– A parterre-helyzetben a szőnyegbírónő kétszer is figyelmeztette a koreait, mert végig fogta Davor kezét. Meginteni azonban nem intette meg, versenyzőnk pedig nem tudott akciót indítani, pedig biztos vagyok benne, hogy eldobta volna – mondta mérgesen és csalódottan a szövetségi kapitány.
A Dokmanac-különítmény legkellemesebb meglepetést okozó tagja mindenképp a kragujevaci „nehézfiú”, hiszen tőle nem várt senki semmit, s mégis legyőzte a francia Szczepaiakot, majd a horvát Đokot, s élete eddigi legnagyobb esélye a lengyel Banak elleni küzdelem – hiszik vagy nem – már az elődöntőért ment a számára. A kopasz lengyel azonban már nagy falat volt, a kor- és erőkülönbség korán észlelhető volt. E súlycsoportban versenyben volt a magyarok „nagy öregje”, Deák Bárdos Mihály is, aki előbb venezuelait tanított móresre, majd egy igen kiélezett türelemjátékban az ukrán Didukot küldte a lelátókra. Csapattársai, Kozák István (60 kg) és Lőrincz Viktor (84 kg) idejekorán búcsúztak.
A második versenynapnak voltak már igazi nagy rangadói is, már az első körtől kezdve. Ilyen volt például a hazaiak nagy kedvence, Avluca és az iráni Aklagi (84 kg), de még inkább az örmény Patrikijev és a kubai Lopez (120 kg) összecsapása, amelyek akár döntőnek is elmentek volna. Ez utóbbi láttán nehezen képzelhető el, hogy Lopezon kívül más felállhat a dobogó tetejére.
Szamurájok és kannibálok
Minden világbajnokságnak megvannak a maga szimpatikus és kevésbé szimpatikus figurái. A japán lányok mindenképp érdekes színfoltjai minden olyan versenynek, amely küzdősportról szól. A sportcsarnok mellett felállított (egyébként szintén négyszőnyeges) klimatizált edzősátor csak úgy harsog a különböző szamuráj kiáltásoktól, mivel a felkelő nap országának leányai a „vezér” jeleire szinkronban edzenek. A versenytársak nyilván már megszokták mindezt, s még véletlenül sem mosolyognak rajta, mert lehet, hogy furcsa ez a fajta kollektivizmus, de az biztos, hogy sikeres, hiszen a japánok uralják a női mezőnyt.
Az Isztambulban folyó vb első csalódását a bíráskodás jelenti. Azt lehetett tudni, hogy senkinek sem lesz leányálom hazaival birkózni, de az, ami a 96 kg-os súlycsoportban történt, átlép minden ésszerű határt, s már-már az ízléstelenséget súrolja. Történt ugyanis, hogy a törökök valamilyen okból a fejükbe vették, hogy Cenk Ildemnek mindenáron a dobogón kell végeznie, s ezért minden meccsen megtettek mindent a sípmesterek. A botrányos bíráskodás sajnos pont a Kiss Balázs elleni mérkőzéssel kezdődött, ahol a török előbb majd kibökte Kiss szemét, majd úgy megfejelte, hogy egy centis seb keletkezett, legvégső elkeseredésében pedig megharapta a fájós orcáját! Hiába tiltakoztak a magyarok, a bírók csak a vállukat vonogatták, s Balázsnak ilyen körülmények között kellett volna megpörgetnie Ildemet. Ez nem sikerült, s a magyar ki is esett, bár az elődöntőben (is) történtek még furcsa dolgok. Ellenfele a félelmetes örmény, Aleksanjan volt, aki magabiztosan birkózott ellene, a döntő menetben meg is pörgette, de ekkor a bolgár szőnyegbíró passzivitásért megintette. Artur nem hitt a fülének és a szemének, a nemzők már elkezdtek hurrogni, de semmit sem lehetett tenni. A négy között aztán a svéd Lidberg következett, akivel szintén elkezdődött a játék, de az utolsó másodpercekben kidobta a törököt a pályáról. Ő már örült, a törökök viszont óvtak, s nem sokon múlott, hogy a skandinávok agyvérzést kapjanak (a bronzéremért aztán Dzeiznicsenka is megtanulta a török kutyafittyet, de addigra már a hazai szurkolók is fütyültek…).
A magyar világbajnok tehát már csomagolhatott, de versenyben volt a moszkvai kontinensviadal legjobbja, Lőrincz Tamás, aki vesztére a nyolcaddöntőben a kellemetlen grúzra, Chadajra futott. Itt egy hajszál döntött, mert néhány perccel a lefújás előtt Tamás még elkezdte a pörgetést, de már nem volt ereje végigcsinálni, ellenfele ráfordult, s megnyerte a meccset. Mivel a grúz a döntőig menetelt, Lőrincz a vigaszágon folytathatta, de ott csak egy svájcit győzött le, a kubai Mullenst már nem, és végül a semmit sem érő 7. helyen végzett. Módos Péter sokkal jobban járt nála, mert a negyeddöntőben a későbbi bajnok azeri Bajramovtól elszenvedett vereség után legyőzött egy japánt, s már be is biztosította a londoni vízumot. A bronzmeccsre már teljesen kiengedett Péter, s a kínai Li könnyedén elbánt vele.
– Péter igen szorgalmas fiatalember, de az utóbbi időben folyamatosan valami sérülés gátolta, s ez domborodott ki a végére. Kevés meccs volt benne, de tőle ez is kiváló teljesítménynek számít, hiszen az olimpiai vízumot megszerezte – nyilatkozta Struhács György szövetségi kapitány, aki ha nem lenne olyan nyugodt természetű, nyilván mondott volna cifrábbakat is Lőrincz helyezése meg Kiss állapota kapcsán, mivel addigra Kissnek már teljesen lezárult a bal szeme, s be is kötötték.
A szerbiai versenyzők helyezetlenül végeztek. Elejében senki sem akar semmit sem mondani ennek kapcsán, a nagy hümmögést Sreten Damjanović edző törte meg:
– Szerencsétlen körülmények játszottak közre. Maksimović még a németországi ligaküzdelmek során hátsérülést szenvedett, majd a felkészülés során rásérült, ezért sokat kihagyott. Ő viszont dolgos birkózó, neki kellenek az edzések a jó eredményhez. Ez most nem volt meg…
Sovány vigasz.
Világbajnokok, 55 kg: Rovsan Bajramov (azeri)… 5. Módos Péter (magyar). 66 kg: Szaei Morad Abdvali (iráni)… 7. Lőrincz Tamás (magyar). 96 kg: Elis Guri (bolgár)… 14. Kiss Balázs (magyar).
