Az 1948-ban megalapított óbecsei kajak-kenu klub az utóbbi években figyelemre méltó eredményeket ér el. Az elmúlt idényben szinte minden versenyszámban érmesek voltak, összesen több mint 150-et sikerült összelapátolniuk: a Sóti, Terzić, Novaković, Džigurski összetételű felnőtt K-4-es 200 méteren országos bajnok lett, Biljana Relić pedig minikajakban a pionírok között nyert aranyérmet. Ezeken kívül további hat ezüst- és egy bronzérem került a tavalyi idényben Óbecsére. Dejan Terzić és Marko Novaković a moszkvai Eb döntőjében versenyezhetett, a minikajakosok pedig Vajdaság és Szerbia legjobbjai lettek, valamint az országos minikajakligát is megnyerték.
A legfiatalabbak a legsikeresebbek. Fotó: a szerző
Vladislav Živanović 33 éve tagja a klubnak, húsz éve edzősködik. Elmondása szerint az elmúlt tíz év alatt az egyik legsikeresebb klub lett az övéké az országban, és két éve az óbecseiek „hivatalosan” is az ország legjobbjai:
– Ezeket az eredményeket a remek gyerekeknek, valamint az edzők elhivatottságának és szakértelmének köszönhetjük, de jó a klubvezetésünk, és nagyon segítőkész szülők is állnak mögöttünk Az idén négy felnőtt versenyzőnk van, őket Sóti József olimpikon, a klub történetének egyik legjobb versenyzője edzi nagy sikerrel. A fiatalabbakat – a pionírokat, serdülőket, ifiket – én irányítom, Petar Stojanović segíti a munkámat, és remélhetőleg egy napon ő veszi majd át tőlem a stafétabotot. A kajakozás nehéz sport, folyamatosan nyílt vízen, a szabadban vagyunk, akár fúj a szél, akár perzsel a nap. A kajakozás mellett sokat kell futni, télen teremben tartunk edzéseket, de már márciusban, akár 5 fokos vízben is csónakba szállunk. A legfiatalabb gyerekek 8-9 évesek, amint megtanulnak úszni, jöhetnek hozzánk edzésekre. A felnőttek közül később sokan máshova mennek iskolába, egyetemre, ilyenkor kicsit szétszóródunk. Ezzel is magyarázható az, hogy a pionírcsoportunk a legerősebb, ők szinte egyeduralkodók a mezőnyben.
• Hogyan értékelné a tavalyi szezont?
– A tavalyi volt a legnehezebb évünk, meg kellett védenünk mind a tartományi, mind a köztársasági bajnoki címünket. Ráadásul egész évben árvíz sújtott bennünket, emiatt a töltés mellett, az erdőben, a csatornán – füvön, gyomon keresztül – eveztünk. Az elképesztően nehéz körülmények ellenére is újból tartományi, országos és ligabajnokok lettünk. Ez volt több évtizedes sportolói pályafutásom legörömtelibb eredménye. A gyerekek igazán hősiesen küzdötték végig ezt az időszakot.
• Kiket emelne ki a versenyzők közül?
– Számomra ez a legnehezebb. Csapatként mindannyian említést érdemelnek, hiszen volt olyan forduló, amikor 5 ponttal nyertük meg a vajdasági bajnokságot: ha egy közülük gyengébben evez, mi nem nyerjük meg a futamot. Katarina Radanović volt tavaly a legeredményesebb versenyzőnk, de sikeresen szerepeltek a versenyeken a Jovičić lányok, Dalibor Belić, Petar Džambas, Olja Mirilović, Lazar Reljić, Luka Stojkov, Kovács Ármin stb. Remélem, senki nem hagytam ki!
• Mire a legbüszkébb?
– Mi, edzők négyéves ciklusokban gondolkodunk. Négy évvel ezelőtt mindössze két versenyzővel hoztuk létre a csapatot, az első évben két régi és két új tagunk volt, akikkel már eredményeket is értünk el. A következő évben már húsz tagot számláltunk, a harmadikban meg már pionírbajnokok lettünk. A serdülők és a juniorok kevesebben vannak, mint a pionírok, és csupán négy felnőtt versenyzőnk van – ez jelentős csapateredményekhez kevés, de egyéniben ők is igen erősek. Marko Tomičević, Marko Novaković és Dejan Terzić válogatott kajakozók már felnőttsikereik után kerültek más klubokhoz, ahol jobb feltételek között tudnak készülni a versenyekre. Tomičević ifjúsági vb-t nyert, ő a napokban itthon edzett velünk. Fantasztikus teljesítménynek tartom, hogy egy ilyen kis város kicsi klubja kevés pénzből tíz év alatt 6-7 válogatott kajakozót tudott kinevelni.
• Az idei versenyidényre milyen célkitűzéseik vannak?
– Bár jelenleg 65 versenyzőnk van, szeretnénk még tömegesebbé tenni ezt a sportot. Ami a versenyeket illeti: megint az a „gondunk”, hogy címeket kell védenünk a pionírokkal, de az idősebb korosztályokkal is részt veszünk a bajnokságokon. Jósolni ugyan nem szeretnék, de biztos hozunk haza érmeket a versenyekről, ezzel mindenképpen szeretnénk megörvendeztetni városukat. Azt is remélem, hogy a mostani fiatalok közül lesz, aki kijut a 2016-os olimpiára.
• Tavaly nyáron az önkormányzat képviselői megígérték: tavaszra mosdót kap a klub Tisza-parti épülete. Elkészült?
– Sajnos nem. Tudom, hogy nehéz időket élünk, de az eredményeink alapján több támogatást is kaphatnánk. Sportolóként nem kívánom alábecsülni a többi sport eredményeit és nehézségeit, de bizton állíthatom: a kajakozás mind közül a legnehezebb. Mi esőben is, hidegben is kint edzünk a szabad ég alatt, a folyó természete is sokszor kiszámíthatatlan, de a csónakok hullámverései és a hideg víz is megnehezíti az edzéseket. Szerencsésebb körülmények között világbajnokok lehetnénk.
