A nőknél még áldatlanabb a helyzet. Mint ahogyan Mónika nem érdekelte a klubjait és a szövetséget, a maiakra sem figyel oda senki. Aki szerzett időben védnököt, és ettől a közegtől távolt állt színvonalas munkába, mint Ivanović és Janković, az vitte valamire, a többiek meglehetősen gyorsan letűnnek. Az elmúlt évtizedben volt, aki azt hitte, lehetne valami Katarina Jokićból, Nina Stojanovićból, Ivana Jorovićból, Olga Danilovićból, Natalija Stevanovićból (hogy ne soroljam tovább…), de időközben rájöhetett, hogy tévedett. E hölgycsokorból néhány már vissza is vonult, vagy pedig csak nem hallat már magáról, a többiek pedig még játszanak, de semmi esélyük, hogy a ranglistán megközelítsék a száz legjobbat. Vagy kizárólag magukra és családjukra vannak utalva, vagy beletörődtek, hogy hobbiszinten még utazhatnak és aprópénzért játszogatnak, abban a reményben, hogy nem egy komoly sérülés választja el őket a sporttól.
A korosztályos nemzetközi bajnokságokon nemrég még akadtak szép eredmények, viszont manapság már az ifjúsági Grand Slam-tornákon, az Orange Bowlon, az Eddy Herren és az európai csapatversenyeken sincs eredmény. Nemrég tartották meg az idei csapat-Eb-k selejtezőit a 12, 14 és 16 éves korosztályban, és a hatból Szerbia egyetlen csapata sem jutott el a zárótornára, holott pár évvel ezelőtt még dobogóért folytatták a harcot.
Csapatversenyekben a felnőttek is rendre dobogókat ígérnek, legyen az Davis-kupa vagy ATP-kupa. Azután kiderül, hogy Novakkal a keretben sem megy, nélküle pedig Szerbia nem egy rangos legénység. Nem lenne azért csoda, ha időnként nyernének, de a kis meglepetések sem történnek meg, hisz ebben a keretben nincs tartás. És ami fontosabb, tisztes kapitányi irányítás sem. Ez utóbbi eleve kizárja az előbbit.
Vegyük így: tavaly ilyenkor Szerbia Novak nélkül verte meg a Ruud nélküli Norvégiát. Györe László hozott akkor Oslóban egy fontos pontot. Ősszel a világcsoport első szakaszában Györe szép 2:1-es mérleget mutatott. Mint kiderült, többé nem volt számára hely. Sem a nyolcas döntő negyed-, sem pedig elődöntőjében, és ami még hihetetlenebb, az idei selejtezőben sem, pedig a keretben ő volt a rangelső, és salakon játszottunk Szlovákiával, amiben ő a legjobb. Noha a meccset megelőző napokon egy médium sem adott kapitányi vagy játékosi nyilatkozatot Györe esetleges sérüléséről, az elveszített mérkőzés után elhangzott ily kifogás, majd a „sérültet” pályára küldték egy tét nélküli meccsre.
Én nem javasolom Györének, hogy többé ne fogadja el a kapitány meghívóját. Csak azt mondom, hogy a helyében a szlovákok elleni kihagyás annyira megbántott volna, hogy a jövőben, ha egyáltalán hívnának, illedelmesen megköszönném. Györén eddig sem múlott a válogatott eredményessége, nem múlhat a jövőben sem. Se vele, se nélküle aligha látunk már világcsoportot.
