Rendkívül sűrű volt a 2021-es év az úszósport élvonala számára, hiszen három nagy eseményt, az olimpiát, a nagymedencés Eb-t és a kismedencés vb-t is a tavalyi évről halasztották a járvány miatt, és ehhez jött még hozzá a rövid pályás Eb. Persze ezen körülmények összejátszása kellett is ahhoz, hogy Szabó Szebasztián az év végeztével mérleget vonva elmondhassa magáról: egyetlen szezon alatt négy Európa-bajnoki címet szerzett. Na persze nem az a fajta, aki ezzel kérkedne, vagy aki egyáltalán szeretné maga körül a fölhajtást. A kötelező fellépéseken kívül interjút is ritkán ad, ezért is különleges, hogy lapunknak nyilatkozott a kazanyi sikereit követően.
Szebi úszókarrierje Zentáról indult, 2017-ben pedig még Szerbia színeiben szerezte első nemzetközi érmét, amikor holtversenyben harmadik lett a koppenhágai rövid pályás Eb-n a már akkor is legerősebb számának tűnő 50 méteres pillangóúszásban. Másfél évvel később aztán fontos döntést hozott pályafutása érdekében, ugyanis országot váltott, és azóta Magyarországnak versenyez. Győrbe költözött, ahol kezdetben edzőjével, Petrov Ivánnal lakott, de mivel minden idejét a felkészülésnek, képességei fejlesztésének szenteli, elmondása szerint egy átlagos napon még mindig öt órát egymás társaságában töltenek. „Naponta két edzésünk van, ehhez jön még hozzá a kondi és a szárazföldi tréning. Azt nem mondanám, hogy túl érdekesek a napjaim” – fogalmazott. Az élsportolók életében nélkülözhetetlen monotonitás azonban idénre egyértelműen meghozta az áttörést Szebi számára. Bár a fő esemény, az olimpia nem a tervek szerint alakult, előtte a budapesti hosszú pályás kontinenstornán 50 m pillangón rendkívül szoros befutóban, az ukrán Andrij Govorovot egy századdal legyőzve Európa-bajnok lett, majd novemberben a kazanyi rövid pályás Eb indult be a nagyüzem, ahol 50 és 100 m pillangón, valamint 50 m gyorson egyaránt aranyat szerzett.
„2021 furcsa év volt számomra. A legfontosabb versenyre, az olimpiára nagyon sokat készültünk. A fő számom, a 100 m pillangó ott sajnos nem úgy sikerült, ahogy akartuk, de a 40×100 gyorsváltóban nagyon jó időt úsztam. Az év többi versenye azonban valóban erősen alakult, hiszen négyszeres Európa-bajnok lettem.” De vajon minek köszönhető ez az idei nagy formajavulás? Szebi szerint semmit nem változtattak az eddigi recepten, tényleg csak a befektetett munka mennyisége hozta meg gyümölcsét. „Az edzéstervet illetően mindent ugyanúgy csináltunk, mint 2019-ben, amikor Győrbe érkeztem. Az olimpiára talán még egy kicsit többet is készültünk, mint kellett volna, de rögtön Tokió után visszatértünk a korábban már jól bevált programra.”
Rövid és hosszú medencében nem feltétlenül ugyanazok az erőviszonyok, előbbiben lényegesen nagyobb hangsúly helyeződik az itt dupla annyiszor szükséges fordulások kivitelezésére, s bár Szebi is érzi, hogy neki ez megy jobban, nem szeretné, ha 25 méteres specialistának skatulyáznák be. „Mivel meglett az Eb-arany nagymedencében is, nem jelentenék ki olyat, hogy az kevésbé fekszik, de valóban úgy érzem, hogy még mindig több számot tudok jól úszni rövid pályán, mint nagy pályán. De dolgozunk rajta, hogy utóbbiban is fejlődjek” – mondta, tudva, hogy az igazán nagy presztízsértékű érmeket az 50 méteres medencében elért sikerekért osztják.
Ez persze semmit nem von le a rövid pályás győzelmek értékéből, főleg, ha világcsúccsal születnek, mint ahogy Szebi esetében 50 méter pillangón történt Kazanyban. Az előfutamokon 22,22-vel, a legjobb idővel jutott tovább, a középdöntőből úgyszintén, de már 22,00-val, majd másnap jött a finálé, ahol ezen a rövidtávon fölényesnek mondható, 39 századmásodperces előnnyel győzött, de ami még fontosabb, az idejéből újabb jókora darabot faragva 21,75-öt jegyzett, ezzel beállítva a szám aktuális világcsúcsát is. Szebi a negyedik bejelentett száma, a 100 m gyors küzdelmeitől vissza is lépett, hogy minden energiáját a pillangóra fordíthassa, érezte ugyanis, hogy benne van egy nagy időeredmény is. „Kazany előtt nagyon sokat versenyeztem, és mindig ugyanazokat a számokat úsztam, hogy versenyről versenyre ki tudjam javítani a felmerülő hibákat, a legapróbb részletekre is odafigyelve. És az Eb-re tényleg minden tökéletesen összeállt, ott már csukott szemmel is tudtam volna, hogy mit és hogyan kell csinálni azon a versenyen.”
És ekkor nagyon is benne volt a levegőben, hogy sikerül átmenteni a lendületet az öt és fél héttel később Abu-Dzabiban startoló rövid pályás vb-re, ahol komoly éremeséllyel egy még bővebb mezőnyben teheti le a névjegyét. De benne volt a levegőben valami más is, a koronavírus-részecskék, amelyek éppen ekkor, az év utolsó formaidőzítési periódusában találták meg. A járvány már Kazanyba is szorongatta a magyar csapatot, egy pozitív esetük is lett a tornán, és tudvalevő volt, hogy hazatérve Szebinek is elzárásba kellett vonulnia, de az csak később derült ki a nyilvánosság számára, hogy itthon ő is pozitívan tesztelt. „Valóban, karanténba kerültem, így nem úszhattam az országos bajnokságon. Kihevertem ugyan, de elég rosszkor jött ez a kis szünet, hiszen az Eb-n kiváló formában voltam, és pont akkor volt muszáj kihagynom két hetet, amikor azon kellett volna dolgoznunk, hogy megtartsam ezt a vb-re.”
Bár az utazás előtt optimista volt, hogy visszatért kirobbanó tempója, az Abu-Dzabiban elért eredmények azt sugallták, ez csak a torna során, fokozatosan épült vissza – és már pont későn az éremszerzéshez. Az Eb-n is vállalt három száma közül kettőben jutott döntőbe, s előbb 50 méter gyorson hetedik lett, majd 50 méter pillangón 22,14-es idővel a negyedik helyen végzett, míg a győzelemhez ezúttal 21,93-as eredmény kellett, s az a Nicholas Santos érte el, akivel közösen tartják a szám világcsúcsát. Az előzmények fényében azonban tudja, hogy nincs oka csalódottnak lenni az idei év zárása miatt, a figyelme pedig máris a következő nagy tornára, a jövő májusi nagymedencés világbajnokságra helyeződik, amelyet a japán Fukuokában rendeznek majd.
Az első, még szerb színekben nyert Eb-érem és a mostani, már a magyar Himnusz dallamai mellett történő éremhalmozás között négy év és rengeteg munka telt el, az pedig, hogy az országváltás jelentette lehetőségek, a minden bizonnyal profibb edzésmunka mennyiben járult hozzá Szabó Szebasztián fejlődési üteméhez, sohasem lesz számszerűen kimutatható. Az biztos, hogy a temérdek edzőtábor és verseny miatt Zentán már csak nagy ritkán tud eltölteni pár napot, azon a kérdésen viszont nem vívódik, hogy vajon itthon maradva is eljuthatott volna-e 2021-ben négy Európa-bajnoki aranyéremig. „Ezt tényleg nem tudom. Lehet, hogy igen, de az is lehet, hogy nem. Azt viszont már megtanultam, hogy sportban nincs »mi lett volna, ha«.”
