Munkatársunk helyszíni tudósítása
Nincs recesszió Törökországban, az egy biztos! Már 2004-ben, a budapesti világbajnokságon is nyílt titokként kezelték a tényt, hogy a kubaiak elleni mérkőzést meg lehet venni, s az üzletbe ki más ment volna bele, mint a törökök, akik akkor egy 120 kg-os aranyat vásároltak fel. Nos, jelentem, a karibi országban továbbra sem rózsás a helyzet. A Sinan Erdem sportcsarnok folyosóin Castro fiai Cohiba szivart árulgatnak (megjegyzem, igen csábító áron, mert egy 25 darabos dobozt már 100 euró alatt el lehet kapni tőlük, nálunk meg egy ilyen csemege darabja 20 euró felett van), meg mást is, mert az, amit a 120 kg-os döntőben látott a közönség, röhejes volt. Képzeljenek el egy kétméteres izomtömeget – esetünkben Mijaín López Núñez –, akit még két centivel sem tud senki sem arrébb rakni, aztán jön a tőle egy fejjel kisebb tömzsi Rıza Kayaalp, s egyszerre azt csinál a kubaival, amit akar! A magyarországi példa azonban gyorsan eszükbe jutott az embereknek, s akik nem voltak törökök, az első menet után már keltek is fel a helyükről, s két ujjukat összedörzsölve mutatták meg a hazaiaknak, mit gondolnak az egészről.
Mit lehet ehhez hozzáfűzni? Nem sokat. Tudni kell, hogy Kubában igazából csak az olimpiai teljesítmény számít, látjuk a képernyőn, hogyan élnek otthon, a törököknek meg van pénzük arra, hogy egy életre megoldják riválisaik gondjait. Pár tízezer dollárról lehet szó, s ezt Kayaalp és szövetsége is percek alatt megsokszorozza majd, mert ebben az országban e sportágban egy arany felér a lottó főnyereményével.
E súlycsoportban volt érdekelt Deák Bárdos Mihály is, akinek saját szakvezetője értékelése szerint szerencséje volt a sorsolásnál, amit a 36 éves sportoló egyébként a legjobb módon használt ki, hiszen a bolgár Ivanov szenzációs legyőzésével zsinórban a negyedik olimpiáját biztosította be. A bronzéremért azzal a kazah Tinalijevvel küzdött meg, aki a szombathelyi Magyar Nagydíjon felülmúlta, s sajnos ez most is megismétlődött, pedig volt esély a győzelemre:
– Bosszantó, hogy ellene most is meg Szombathelyen is csak egy sovány pontocskával kaptam ki, de nem felel meg a kazah stílusa. Ennek ellenére nagyon boldog vagyok, hiszen bebiztosítottam az olimpiai kvótát, s nem kell végigszenvednem a további kvalifikációs időszakot, hanem nyugodtan készülhetek Londonra – nyilatkozta Deák Bárdos, s látszott, hogy az első nap mizériája után Struhács György szövetségi kapitánynak is kisimult egy-két ránca:
– Hogy mi volt Lőrincz Tomival? Nem tudom. Nekem úgy tűnt, hogy fejben nem volt ott. Esetében az a kellemetlen, hogy vagy további hét világklasszis maradt még az olimpiai selejtezőkre, így pokolian nehéz lesz még neki is kiharcolnia Londont, hiszen háromszor kell majd nem keveset fogyasztania. Ettől függetlenül bízok abban, hogy ott lesz az ötkarikáson.
Tegnap délutáni jelentkezésünkhöz képest a szerbiai versenyzők kapcsán nem változott semmi, egyikük sem került a vigaszágra. Ez Davor Štefaneknek esett a legrosszabbul:
– Mások véleménye is az, hogy a szőnyegbírónő összesen 4 ponttal károsított meg. Ha ez nem történt volna meg, úgy szinte biztos vagyok benne, hogy éremért küzdök, és meg is szerzem azt. Mit mondjak? Ez a sport…
Ismét mikrofonvégen a legenda
A török szervezők mindent megtesznek azért, hogy a nyugatihoz hasonló rendet, fegyelmet és biztonságot teremtsenek a hatalmas sportlétesítményben, de ez csak hellyel-közzel sikerül nekik. Nem volt még gond (ha csak nem vesszük annak azt, hogy a 60 kg-os Noroozi győzelme után edzője az emelvénynél rosszul lett és összeesett, s nyilván infarktussal szállították kórházba), ám naponta többször is röhögök a bejáratnál röntgenező hölgyön, akinek az orra előtt kistáskámban a bicskával járok ki-be. A biztonságiak értelmi szintje egyenes arányban csökkent a vb hátramaradt versenynapjaival (tegnap reggel az egyik megkérdezte a társát, vajon az újságíró-akkreditációmmal beengedhet-e az újságírópáholyba), de még ők sem mertek megállítani egy embert, akit úgy hívnak, hogy Alekszandr Karelin. A minden idők legjobb birkózójának tartott szibériait a belgrádi Eb ideje alatt sikerült meginterjúvolnom, de akkor is rezgett az inam, mert az, aki nem nézett még Karelin szemébe, nem tudhatja, mi az a szúrós tekintet. No, ez a pillantás nem változott, de sikerült ismét megszólítanom, s arról érdeklődtem, hogyan tetszik neki eddig a vb:
– Nem vagyok elragadtatva. Kevés az akció, semmi látványosság nincs.
Ennyit Karelintól.
Bácsi jól haladt…
Szerdán megélénkültek végre a történések a szőnyegeken, s ennek bizony az az oka, hogy a pörgős menyecskék vették át a prímet, akik ellentmondást nem tűrő módon küzdenek ezúttal is, szép akciókat és tusgyőzelmeket láthattunk, amelyekben ismét a japán lányok jeleskedtek.
A hazai közönségnek azért maradt tegnapra is egy csemege, hiszen a kétszeres világbajnokuk, Selçuk Çebi napja ez, a kötöttfogás megmaradt 74 kg-os súlycsoportjában. Maradt azért nekünk is izgulnivalónk, hiszen Bácsi Péter is kiválóan rajtolt. Szerbia színeit a hol montenegrói, hol pedig szerbiai válogatott Goran Bulatović védte. Nem túl sokáig, mert a román Puscaru ellen egy győztes menetre futotta az erejéből. Pont a román volt a harmadik ellenfele Bácsinak, aki kiválóan fogyaszthatott, hiszen két ázsiai ellenfelét könnyedén győzte le: a selejtezőben előbb a koreai Kimet 4:0, 4:0-ra, majd egy pörgetéssel és egy ledöntéssel (2:0, 3:0) a japán Kanabukót. A román már egy kissé nagyobb falat volt, de csak ijesztgetett bennünket (2:0, 0:3, 2:0), így Péternek a kazah Dilmukhamedov jutott a negyeddöntőben. S itt ütött be a ménkű! A kazah fölényesen vezetett, s végül betusolta a magyart, aki a vigaszágra sem került, mert a Dilmukhamedovot meg egy szoros meccsen Çebi győzte le, aki az este az orosz Vlaszovval küzdött meg az aranyért.
A lányok eredményeiről holnap szólunk, mint ahogy interjút olvashatnak majd a Deák Bárdossal karöltve legeredményesebb magyarral, Módos Péterrel is.
Világbajnokok, 60 kg: Haji Omid Noroozi (iráni)… 12. Davor Štefanek (szerbiai)… 32. Kozák István (magyar). 84 kg: Alim Selimau (fehérorosz)… 22. Báló Petar (szerbiai)… 38. Lőrincz Viktor (magyar). 120 kg: Rıza Kayaalp (török)… 5. Deák Bárdos Mihály (magyar)… 11. Miloš Spasić (szerb).
***
Sport és politika
„Böyle büyük bir organizasyonda emegi gecen görevli arkadaslarimizla ne adac övünsek azdir.” Ezekkel a szavakkal kezdte meg a díszbeszédét Bekir Çeker, a Török Birkózószövetség elnöke a díszmegnyitón. Most nem direkt piszkálom az olvasót, csak ezt hallottuk mi is, minden fordítás nélkül (egyébként azt jelenti, hogy Törökország nem rendezett még ekkora birkózótornát). A törökök nagyon lelkesek voltak egyébként, mert útközben vagy 25 páncélozott Mercedesszel, meg több mint 200 gépfegyveres katonával és biztonságival megérkezett Başbakan Recep Tayyip Erdoğan, Törökország köztársasági elnöke is, aki biztos egy nagyon hazafias beszédet lejtett le (ezt sem fordították), mert külön fizetett zászlólengetőket transzportáltak be a lelátókra (amint az elnök lelépett, ők is eltűntek), akiknek arra is volt idejük, hogy sűrű éljenzés közepette az ismert politikai huzavona kapcsán kifütyüljék a felvonuló izraeli zászlót. Dávid-csillagos kelepcébe estek az irániak is, akiknek két (arany)éremesélyes versenyzőjük is azért adta fel még az elején a vb-t, mert izraelire futott rá.
Az egyébként pazar táncos megnyitó alatt egy dolgot megtudtam, méghozzá azt, hogy mit jelent egykori főszerkesztőnk, Kubát János neve. A folyosón bolyongva egy ajtón ez állt: Kubat. Megkérdeztem a böhöm ajtónállót, mi a jelentése. „Énekes” – felelte.
