Habár mi itt már a nyolcvanas évek elején sejtettük, hogy Szeles Mónika világhírű teniszezőnő lesz, annak a nagyszerű és sikerekben gazdag, de egyben rövid és balszerencséktől sem mentes pályafutásnak azonban valahol hivatalosan is el kellett kezdődnie.
Akkor sem lehetett ilyesmit pontosan megállapítani, utólag még nehezebb, viszont amondó vagyok, hogy Miamiban, az Orange Bowlon indult el minden, noha Mónika korábban már vb-t nyert a 10 évesek mezőnyében. Lehet, hogy a Szeles-karrier nem lett volna egy csöppel sem szegényebb, esetleg kicsit késik, ha azon az ifitornán valaki nem szól oda Nick Bolettierinek, hogy nézze meg már azt a csöppséget… A többi már legenda.
Amint belekeveredett a mesébe a neves edző, Mónikára egyszerre az egész világ felfigyelt. Kivéve itthon. Mármint olyan szempontból, hogy klubja, a szövetség, az állam és a szponzorok stb. egyengették volna fejlődésének útját. Senki sem szavazott meg neki milliókat, mint a Partizan kosarazóinak, senki sem adott neki lakást, mint Čavićnak és Higlnek, senki sem ajánlott fel telket egy teniszakadémiának, mint Đokovićnak, noha akkor gazdagabb világban éltünk. Még csak edzésterminust sem kapott többet, annak ellenére, hogy a legkomolyabb lapok és a legjobb szakemberek évekkel előre benne látták a sportág legjobbját.
Szelesék erre vették a batyujukat, mindent egy lapra, Mónika tehetségére tettek fel, és egy németországi megtévesztő kerülővel az USA-ban kötöttek ki. A többi már legenda.
Szeles Károlynak ugyanis esze ágában sem volt – annak ellenére, hogy akkor még a kommunista időket éltük, s ő is párttag volt –, hogy kijelentse: Mónika nem mehet Amerikába! Nem engedélyezem, hogy ilyen fiatalon külföldre kerüljön! Inkább előbb itthon, a szülőhazájában bizonyítson!
Tisztában vagyok vele, hogy fociban és kosárlabdában könnyebb itthon bizonyítani, mint sok más sportban. Elhiszem, hogy egy focitehetség itt is megvalósíthatja álmait, s majd csak beérett játékosként távozhat külföldre. Viszont az itteni focisták zömét senki sem hívta a legnevesebb klubokba, amikor még csak 15 évesek voltak. A C. zvezda 15 éves játékosát, az állítólag rendkívül tehetséges Mihailo Milutinovićot azonban a Barcelona már most meg szeretné szerezni. Mesés pénzt kínálnak neki, maximális fejlődési lehetőséget, a „kis Messi” státust, ha őket választja. A focista apja azonban hajthatatlan: Mihailo nem mehet Spanyolországba! Nem engedélyezem, hogy ilyen fiatalon külföldre kerüljön! Inkább előbb itthon, a szülőhazájában bizonyítson!
És érvel: Ha a legjobb ifiket is elengedjük, akkor kit nézünk majd itthon?
Majd egész filozófiáját óvatlanul felrúgja: Mihajlo idén már harmadszor lesz országos bajnok. Igaz, az előző kettőért a serlegeket még nem kapta meg.
A serlegeket sem? Ez nem elég intés egy apának, aki állítólag a legjobbat akarja tehetséges gyermekének?!
