Bevallom, én is meglepődtem, amikor megtudtam, a veterán-Európa- és -világbajnokságok rendszeres résztvevője, a zombori Savo Zatezalo 1945-ös születésű. A közelmúltban együtt utaztunk az isztambuli világbajnokságra, s első pillantásra úgy 53-at adtam volna neki. Szövegéből és étrendjéből kivettem, hogy nagyon vigyáz az egészségére, ősz hajszálait pedig rafinált módon rejtegeti, de azt már nem feltételeztem, hogy napi edzéssel tartja fitten magát, így, 66 évesen is. Nos, ebben a kategóriában igen ritka már a birkózó, épp ezért a tiranai döntőben orosz ellenfele az útlevelét akarta látni, hogy valóban 66 éves-e.
• Mi hajtja továbbra is, hogy ilyen versenyeken részt vegyen?
– 2005 óta csinálom ezt, tehát ezekkel együtt immár hét világbajnokságon vettem részt, amelyeken eddig két bronzérmem volt. Az idén kivételesen keményen készültem, négy hónapon keresztül naponta edzettem, s olykor összesen 10 tonnát is súlyoztam. A FILA egyébként mind nagyobb hangsúlyt fektet ezekre a versenyekre, a cél pedig az, hogy az aktív pályafutásukat befejezett versenyzők ne hagyjanak fel teljesen a birkózással, a sporttal. Talán ebből a célból nem adom fel én sem. Lengyelországban egyébként mintegy 500, Tiranában pedig közel 300 versenyző volt.
• Tíz tonna? Hát ennyit már manapság nem nagyon emelgetnek a fiúk! Ha összehasonlítja a birkózást az Ön idejében és manapság, mit lát?
– Sajnos ez így igaz. Zomborban legalábbis biztosan nem készültek ilyen tempóval a fiúk a ligaidényre. Bejártam hetente kétszer az edzéseikre, s bizony komótosan sparringoltam nekik.
• Ha már itt tartunk, frissítsük fel az olvasók emlékezetét az Ön egykori eredményeivel kapcsolatban.
– Az egykori Jugoszláviában országos bajnok voltam, és több nagy verseny érmese. Számításaim szerint 66 alkalommal öltöttem magamra a címeres mezt. Bár Münchenhez közel voltam – helyettem a zágrábi Čorak jutott ki –, olimpiára sohasem jutottam el, mert akkortájt olyan nagyságok foglalkoztak ezzel a sportággal, mint Petković, Frgić, Nenadić és Memišević. Ez egy olyan nemzedék volt, hogy valamennyi világversenyről éremmel tértek haza. Zombor egykoron országos csapatbajnokot adott, amelynek én is tagja voltam. Manapság sokkal rosszabb a helyzet, főleg anyagi téren. Bár a lehetőségek a fejlődésre megvannak, nincs megfelelő utánpótlás, így az eredmények is elmaradnak.
• Évek óta tisztséget tölt be a szövetségben. Jelenleg a felügyelőbizottságban elnökként tevékenykedik. Mi újság?
– Örömmel újságolhatom, hogy az utóbbi években túlnyomórészt sikerült visszaszorítani a visszaéléseket és a lopást, amit főleg Belgrádban észleltünk. Ez azt jelenti, hogy több marad a fiatalok felkészülésére, s reményeink szerint mindez meg is hozza majd az eredményét.
• Milyen élményekkel tért haza ezekről a világbajnokságokról?
– Számos egykori világbajnokkal találkozhattunk. A mostani vb-k jellemzője az volt, hogy immár roppant felkészülten érkeztek a veteránok a versenyekre, így élvezetes és bizonytalan meccsek sorát láthattuk. A lengyelországi körülményeket nagyjából ismerjük, engem viszont az albán helyzet lepett meg, mert Isztambulból is éremmel tértek haza, s mondhatom, a birkózás abban az országban közkedveltebb, mint nálunk.
• Albánia számunkra olyan, mint a vadnyugat. Úgy hallottam, voltak azért kellemetlenségei is.
– Szépen fogadtak bennünket az albánok, de ott is vannak gazemberek. A legnagyobb baj az volt, hogy a gépkocsimba fél tartály üzemanyag mellé fél tartály vizet is öntöttek, s a „szőkítés” vége az lett, hogy Tiranában, majd az albán–montenegrói határon lerobbant a kocsi. Előtte is volt egy-két malőr, mint például az, hogy nem volt felhúzva a résztvevők között a szerbiai zászló. Intervencióm után ez a „hiba” ki lett javítva.
• Jövőre Budapest ad otthont az összes veterán-nagyversenynek. Régi ismerősökről lévén szó hogyan készülnek oda?
– Tekintettel arra, hogy a veteránválogatott kapitánya is vagyok, az a tervem, hogy oda sokkal népesebb csapattal utazzunk el. Európa-bajnokunk, Senad Rizvanović megígérte jövetelét, s kuriózumként a szövetségünk elnöke, Željko Trajković is, akit egykoron súlycsoportjában szintén a legjobbak között tartottak számon.
