Szeles Mónika kilencszeres Grand Slam-győztes teniszezőnő – akinek karrierjét korán félbeszakította egy őrült Graf-rajongó támadása – szombaton ünnepelte meg 50. születésnapját.
Mónika, akit világszerte a nemzetközi Monica Seles néven ismernek, 1973. december 2-án született Újvidéken, magyar családban. Édesapja, Szeles Károly testnevelési főiskolát végzett Belgrádban, versenyszerűen foglalkozott atlétikával, és ezeket az ismereteket hasznosítani tudta, amikor az alig négyéves lányának az első teniszórákat adta. Károly a Magyar Szó karikaturistájaként is nemzetközi hírnevet szerzett, könyvillusztrálással is foglalkozott, és rajzfilmeket is rendezett.
Mónika a nyolc évvel idősebb bátyja, Zoltán példájára kedvelte meg a teniszt. Eleinte nem klubtagként teniszezett, hanem a limáni lakóépületük parkolójában, a fallal ütögetve, Zoltán egy már kimustrált felnőttütőjével sajátította el az alapokat. A lánya tehetségét hamar felismerő apa fázisonként rajzolta le az adogatás mozdulatsorát egy könyv lapjainak sarkaira, hogy azokat pörgetve életre keljen a mozdulat. A kislány edzése közben tudatosan technikai újításokat vezetett be, így például ütés közben a mélyebb térdrugózást tartotta megfelelőnek, Mónika testének rotációja pedig ütés közben a kalapácsvetők fordulatának egy mozzanatát másolta le. Mivel akkoriban még nagyon drágák voltak a kisebb és könnyebb gyermekütők, apja arra biztatta, hogy a felnőtt méretű ütővel a tenyerest és a fonákot is páros kézzel üsse. Minderről a sportbarátok tábora Mónika első interjúiban értesült, a népszerűséggel pedig a Dél-Amerikában megnyert korosztályos világbajnokság, majd az 1985-ben szintén megnyert U12-es Orange Bowl után kezdett ismerkedni.
E nemzetközi sikerek után felfigyeltek Mónikára, itthon viszont az újvidéki klubokban nem részesült a tehetségével megfelelő bánásmódban. A család ezért úgy döntött, hogy külföldön néz a lehetőségek után. Előbb Németországba utaztak, azután meghívót kaptak a legendás edző, Nick Bollettieri floridai teniszakadémiájára. Ott sem maradtak sokáig, Bradentonból Sarasotába költöztek. Mónika 1988-ban, tizenöt évesen felcsapott profinak. Első két tornáján túljutott az 1. fordulón, a harmadikon pedig 1989-ben Houstonban a döntőben legyőzte példaképét, Chris Evertet.
Rangsorolás nélküliként kapott meghívót az egy hónappal későbbi Roland Garrosra, ahol a négy között három játszmára kényszerítette a világelső és címvédő Steffi Grafot.
Első Grand Slam-döntőjét 1990-ben nyerte meg Párizsban éppen Graf ellen, ezzel ő lett a Roland Garros legfiatalabb győztese. Ezután négyszer nyerte meg az Australian Opent (1991, 1992, 1993, 1996), még kétszer a Roland Garrost (1991, 1992) és kétszer a US Opent (1991, 1992). Gyűjteményéből csak a wimbledoni bajnoki cím hiányzik, a tenisz szentélyében 1992-ben döntőt játszott, de viszonylag simán kikapott Graftól. Háromszor nyerte meg az évad legjobbjait felvonultató WTA évzáró mestertornát (1990, 1991, 1992). 1991 márciusától 1996 novemberéig ötször került a világranglista élére, ahol összesen 178 héten keresztül szerepelt a neve.
Pályafutása csúcsán állt, amikor 1993. április 30-án a hamburgi tenisztornán a bolgár Magdalena Malejeva elleni meccsen a térfélcsere szünetében a vizespalackért előrehajoló Szeleshez odaugrott egy néző, és késsel hátba szúrta. A penge négy centi mélyre hatolt.
– A borzalom egyetlen pillanata alatt más ember lettem. A pályán szúrtak hátba, több ezer szemtanú előtt… Amikor rájöttem, hogy mi is történt, sokkos állapotba kerültem – írta később önéletrajzában Szeles. A merénylő, egy munkanélküli esztergályos Steffi Graf elvakult rajongója volt, és tettét azzal indokolta, hogy a vajdasági lánynak nem volt joga elfoglalni Graf helyét a világranglista élén. A férfit a bíróság beszámíthatatlannak nyilvánította, így csak két év felfüggesztett börtönre ítélték. Szeles Mónika azóta nem hajlandó Németországba utazni. A Szeles elleni támadás óta állnak a pályán a játékosok ülőhelye mögött biztonsági őrök.
A támadás után a nemcsak testileg, hanem lelkileg is megsebzett Szeles Mónika két évig nem versenyzett, pánikrohamok kínozták, depressziós lett, és a kényszeres evés miatt jó pár kilót felszedett. Állapotát súlyosbította, hogy ekkor szerzett tudomást apja halálos betegségéről is, Szeles Károly 1998-ban hunyt el.
Visszatérése után már nem volt a régi, 1995 végén még vezette a világranglistát, egy évvel később második volt, aztán fokozatosan esett vissza. 1995 augusztusában a US Openen elvesztette a Graffal vívott döntőt, de 1996 elején megnyerte az Australian Opent a német Anke Huberrel szemben, ez volt az 1994 óta amerikai állampolgár Szeles utolsó Grand Slam-győzelme. Utoljára 1998-ban a Roland Garroson játszott Grand Slam-döntőt, a 2000-es sydney-i olimpián az elődöntőben a későbbi győztes Venus Williamstől szenvedett vereséget. 2003-ban Párizsban megsérült a lába, ezzel lényegében véget ért a pályafutása.
Szeles Mónika 2007 tavaszán a magyar állampolgárságot is felvette, az esküt Budapest II. kerületének polgármesteri hivatalában tette le teljes titokban. 2009-ben a tenisz Hírességek Csarnokának tagjai közé választották.
A teniszcsillag visszavonulása után bemutató mérkőzéseken és teniszt népszerűsítő eseményeken vett részt, egészségbiztosítási programokat dolgozott ki orvosokkal együtt, igyekszik felhívni a figyelmet az étkezési rendellenességekre, amelyben ő maga is szenvedett, de legszívesebben gyerekekkel játszik a sport népszerűsítése érdekében. Írt két önéletrajzi könyvet, Utazásom a félelemtől a győzelemig, valamint Lábra kapni címmel.
Nyitókép: Youtube/Printscreen/YouAndMeThisMorning
