Tavaly decemberben, amikor Szerbia válogatottja elnyerte a Davis-kupát, az ünneplés kellős közepén Novak Đoković kijelentette, hogy következő célja a világranglista első helyének megkaparintása, és az lesz számára a 2011-es év legfontosabb feladata.
Világos, könnyű ezt mondani, sokkal nehezebb megvalósítani. Az eredeti elképzelés az volt, hogy Roger Federer, noha pár héttel korábban győzni tudott a Mestertornán, már nem a régi, és nem lehet a spanyol Rafael Nadal legkomolyabb vetélytársa, a spanyol pedig a káprázatos év után, amelyben három Grand Slam-tornát nyert és diadalmaskodott az összes salakpályás tornán, közöttük a monte-carlóin, a rómain és madridin is, nem lesz képes ismételni, tehát Novak jó eredményeivel a hátrány, bármennyire nagynak tűnik, ledolgozható.
Vegyük kiindulópontnak a tavalyi záró ranglistát, amelynek élcsoportja így festett: 1. Nadal 12450, 2. Federer 9145, 3. Đoković 6240, 4. Murray 5760, 5. Söderling 5580. A többieket nem érdemes említeni, s Murray és Söderling neve is csak azért szerepel a kimutatásban, hogy kellő összehasonlítást lehessen végezni, hisz rendszerint nemcsak azok számítanak, akik az adott pillanatban a vizsgált személy előtt álltak, hanem azok is, akik követték. A fenti lista adatai pedig az sugallták, hogy Novak nagy lemaradásban van Nadallal és Federerrel szemben, viszont csak ezernél kevesebb ponttal előzte meg azt a két teniszezőt, aki nagy tornát még nem nyert ugyan, de akiktől egyes szakértők 2011-ben nagy berobbanást vártak. Đokovićnak tehát nemcsak arra kellett összpontosítania, hogy minél közelebb kerüljön az előtte állókhoz, hanem arra is, hogy minél sikeresebben lerázza az üldözőket is.
Azóta fél év telt el, s az eredmények ismertek. Đoković nemcsak az Australian Opent nyerte meg, hanem hosszú veretlenségi sorozata révén hat további versenyt is, közöttük négyet az 1000-es sorozatból, ami minden kétséget kizáróan óriási haditettnek számít. Így jutottunk el a két nappal ezelőtt kiadott listához, amelynek élcsoportja így fest: 1. Nadal 12070, 2. Đoković 12 025, 3. Federer 9230, 4. Murray 6625, 5. Söderling 4595. A sorrend csak annyiban változott, hogy Đoković feltört a második helyre Federer elé. Ha összevetjük a két számsort, kiderül, hogy Nadal mindössze 380 pontot veszített, Federer 85-öt nyert, Đoković óriási 5785 ponttal gazdagodott, Murray 865 pontot adott hozzá a szaldójához, az év elején három kis tornát nyert Söderling pedig 985 ponttal esett vissza.
Ebből adódik, hogy Đoković kihozta magából a maximumot, amin nem változtat a tény, hogy a Roland Garroson nem jutott a döntőbe, mert így is egy lépéssel többet tett meg a párizsi salakon, mint az előző esztendőben. Novak azonban így sem jutott Nadal elé. Már Rómában és Párizsban is volt alkalma, de nemcsak rajta múlott, hanem Nadalon is, aki több mint sikeresen védte pontjait, hisz ahol nem nyert, legalább döntős volt, így előnye ugyan hétről hétre fogyott, de így maradt még belőle minimálisnak nevezhető 45 pont.
Egy további kimutatás rámutat, hogy idén Đoković fölényesen a legsikeresebb, hisz 7470 pontot nyert, a fenti 5785 pont esetében pedig a védett és időközben levont pontok jelentik a különbséget. Nadal sem panaszkodhat, hisz idei mérlege 5850, a többi három élvonalbeli teniszező pedig nem igazán remekelt, hisz Federer 2011-ben 3340, Murray 2750, Söderling pedig 2045 pontot szerzett.
Đoković tehát, habár csak 425 ponttal van kevesebbje, mint amennyi az évzáró ranglistán Nadalnak volt, a spanyol jó játéka és eredményessége miatt még nem előzhetett. Đoković szemszögéből nézve a trónvadászat még nagyon hosszú lehet, és ha idén nem jár sikerrel, jövőre a feladat lehetetlen lesz, hisz Đokovićnak túl sok megvédeni való pontja lesz, így a spanyol csinálhat újra tekintélyes előnyt. Novaknak, akit az elveszített párizsi elődöntő remélhetőleg nem vet vissza, az év második felében nem lesz könnyű dolga, ám az esély továbbra is adott. Nézzük ugyanis, hogy 2011-ben a vizsgált ötös még mennyi pontot véd: Nadal 6620, Federer 5890, Đoković 4555, Murray 3875, Söderling 2550. Utóbbi kettő annyira lemaradt, hogy a versenyfutásba nem szólhatnak bele, Nadalnak is folytatni kell a szép sorozatot és Federerre is kemény harc vár.
Ha precízebben akarjuk vizsgálni az esélyeket, segítségért kell fordulnunk. További adatok azt mutatják, hogy idén Đoković a legjobb a 2. adogatásokkal szerzett pontok százaléka, a megnyert adogatójátékok, a kivédett break-labdák, a megnyert break-labdák és a fogadóként megnyert játékok tekintetében. Az eredményességet és hogy Nadallal legalább egyenlő erőt képvisel, tanúsítja, hogy ők ketten játszották a legkevesebb rövidítést. Nadal 10, Đoković csak 9 esetben kényszerült a 13. játékra, Federer pedig meglepő 18 alkalommal, ami azt is jelentheti, hogy egyre nehezebben nyeri meg a játszmákat.
Végül hallgassuk meg a múlt egyik nagy bajnokát, az ausztrál John Newcombe-ot, aki elsősorban a Grand Slam-tornákkal, a világelsőség megszerzése tekintetében legjelentősebb versenyekkel foglalkozott:
– A sorsolás ugyan segítségére lehet egyeseknek, hogy bejussanak az elődöntőbe, vagy akár a döntőbe is, de állítom, hogy az elkövetkező időszakban, bármennyire is kiegyensúlyozottnak nevezik a férfitenisz mai élmezőnyét, serleget kizárólag Nadal, Đoković vagy Federer nyerhet.
Ha Đoković idén világelső lesz, egy álma valósul meg. Ha viszont a hosszú vadászat végén mégis trón nélkül marad, az csak azért lesz, mert téves időben született. Egy nagy bajnokot, mint ahogyan Nadal is Federer elé került, még felül lehet múlni, de kettő kitűnővel harcolni egyszerre már egészen más. Amiről újabban, ha őszinte akarna lenni, az annak idején igazi konkurencia nélkül világelsővé lett Federer is mesélhetne.
