• Visszatekintve az őszi idényre hogyan ítéled meg a Zenta szereplését?
– Az elvárásokhoz és a tervekhez képest rosszabbul teljesítettünk. A tavalyi szezonban néhány ponttal lemaradva a harmadik helyen végeztünk. A nyáron azonban fontos játékosaink mentek el, így Milivojev a Spartacusba távozott, Nikolin pedig külföldre, s nem sikerült őket megfelelően pótolni. Ehhez még az is hozzátartozik, hogy rengeteg gondunk volt a sérülésekkel és a betegségekkel. Ha mindezt figyelembe vesszük, a 21 megszerzett pont nem is olyan rossz, hiszen hét meccset játszottunk itthon, nyolcat pedig idegenben, s tulajdonképpen csak az utolsó fordulóból az itthoni győzelem hiányzott ahhoz, hogy sikeresnek mondjuk az őszi szereplésünket, hiszen akkor 23 pontunk lett volna, és ismét a dobogó harmadik helye jutott volna nekünk.
• A tavalyi idényhez képest milyenek a mutatók, miben kell tavaszra javulni?
– Kielemeztünk a tavaszi szezont. Tavaly mi lőttük a legtöbb gólt, és a kapott gólok tekintetében a harmadik legjobbak voltunk, most pedig úgy állunk, hogy megcsappant a rúgott gólok száma, s növekedett a kapott. Negatív a gólarányunk, 19:20, de ehhez hozzátartozik az a szerencsétlen veterniki vereség, ahol hatot rúgtak nekünk. Ettől függetlenül erősíteni kell a támadást és a védekezést is, mert a Zenta mindig a jó védelméről volt ismert. Sokat olyan mérkőzés volt, amikor hajtani kellett a jó eredményért, s a két hazai vereség megengedhetetlen.
• Negyedik éve vagytok ebben a ligában. Mi az idei benyomás a versenykiírásról?
– Elment a kiváló Donji Srem, de attól még maradtak jó csapatok a ligában. Ilyen a dunacsébi, a belcsényi és az ópázovai együttes, ilyen a magasabb rangfokozatból érkezett Šid, az egykori Big Bull, s hát ehhez a csoporthoz tartozunk mi is. Minden évben igen kiegyensúlyozott a liga. Úgy szoktam mondani, Szerbiában ebben a ligában kezdődik a futball. Jó pályákon játszunk, jó játékvezetők vannak, nincsenek azok a bizonyos „három háromért” meccsek. Itt lehet focizni, árnyalatok döntik el a mérkőzéseket, s mindenhol a maximumot kell adni. Érdekes tehát, mert nincsenek lefutott meccsek, itthon is meg kell izzadni a pontokért.
• Évről évre rosszabb a gazdasági helyzet…
– Mi ilyen szempontból az egyik legstabilabb csapatnak számítunk, a szponzorunknak köszönhetően. Még Vajdaság-szinten sincs sok olyan csapat, mint mi, hiszen adósság nélkül zártuk le az évet. Senkinek sem tartozunk, sem játékosoknak, sem a szövetségnek. Tíz éve, amióta ez a vezetőségünk van, racionálisan gazdálkodunk, ami azt jelenti, hogy nem dobáljuk a pénzt, de a szükségesre mindig volt.
• Felkészülési időszak, átigazolási időszak. Mik a tervek Zentán?
– Át kell szerveznünk a csapatot a fentiekkel összhangban, mert sok gólt kaptunk, és keveset lőttünk. Van 3-4 játékosunk, akik nem érik el ezt a szintet. Hat pontra vagyunk a kiesési zónától, ugyanakkor három pontra a harmadik helytől. Vigyázni kell tehát, mert lehet ugyan nagyon lépni előre, de lefelé is nagyot lehet bukni. Erre a legjobb orvosság a jó játék, s ennek érdekében több játékossal is leültünk már beszélgetni. Úgy érzem, hogy tavaszra jobb csapatunk lesz.
• Az időjárás is kedvez, a Zenta pályája pedig az ország egyik legjobbjának számít. Ennek ellenére terveztek-e edzőtáborozást valahol másutt?
– Nem, mert tényleg jó feltételeink vannak itthon, még akkor is, ha esik az eső, mert itt van a tartánpálya. Ez az időszak arra jó, hogy összetartsuk a csapatot, hogy az új játékosok beilleszkedjenek. Baráti kapcsolatban vagyunk a kaposvári Rákóczival, ők szoktak ilyenkor meghívni bennünket egy három-négy napos tornára, ahol műfüvön készülhetünk.
• Most, a „félidőben” a vezetőségnek milyen elvárásai vannak a végső helyezést illetően?
– Velünk kapcsolatban mindig a jó, közönségcsalogató játék az elvárás. Minden mérkőzésre úgy kell kifutnunk, hogy győzünk. Reálisan az első ötben szeretnénk végezni, hogy ne kelljen a kiesésre gondolni, meg hát a középmezőny szürkesége sem érdekli a szurkolókat.
• Többször hangoztattad már, hogy véleményed szerint ez az ideális liga a Zenta számára. Állja még ez a kijelentés?
– Szerintem igen. A mi feltételeink erre a ligára elegendőek, ezért is vagyunk stabilak. Ha felmennénk magasabb rangfokozatba, nem tudnánk érvényesülni, s állandó anyagi bizonytalanságban lennénk. Azt sem tudom, mit kapnánk mindezzel. Nem lenne több néző, ha például a vranjei Dinamo jönne ide, és nem a Topolya. Sőt. Addig kell nyújtózkodni, ameddig a takaró ér. Tavaly bejuthattunk volna az I.ligába, de akkor most döglődnénk, nem lenne pénz, vesztenénk a meccseket, a játékosok elégedetlenek lennének. Itt a szponzor elégedett, mert azért csak győzögetünk. Ha pedig megindul egy csapat a lejtőn, tudjuk, a „zentai liga” a végállomás.
