Harmadszor és egyben utoljára volt Kőszeg a házigazdája a Kárpát-medencei összmagyar nemzeti diákbajnokság döntőinek asztaliteniszben, sakkban, birkózásban és leánykézilabdában. Az osztrák határhoz közeli történelmi városka szép elmékként marad meg a délvidéki diáksportolók tudatában, hiszen az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is éremeső várta őket az eredményhirdetéskor, amivel az elcsatolt nemzetrészek legsikeresebbje lett.
Vajdaságból főleg a Tisza mentéről indultak útnak a gyerekek, de voltak ott muzslyaiak, szabadkaiak és topolyaiak is. Idén sajnos nem érkeztek versenyzők Temerinből és a legdélibb magyar településről, Székelykevéről sem. A pénztelenség ugyanis valamennyi küldöttségre rányomta a bélyegét, hiszen voltak olyan csapatok, amelyeknek 1000 kilométert kellett utazniuk Nyugat-Magyarország felé.
Kőszegen a már megszokott meleg fogadtatás várta a fiatal sportolókat. A helyi tánccsoportok mellett világbajnok kötélugrókat is láthattunk, meg Lendvai Zoltán rédicsi plébános révén gördeszkázó papot. Kű Lajos, a bajnokságot szervező budapesti Aranycsapat Alapítvány elnöke a magyarság idei nagy halottairól, dr.Mádl Ferenc néhai köztársasági elnökről, Makovecz Imre világhírű építészről és Albert Flóriánról, az egyetlen magyar aranycipős labdarúgóról emlékezett meg. Az eseményt ismét megtisztelte jelenlétével dr.Duray Miklós felvidéki politikus, valamint a délvidéki csapat támogatója, a Magyar Nemzeti Tanács nevében dr.Zsoldos Ferenc alelnök. Az esemény szellemi vetélkedőjét egyébként Liszt Ferenc születése 200. évfordulójának és a nándorfehérvári csata 555 éves emlékének szentelték, de voltak természetesen sportjellegű kérdések is, amelyek a magyar Aranycsapatra vonatkoztak. E vetélkedőben az erdélyiek találták fel legjobban magukat, a muzslyai és az adai kézilabdázólányokból összeállított délvidéki csapat néhány pontos lemaradással a harmadik lett.
Ami a sportot illeti, el kell mondani, hogy Gyólai Zoltán délvidéki koordinátornak – aki ezúton szeretne köszönetet mondani az MNT-nek és a Bethlen Gábor Alapnak, valamint az utat támogató önkormányzatoknak – ezúttal is sikerült egy igen kompakt és erős csapatot indítani. A legnépesebb küldöttség be is váltotta a hozzá fűzött reményeket, hiszen összesen 13 aranyéremmel, 7 ezüsttel és 6 bronzzal tértek haza (a dobogós helyezéseket elért versenyzők névsorát hétfőn és kedden már közöltük).
Külön színfoltja volt a rendezvénynek az asztalitenisz- és a kézilabdaverseny két fővédnöke, a korábban világbajnok Jónyer István és Farkas Ágnes olimpiai ezüstérmes kézilabdázó. Jónyer természetesen tisztában volt azzal, milyen asztaliteniszezőket nevelnek itt, a Vajdaságban, s főleg Zentán, Ágnes arcán azonban egyértelműen kiütközött a kellemes meglepetés jele, hiszen a zetelaki és az adai lányok bizony profikat meghazudtoló gyorsasággal és vehemenciával estek egymásnak, és a döntő kimondottan izgalmas és színvonalas volt. Várhidi Pali bácsi, az Aranycsapat egyik tartaléka ezúttal nem volt jelen, mert az Újpestben pont e hétvégén rendeztek neki születésnapi bulit, a kiváló labdarúgó, majd edző 80. születésnapja alkalmából.
Magáról a rendezvényről, illetve a hetedik állomásáról: sajnos, a gazdasági válság erre a rendezvényre is rányomja a bélyegét. A csapatok mind nehezebben és nehezebben tudják összekaparni az utazáshoz szükséges pénzt, ezért a diákbajnokság stagnál. Kérdés, hogy egy-egy házigazda hány vendéget bírna el, de tény, hogy hiányoznak a muravidékiek, a baranyai magyarok, s kívánatos lenne, ha például Kárpátaljáról is érkeznének birkózók, asztaliteniszezők Erdélyből, és valamennyi versenyszámba beszállnának a magyarországi városok, klubok is. Mert az elképzelés díjazni való, mint ahogy az Aranycsapat Alapítvány a Prima Primissima díj jelöltje az idén.
A bővítés azonban a jövő zenéje. Kőszeg minden valószínűség szerint utoljára volt vendéglátója a döntőknek, s jövőre a karaván vagy a Balaton partjára, vagy Budapest környékére költözik. Remélhetőleg ez valamelyest közelebb lesz a küldöttségeknek, és jövőre még izgalmasabb versenyeket láthatunk.
