Királyedzők

Az 1990-es Wimbledon 1. fordulójában az amerikai Derrick Rostagno, aki mellesleg meglehetősen otthonosan mozgott a füves pályán, három játszmában verte meg a 32. évében már pályafutása delén túljutott, hírneves John McEnroe-t, aki 1980 és 1984 között Londonban zsinórban öt döntőt játszott, és hármat meg is nyert. A Big Macnak is becézett volt bajnok a meccset követő stúdióbeszélgetésen sikertelenül próbált magyarázatot találni a váratlanul súlyos vereségre. Vele együtt stúdióvendég volt a 38 éves és a bal csuklójának műtéte miatt a visszavonulást taglaló Jimmy Connors is. Egy pillanatban, látván, hogy McEnroe egészen bizonytalan és tanácstalan a további pályáját illetően, Connors váratlanul – hisz addigi viszonyuk nem volt teljesen felhőtlen – felajánlotta, hogy volna néhány ötlete, és szívesen lenne az edzője. McEnroe és Bud Collins, a híres riporter meglepetésükben csaknem leestek a székről. Big Mac majdnem kezet nyújtott a beleegyezése jeléül, azután mégis gondolkozási időt kért, végül néhány nap múlva bejelentette, hogy inkább más megoldásra hajlik.

Így nem lett semmi a tenisztörténet első esetéből, hogy egy volt világelső legyen egy másik korábbi ranglistaéllovas mestere. Sokan teljesen érthetőnek látták a történteket, hisz létezik a csaknem minden sportágra érvényes hiedelem, miszerint a volt hírességek egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy kiváló edzők legyenek, azok a kevésbé sikeresek közül kerülnek ki, akik az új szerepkörben próbálják megvalósítani azt, amit játékosként elmulasztottak.

Azóta már tudjuk, hogy ennek az elméletnek semmi köze a valósághoz, csupán annyiban, hogy sok nem túl sikeres sportoló valóban edzőként kísérli meg továbbadni a felgyülemlett tudást, és ebben gyakran sikeresek is, amiben idővel a legjobbak közül kikerült edzők is eredményesek tudtak lenni.

Az 1990-ben még edzői munka nélkül maradt Connorsot 16 évvel később Andy Roddick szerződtette, a tenisztörténet pedig további kilenc esetről tud, amikor két ranglistaelső áll össze – és közülük legalább az egyik férfi –, hogy együtt esetleg a pályán és az edzői páholyban legyenek sikeresek.

Connors és Roddick 2006 és 2008 közötti együttműködésének a csúcsa egy elveszített döntő volt a US Openen. Nagy meglepetésnek számított, hogy a pályafutása befejeztével a tenisztől teljesen elzárkózó és amúgy sem a szívélyességéről ismert Ivan Lendl 2011-ben engedte rábeszélni magát, hogy Andy Murray edzője legyen. Megszakításokkal 2023-ig együtt voltak, és sok sikert arattak.
Connors és Marija Sarapova 2013-as együttműködése csak egy meccsen át tartott.

Azután következtek, nagyobbára sikeresen, Edberg és Federer (2014–15), Becker és Đoković (2014–16), Mauresmo és Murray (2015), Agassi és Đoković (2017–18), Moyà és Nadal (2017–24), Ferrero és Alcaraz (2018 óta tart).

Vajon mit rejteget a teniszvilág számára Murray és Đoković éppen megkezdett munkája? Sokan hiszik, hogy példás módon mindketten elérik benne a céljukat.