A férfitenisz négy legjobbja 2011-ben szinte hibátlanul állja a sarat. A különböző okokból rájuk nehezedő nyomás néha elviselhetetlennek tűnhet, de tisztában vannak vele, hogy nincs hátraarc. Túl sokat fektettek a pályafutásukba, és túl jól keresnek ahhoz, hogy megengedjék maguknak a meghátrálást. Januárban így az Australian Open elődöntőjébeRoger Federer, Novak Đoković és Andy Murray jutott be, s csak Rafael Nadal maradt le. Májusban a Roland Garroson mind a négyen ott voltak a zárócsatározásokon, s most Londonban újra hárman vannak, csak Federer hiányzik már a legjobb négy közül. Melbourne-ben Đoković nyert, Párizsban Nadal. Vajon ki nyer Londonban?
Valahogy logikusnak tűnik az év második felét, vagy mondjuk inkább az új hónapot új világelsővel kezdeni. Nem azért, mert Nadalt már meguntuk, hanem mert Đoković már hónapok óta ostromolja a trónt, eredményeinek folytonossága pedig azt sugallja, lenne benne némi igazságosság, hogy legalább egy bizonyos időre ő álljon a dicsőséglista élére.
Novak tehát a világelsőség terhével birkózik, és olyan életcélt igyekszik elérni, ami másoknak valahogy könnyebben ment. Róma és Párizs után itt a harmadik, talán legkedvezőbb alkalom. Novak azonnal világelső lesz, ha pénteken, a 14 órakor kezdődő meccsen legyőzi Jo-Wilfried Tsongát, vagy Nadal kikap Andy Murray-től. Csakhogy Novak mérlege a franciával 2:5-re áll. Tsonga egyike azoknak, akik egyáltalán nem rettegnek, amikor Novakot látják a pálya másik oldalán. Viszont a francia azt is tudja, hogy egyszer már játszottak egy nagyon fontos mérkőzést, 2008-ban ők ketten döntöttek a melbourne-i serlegről, s Novak nyert. A szerb azóta biztosan sokat fejlődött, s neki sincs oka a félelemre. Ő is tudja, mit kell tenni a két évvel idősebb francia legyőzéséhez. Száz szónak is egy a vége, papíron Novak az esélyesebb, és az ő célja a nagyobb.
Nadal körmeszakadtáig küzd minden egyes meccsén, és hétről hétre sikerül megőriznie az első helyet, noha idén már négyszer is kikapott Novaktól. Ha együtt jutnak a döntőbe, a ranglista első helye már nem lesz tét. Mindketten nyugodtan játszhatnak, s talán az év legjobb mérkőzésével ajándékozhatják meg a sportág barátait.
Londonban Federer nem bírta el a terhet. Sokan ugyanis kétségbe vonják, hogy valaha is nyer még nagy tornát. Ő hiszi, hogy igen, csakhogy zsinórban hatszor már nem az ő akarata érvényesült. Mindeddig így járt Murray is, akitől a britek követelik a befektetések visszaszolgáltatását. Egy élvonalbeli teniszezőt sem segített még annyira a hazája, mint a britek Murray-t, s a számlát csakis a nagy tornák megnyerésével lehet kiegyenlíteni. Andy azonban már három döntőt elveszített, otthon pedig döntős sem volt. Vajon meglepheti-e Nadalt éppen most? Füvön még nem játszottak, összesítésben a spanyol vezet 11:4-re. Đoković szurkolóinak nem lenne kifogása Murray győzelme ellen. Szerintük a legszebb mégis a serleg elnyerése lenne. A világelsőségen akkor folt sem lenne. Meg aztán csodálatos lehetne egy Đoković–Murray döntő is. Melbourne-ben már vívtak egyet, Párizsban mindketten lemaradtak. Ismét rajtuk lenne a sor? Elvégre csak ők ketten állandóak az idén a GS-elődöntőkben.
A női egyes döntőjében szombaton az orosz Marija Sarapova és a cseh Petra Kvitova találkozik. Az orosz 2004-ben már megnyerte a tornát, a cseh pedig a tavalyi elődöntőnél eggyel tovább lépett, csütörtöki játéka pedig azt sugallja, hogy nagyon jó meccsre van kilátás.
Eredmények, negyeddöntő, férfiak: Nadal–Fish 6:3, 6:3. 5:7, 6:4, Murray–F. López 6:3, 6:4, 6:4. Nők, elődöntő: Kvitova–Azarenka 6:1, 3:6, 6:2, Sarapova–Lisicki 6:4, 6:3. Vegyes páros, nyolcaddöntő: Zimonjić/Srebotnik–Hutchins/Watson 6:4, 6:4.
