Az elmúlt esztendő sporteseményekben igencsak bővelkedett. A sok történés közül kiemelkedik a nyári labdarúgó-Európa-bajnokság és a párizsi olimpia. Ami a focit illeti, így utólag az az érzésem, hogy a kontinenstornán – akárcsak az elmúlt húsz évben, a görögök 2004-es győzelmét követően – alapjában véve semmi különleges nem történt. A csoportmérkőzéseken, esetleg a nyolcaddöntőkben még vitézkedhetett egy-egy meglepetéscsapat – idén a grúzokat és a törököket is ide sorolhatjuk –, de a végjátéknál a nagy futballnemzetek már nem engedték szóhoz jutni a kicsiket. A végső győztest idén nem volt nehéz megtippelni, hiszen legkésőbb a csoporttalálkozókat követően mindenki láthatta, hogy a spanyolok játékban és szervezettségben sok lépéssel a többiek előtt járnak.
Az olimpia viszont újítást hozott. Nemcsak a sok vitát kiváltó megnyitó miatt vélem így, hanem az új sportágak miatt is. Fel lehet tenni a kérdést, hogy a breaktánc, a sportmászás, a gördeszkázás és a szörfözés mennyire felelnének meg Coubertin báró ízlésének, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a fiatalok által kedvelt sportágak új lendületet hoztak a játékok történetébe.
Az újítás szükségessége elérte a nemzetközi klubfutballt is. 2024 őszétől az európai nemzetközi kupasorozatokat új formátumban rendezik meg. Ahogy mondani szokták, a puding próbája az evés – egyelőre még túl kevés idő telt el ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le a változtatásokról. A mérleg egyik serpenyőjében kétségtelenül ott van az, amire a vezetőedzők panaszkodnak, nevezetesen, hogy a több mérkőzés még inkább kiszipolyozza a játékosokat, másrészt az eddigi eredmények alapján kijelenthető, hogy a kis csapatok számára az új lebonyolítási rendszer nagyobb esélyt nyújt a tavaszi kiesési szakaszban való szereplésre.
Kétségkívül Rafel Nadal visszavonulása is azon események közé tartozik, amelyek meghatározták az elmúlt évet. A salakkirály nyugdíjba vonulását követően méltatlan számháború indult arról, ki minden idők legjobb játékosa, ő vagy Roger Federer, esetleg Novak Đoković. Számomra ez olyan értelmetlen kérdés, mint ha az almát, a narancsot és az epret versenyeztetnénk a legnépszerűbb gyümölcs címéért. Ami tény, a mallorcai fiatalember 14 alkalommal nyerte meg a Roland Garrost, és ennek a sikersorozatnak a közelében sincs senki. Ez már önmagában is megsüvegelendő lenne, hát még ha tudjuk, hogy Nadal mind a négy nagy tornát megnyerte legalább egyszer, 2008-ban Pekingben pedig az olimpián is aranyérmet szerzett.
Nyitókép: A Salakkirály teljesítményét nehéz lesz túlszárnyalni (Fotó: MTI)
