Az újonc adai csapat a tizedik helyen zárta az őszi idényt a Vajdasági Ligában. A szezon közben edzőcsere is volt az együttesnél, amelynek irányítását az óbecsei Kaszás Attila vette át. Az egykori kiváló labdarúgót munkahelyén, az óbecsei Mladost ifjúsági és sportközpontban látogattuk meg, amelynek az utóbbi öt évben ő az igazgatója.
• Mikor kezdett el focizni?
– A szüleim Németországban dolgoztak, így Königsbergben lettem a labda szerelmese. Miután iskolakezdésre hazaköltöztünk, az óbecsei csapatnál kezdtem el focizni, de 14 évesen már az újvidéki Vojvodinában rúgtam a bőrt. Az akkori Jugoszlávia utánpótlás-válogatottjában 35 meccsen játszottam többek között Prosinečki és Boban mellett, én voltam a legjobb góllövő, több mint 50 gólt rúgtam egy idényben. 17 évesen profi szerződést ajánlottak. A sorkatonai szolgálat után a csapatom egy időre kölcsönadott a Novi Sadnak, végül 1989-ben visszajöttem Óbecsére, ahol a 3. ligából évente egyet-egyet léptünk előre. Egy remek idény után Savo Milošević mögött én lettem a 2. legeredményesebb góllövő – Óbecse ekkor már első ligás csapat volt.
• Hogy lett ebből nemzetközi karrier?
– 25 éves koromban a Zvezdával játszottunk, a lelátókon külföldi szakemberek is ültek. Több klub is érdeklődött irántam, én Spanyolországot választottam, és a Primerában játszó Logrońesbe szerződtem. Az első év után – klubgondok miatt – lecsúsztunk a 2. ligába, és először természetesen az idegenlégiósoktól vettek búcsút.
• Milyen volt Spanyolországban focizni?
– Álom: minden labdarúgó életében ez a csúcs. Az utcán minden focistát rajongásig tisztelnek.
• Mikor hagyta abba a focizást?
– Pont a spanyol szerződésbontás után kaptam egy kecsegtető ajánlatot a Ferencvárostól, de mire hazaértem, az igazgatót leváltották, és nem jött létre a szerződés. Dr.Mezey György igazgató igazolt le végül a BVSC-hez, amely akkor erős csapat volt. Tapasztalat szempontjából hasznos fél évet töltöttem ott, de ekkor már sérülésekkel bajlódtam, és hazajöttem. 29 éves voltam ekkor. Mivel elvégeztem a testnevelési főiskolát, továbbra is a sportnak élhettem: az óbecsei ifjúsági, majd első csapatban edzősködtem, és a Vajdasági Futballszövetségben az ifjúsággal foglalkozó stáb vezetője voltam. Közben elhelyezkedtem a sportközpontban, de végül választanom kellett, és én az utóbbi mellett döntöttem.
• Mire emlékszik vissza a legszívesebben?
– Egyrészt a jugoszláv bajnokságra, amikor 17-18 évesen a Vojvodina csapatában játszva 15–20000 néző szurkolt a meccseken Jugoszlávia-szerte, de Óbecsén is voltak hasonlóan szép pillanatok, a sikeressé vált csapat még az Intertoto-kupában is bejutott. A másik meghatározó élmény természetesen a Barcelonában játszott, Barcelona elleni meccs volt: mi akkor már a tábla alján voltunk, de még így is 83000 néző ült a lelátókon – elmondhatatlan élmény, amikor a közönség minden szép megmozdulást lelkesen üdvözöl. Ezen a meccsen Romarióval, Sztoicskovval, Nadallal mérkőztünk meg.
• Csatár volt: van-e kedvenc gólja?
– Azok a legkedvesebbek, amiket a Zvezda vagy a Partizan ellen rúgtam. Mindenkinek az az álma, hogy vagy ott játsszon, vagy gólt rúgjon nekik.
• Három különböző focikultúrába is belekóstolt. Hogyan jellemezné a szerb, a magyar és a spanyol futball közti különbséget?
– A legerősebb bajnokságuk természetesen a spanyoloknak van, motiváltabbak a játékosaik, és több pénz is forog a sportágban, megvehetik Európa legjobbjait. Szerbiára jellemző, hogy borzasztóan sok tehetséges játékosa van. A magyar foci meglehetősen könnyű liga, nincs akkora erő benne, bár mostanában talán kezd felfelé ívelni, a válogatottban kifejlődött néhány jó játékos.
• A sportakadémiáknak ebben mekkora a szerepük?
– Mindennek az alapja a fiatalokkal folyó minőségi munka: nem szabad fázisokat átugrani, mert később nem lehet behozni a lemaradást. A siker 20-25 százalékban áll csak a tehetségből, a többi hozzáállás és munka kérdése. Szerbiában a tehetségeket sajnos akár 20 éves kor előtt is eladják.
• Tavaly ősz óta ismét edzősködik az adai AFK-ban, amely 15 év után bejutott a Vajdasági Ligába. Miért fogadta el az elnökség felkérését, és milyen ambíciói vannak?
– A csapat az elmúlt idényben 8 fordulóból csak 4 pontot gyűjtött be – ebben kihívást láttam, ezért vállaltam el a feladatot. Fel kellett rázni a csapatot, el kellett hitetni a játékosokkal, hogy van helyük a ligában. Helyre raktuk az önbizalmat, összekovácsoltuk a csapatot, és följutottunk a 7. helyre, de egy 4 pontos büntetés miatt lecsúsztunk, én azonban bízom a bennmaradásban. Az idén nagyobbak az ambíciók: olyan stabil csapatot szeretnénk teremteni, amelyre lehet építeni, és akár magasabb ligába is el lehet vezetni.
• Mi a sikeres edző ismérve?
– Minden edzőnek saját kialakított módszere van, így nekem is: van, aki a védelmet szorgalmazza inkább, van, aki a támadást. Szerintem az a jó, ha van egy bizonyos személyes tapasztalata az edzőnek, de fontos a megszerzett szakmai tudás is. A foci nagyon gyorsan fejlődik, a mi beszélgetésünk ideje alatt lehet, hogy két új szakkönyv is megjelenik. Ezt is kísérni kell. Nekem sokat segített a pályafutásom, de azokból az edzésekből, amiket játékosként megtapasztaltam, keveset használok fel, mert azóta vannak új módszerek, és lépést kell tartani a trendekkel.
• Ön szerint miért van az, hogy vegyes közegben magyar gyerekekből mindig kevesebb van a csapatsportokban? Nyelvtudás vagy önbizalomhiány lehet az oka?
– Nekem két fiam van, ők 6-7 éves koruktól rúgják a labdát. Az első pár évben én vittem őket edzésre, és bizony voltak nehézségek, mert itt, Óbecsén az edző csak szerbül beszélt. Akkor én tudtam fordítani, ezért a gyerekeim kitartottak, de emlékszem sok olyan gyerekre is, akik velük indultak, de a nyelvi nehézségek miatt feladták. Most is beszélgettem a klubvezetőséggel, hogy jó lenne abban a korosztályban, ahol még csak a sport megszerettetése a cél, egy magyarul is beszélő edző. Ha a gyerek eleve nehézséggel kezd a kommunikáció miatt, begörcsöl, és feladja. A legelismertebb európai fociklub, az Ajax saját maga neveli ki a játékosait. Ott az az edző, aki a 6-7 éves gyerekekkel foglalkozik, ugyanannyi fizetést kap, mint az első csapat edzője, és ez nem véletlen: ennek az edzőnek egy jól képzett pedagógusnak kell lennie.
