszen a felsoroltak közül négyen léptek fel, a két Nemes és Varga nyert, Bűn pedig egy igen izgalmas döntőt vívott Rizmayerral, de az utolsó pillanatokban a magyar kolosszus ereje dominált.
– Mindig jó meccseket vívunk Rolanddal, hiszen sokat erősödött az utóbbi időben – nyilatkozta Rizmayer, aki végül a torna nagyserlegével térhetett haza, hiszen Nišavić egykori súlycsoportjában, a 96 kg-ban diadalmaskodott.
A szerbiai birkózók kapcsán meg kell említeni azt is, hogy Zörgő László zentai edző tanítványai közül négyen léptek fel, s hárman döntőben birkóztak (Aleksandar Šefer mindjárt a rajton a magyar Feketével kapott össze, s később elég furcsa módon kiesett). 60 kg-os súlycsoportban ugyanis Nemes Máté ellenfele Nagy Tamás volt, 66 kg-ban pedig Nemes Viktor nemes egyszerűséggel darálta be ellenfeleit, amiért később átvehette a legjobb hazai versenyzőnek kijáró serleget.
Dokmanac láthatóan boldog volt, Sike egykedvű, mert tanítványait senki sem bírta megszorongatni, Zörgő meg büszke, mert szakmunkáját dicséri, hogy zentaiak a jelenlegi legjobb szerbiai juniorok. Mi, nézők egy kis kesernyés szájízzel hagyhattuk el a lelátókat, mert higgyék el: azok közül a szerbiai versenyzők közül, akiknek most nem említettük meg a nevüket, sokuknak gyorsan sportágat kellene váltaniuk, mert bizony csak onnan ismerhetjük fel, mely sportággal foglalkoznak, hogy az egyik fiú feliratos pólóval grasszált le-fel. A pólón az állt: Én birkózó vagyok.
