Június 11-e és 16-a között 40. alkalommal tartották meg a legnagyobb magyarországi kerékpáros eseményt, a Tour de Hongriet, vagyis a Magyar Körversenyt. A hányattatott sorsú viadalt először 1925-ben írták ki, ám a történelméből többször is hosszú időszakok maradtak ki, 1966 és 1992 között például egyszer sem szerepelt a naptárban, és az ezredforduló után sem volt stabil a helyzete. 2015 óta azonban ismét folyamatosan megrendezik az egyhetes versenyt, amely ebben az időszakban rohamos fejlődésnek indult. Az idén a minden eddiginél erősebb mezőnyben a lett Krists Neilands vitte haza a sárga trikót, a dobogó másik két fokára pedig, minden várakozást felülmúlva, két hazai versenyző, Dina Márton és Valter Attila állhatott fel. Eisenkrammer Károly főszervezővel a sikeres lebonyolításról, a versenyről és a tervekről beszélgettünk.
• 2015 óta újra folyamatosan megrendezik a Magyar Körversenyt. Évről évre magasabb a színvonal, erősebb a mezőny, a TdH második éve már első kategóriás az Európa-Tourban. Hogyan jutott el eddig a viadal?
– Nagyon sok ember munkája, jó szándéka és segítsége kellett ahhoz, hogy eljussunk eddig. A 2015. évi újrainduláskor megállapodtunk a Kerékpáros Szövetséggel a hosszú távú szervezésről, a jogi feltételekkel, háttérrel biztosan folytatódhat az évről évre való építkezés. Egy szervező életében pedig az a legfontosabb, hogy tudjon hosszú távon előre gondolkozni. A következő lépés az volt, hogy az első év sikere után be tudtuk mutatni a városoknak, mekkora turisztikai értéket jelent számukra a Tour de Hongrie. A kerékpáros klubok is hamar felismerték a lehetőséget, hiszen a szponzoraik csak akkor tudnak megjelenni, ha van olyan magyar esemény, amelyen médiamegjelenést kapnak.
Az igazi áttörés, ami lehetővé tette a mostani szintet – első kategória, Eurosport-közvetítés –, az a kormánydöntés volt, amikor Révész Máriusz kormánybiztos is felismerte, hogy az esemény kiváló idegenforgalmi rendezvénnyé tud válni, amely az egész országot bejárja, és ha megfelelő médiát tudunk mögé tenni, a nagy versenyeken látott közvetítési minőséggel, akkor ez a lehető legjobb országmarketing. Ezt nemcsak ő látta be, hanem a Magyar Turisztikai Ügynökség, illetve a sportállamtitkárság is. Nekik köszönhetően rendelkezünk olyan forrásokkal, hogy olyan médiacsapatot finanszírozhatunk, amellyel helikopterképet is adunk, és ugyanazt a rendszert tudjuk működtetni, amit a nagy háromheteseken, a Tour de France-on és a Girón is láthatunk élő adásban. Emellett maga a verseny is nagyon jó, erősek a versenyzők, szép tájakon kerékpározunk, aminek hála már nem csak az Eurosporton szerepeltünk. Sok nemzetközi televízió kért az adásból, bekapcsolódtak élőben vagy felvételt adtak le. Ott tartunk, hogy több mint 190 országban közvetítették a versenyt felvételről, több országban pedig élőben adták, napi két órában.
• Hogyan nyilvánult meg ez a növekvő érdeklődés a települések részéről?
– Nagyon jó döntést hoztunk néhány évvel ezelőtt a verseny pénzügyi hátteréről. Elsősorban tudni kell, hogy a kerékpársportban nincs benevezési díj, az étkezést, utazást és általában mindent a szervező áll.
A legnagyobb támogatóink az ország, a Turisztikai Ügynökség és a szponzorok mellett leginkább a városok, amelyek vendégül látnak minket, és hozzájárulnak a költségvetéshez. Hiszen a települések azok, amelyeknek a fürdője, vára, kastélya, központja, színháza vagy sportcsarnoka megjelenik a televízióban, amire büszkék, és ez az, amit megmutatunk a világnak. Egy-két évvel előre lehet jelentkezni állomásoknak, és jelenleg már többen jelentkeznek, mint amennyi helyszínünk egy-egy évben lehet.
• Melyek voltak a legnagyobb szervezési kihívások?
– A pénz nem minden. Megadja a lehetőséget, de a verseny mögött egy organikusan szerveződő, évről évre előrelépő csapat van. Szerencsére a stáb nagy része állandó tag, a kulcsemberek évek óta ugyanazok. Ha nem néztem volna végig az elmúlt néhány évet, ha most valaki idegenként, kívülről belecsöppenne egy ilyen rendszerbe… Lehetetlen lenne megszervezni. Csak azok képesek rá, akik végig itt vannak, és folyamatosan tanulnak. A kerékpárversenyek jól működő szervezőgárdája húsz-harminc vagy akár száz éve mindenhol ugyanazt az eseményt rendezi meg, és ez is hozzájárul ahhoz, hogy a versenyek balesetmentesen valósulnak meg.
Média ide, csapatok és sztárok oda, az a legfontosabb, hogy a mezőny biztonságosan eljusson A pontból B-be. Ez a biztonság nagyon sok mindenen és mindenkin múlik, a kordonozáson, a célkapu terület biztosításán, az útvonaltervezésen, a rendőrségen, a polgárőrségen, az útvonalat felügyelő csapaton, az útkarbantartókon… A csapatoktól jó visszajelzéseket kapunk, a versenyzők biztonságban érzik magukat, és ez nagy siker. A Tour de Hongrie biztonságosabbnak számít, mint sok más, akár nevesebb megmérettetés.
• Az újraindulás óta a legerősebb mezőny gyűlt össze Magyarországon. Különösen ennek fényében hihetetlen a két magyar dobogós hely összetettben.
– Minden elképzelésünket felülmúlta ez az eredmény. Bíztunk egy magyar dobogóban valamelyik sprinten, Lovassy Krisztiántól – aki nyert is egy szakaszt –, vagy valamelyik gyorslábú fiataltól. Abban is reménykedtünk, hogy Valter Attila vagy Dina Márton a dobogó közelébe kerül. De hogy mindketten dobogóra állnak, erre a legszebb álmainkban sem mertünk gondolni. Ráadásul egyáltalán nem arról volt szó, hogy akiket megvertek (a döntő szakasz hegyi befutóján a Kékestetőn – a szerz.), elengedték őket. A háromszoros olasz bajnok Visconti egész csapata keményen dolgozott, ennek ellenére 27 másodpercet adtak neki. Van egy kis hollywoodi csodaszerűség is a történetben. Tavaly, amikor még mindketten a Pannon Cycling Team színeiben tekertek, Marci küzdött a hegyi trikóért, Attila volt a fő segítő. Marcinak volt már tizenvalahány pontja, de belekeveredett egy bukásba, s ekkor Attila lépett a helyére. Most újra megfordultak a szerepek, Marci jutott jobb esélyhez (ő lett második az összetettben – a szerz.). Ők ketten egy igazi mesebeli történetben vannak most.
• Az idén az eddigi évekhez képest hegyesebb volt a terep. Mennyire volt ez szándékos, ismerve a hazai fiúk erősségeit?
– Egyértelműen benne volt ez a szempont. Amikor tavaly láttuk, hogy mire képesek a hegyekben, az idei versenyt elkezdtük úgy alakítani, hogy minél több legyen az emelkedő. Magyarország jellemzően alföldi ország, nem tudunk mindenhova hegyen keresztül menni, de a hat szakaszból így is három hegyi és három sík volt.
• Milyen hatásuk van ezeknek a sikereknek, és általában a verseny színvonalas továbbélésének a magyar kerékpársportra?
– Óriási. A kollégákkal arról is beszélgettünk, hogy június 16-át (az utolsó nap volt – a szerz.) a magyar kerékpározás napjává kéne nyilvánítani, illetve tréfálkoztunk, hogy munkaszüneti nappá… A magyar kerékpározás ünnepe volt, ami történt. Eddig is a Tour de Hongrie húzta magával a magyar kerékpársportot, de most egy áttörés történt. A TdH-val és a fiatal tehetségekkel példát szeretnénk mutatni a mostani tíz-egynéhány éves gyerekeknek, hogy érdemes a kerékpárt választani, van neki értelme. El lehet jutni vele valahova, az emberből akár sztár is lehet, és felnőttként is megélhet belőle, profiként sikereket érhet el. Ezt a mintát szeretnénk bemutatni, amire a verseny és a versenyen küzdő összes fiú alkalmas, mindannyian példaképek lehetnek a magyar fiatalok számára.
• Elképzelhető, hogy a közeljövőben lesz kerékpárosunk a legmagasabban jegyzett csapatok között, a World Tour-szinten?
– Arra számítok, hogy 2020-ban Valter Attila és Dina Marci is kaphat ajánlatot a legjobb csapatoktól, a mostani teljesítményük alapján egyértelműen bennük van ez a lehetőség. Peák Barnabásnak is nagyon jó esélyei vannak erre.
• A Tour de Hongrie helyzete tehát jól megalapozott. Van lehetőség, szándék a további ranglépésre?
– Három évvel ezelőtt azt az elvárást fogalmaztuk meg, hogy a verseny HC kategóriájú (második szint – a szerz.) legyen. Az azóta eltelt években közelebb kerültünk a világ élvonalához, jobban áttekinthetjük a csapatokat, a lehetőségeket, és azt érzékeljük, hogy a HC nem lehet végső cél, hiszen önmagában kevés értelme van. Nagyon sok kötelezettséggel jár, de nem adja meg azt, amit igazán el szeretnénk érni. Vagyis erre a szintre csak akkor van értelme fellépni, ha tudjuk, hogy további néhány éven belül World Tour-verseny lehet a Tour de Hongrie. Az idei viadal, a szervezői munka, az útvonalbiztosítás és a csapatok visszajelzése alapján ki merem mondani, hogy most már egyértelműen ez a célunk.
• Jövőre Budapestről fog ejrajtolni a világ egyik legnagyobb kerékpárversenye, a Giro d'Italia. A TdH sikerének mekkora szerepe van ebben?
– Fel sem merült volna az olasz körverseny budapesti megjelenése, ha nincs a Tour de Hongrie. A mi sikerünk nyitotta fel a döntéshozók szemét arra, hogy a kerékpározásban milyen elképesztő lehetőség van. A profi kerékpársport a világon azért ennyire népszerű, és azért támogatják az országok a nagy körversenyeket, mert olyan kiemelkedő, más sportágakhoz képest nagyságrendekkel nagyobb turisztikai lehetőséget jelent, amit más módon, hirdetésekkel nem lehet elérni. A TdH mutatott rá, hogy a Giróra szükség van. Szurkolunk, hogy ennek a hátszelén a magyar kerékpársport is egy hatalmasat lendüljön előre.
FRISS: Az interjú elkészülte után nem sokkal hivatalossá vált, hogy Peák Barnabás a Mitchelton-Scott csapatánál folytatja pályafutását. Erről bővebben itt olvashatnak: https://www.magyarszo.rs/hu/4024/sport/204129/Peák-Barnabás-a-Mitchelton-Scottnál!.htm
