A szerbiai válogatott, bezdáni származású, 2017-ben Eb-ezüstérmes Holpert Ervint március közepén, törökországi edzőtáborban érte utol az akkor rohamosan súlyosodó járványügyi helyzet. Ervin szinte az utolsó utáni pillanatban tudott hazautazni, Győrbe, ahol párjával, a szintén szerbiai válogatott Bedőcs Krisztinával vészelték át a legnehezebb heteket-hónapokat. Ervinnel arról beszélgettünk, hogyan élte át az elmúlt időszak feje tetejére állított eseményeit, mit jelent a szezon részleges törlése, és mire lehet számítani a közelebbi-távolabbi jövőt illetően.
Hogyan vészeltétek át az elmúlt időszakot?
– Szerencsére jól vagyunk, nem kaptuk el a betegséget. Március közepe óta vagyunk itt Győrben, én 20-a körül érkeztem meg. Törökországban edzőtáboroztunk, azt kellett a vége felé megszakítanunk, amikor sorra kezdtek jönni a hírek a járványhelyzet súlyosbodásáról egész Európában. Ott március elején még nem volt pánik, szinte nem is érzékeltük a történéseket, aztán szinte egyik napról a másikra rohamos lezárások következtek. Éreztük, hogy minél korábban el kell jönnünk, különben kint ragadunk.
Hogy jutottál haza? Március közepén már javában tartott a járvány…
– Az utolsó utáni pillanatban értem haza. Már megvettem a budapesti jegyet, amikor szóltak, hogy lezárták a pesti repteret, ezért végül másnap, Zágrábon keresztül jöttem. Isztambulból repültem oda, onnan mi, magyarországi utasok a magyar konzulátus segítségével, buszokkal jutottunk el Pestre, ahonnan hazavonatozhattam Győrbe. A horvát–magyar határon megmérték a lázam, de ezenkívül nem volt más ellenőrzésem. Kötelező karantént nem kaptam, de két hétig egy barátom lakásán laktam arra az esetre, ha mégis hazahoztam a vírust. Szerencsére tünetmentes voltam.
Hogyan tudtatok edzeni az elmúlt hetekben-hónapokban?
– A korlátozások betartásával azért tudtunk edzeni. Magyarországon nem vezettek be kijárási tilalmakat, de elég szigorú szabályok voltak. Az egyesületbe nem mehettünk be, a folyóparton találtunk egy helyet, ahol szabad ég alatt tudjuk tárolni a hajókat, még mindig onnan járunk a vízre. A konditerembe elég ritkán jutunk be, mert csak lassan kezdenek feloldódni a zárlatok. Most heti egyszer tudunk erősíteni, de általában heti három-négy alkalommal szoktunk, ezzel a heti eggyel próbáljuk megtartani az erőt. A vízre is csak korlátozások között tudtunk járni, rendszeresen, de nem olyan sűrűn, mint korábban.
Hol tartottatok a szezonban a járvány előtt, mit jelent ez a kényszerű megszakítás?
– A következő hétvégén lett volna az idei egyik fő versenyünk, az olimpiai pótselejtező, arra készültünk Milenko Zorićtyal egy párosban, 1000 méteren. Tél óta tudtuk, hogy egy hajóban leszünk, már a vízi edzéseket is végeztük, elég jól haladtunk. Törökországban teljesítettük a megszokott szintű alapozó munkát. Ha minden a normális rendben zajlott volna, most lennék csúcsformában.
Tudtok már valamit a folytatást illetően, körvonalazódik, hogy mire készüljetek?
– Hivatalos információkat senki sem tud, nem tudjuk, hogyan fog alakulni a vírushelyzet. Krisztivel, Vereckei Ákos edzővel és a szerb szövetséggel is arra jutottunk, hogy visszaveszünk az intenzitásból, az edzések számából, és szinten tartó, hosszabb terjedelmű, alacsonyabb intenzitású edzéseket végzünk. Így valamennyire formában tartjuk magunkat, de amíg nem lesz pontos időpontja a versenyeknek, lazább üzemmódban leszünk, és vigyázunk, hogy ne szedjünk fel kilókat. Ha pontos információkat tudunk majd, újra keményebben belevágunk.
Nem hivatalos értesüléseink vannak arról, hogy szeptember 23-án lesz a vb Szegeden, a nem olimpiai távokon, ami eredetileg júniusban lett volna. A magyarok nagyon szeretnék megtartani, de a nemzetközi szövetség még nem bólintott rá, ők sem tudják, hogyan fog alakulni a jövő. Ez az egyetlen nemzetközi sík vízi verseny, amiről van valami hírünk, ezért arról beszéltünk a szövetségi kapitánnyal, hogy ha valóban megtartják, másfél hónappal előtte kéne megrendezni az ob-t, illetve a nemzeti válogatót. Az ob eredetileg szeptemberben, a válogató pedig már április közepén lett volna. De az idei versenynaptár teljesen felborult. Sok versenyzővel és szakemberrel tartom a kapcsolatot, mindenki azt szeretné már, ha lennének pontos információk.
Hogyan lehet motivációt találni ebben a bizonytalanságban?
– Nehezen tudja motiválni magát az ember, én apró célokat próbálok kitűzni magam elé. Ha idén lesz is verseny, addig is nagyon sok idő fog még eltelni. Most megpróbálok olyan dolgokat fejleszteni, kiépíteni, amiket eddig nem tudtam a szezon sűrűsége miatt, de amiben van még hova előrelépni.
Mit gondolsz az olimpia halasztásáról? Hogy érzed, inkább nyertél vagy vesztettél vele?
– Amikor elkezdődött a járvány, még azt hittem, meg tudják tartani. Abból a szempontból örülök a halasztásnak, hogy Milenko Zorićtyal idén kezdtünk el együtt edzeni, és a következő szezonig teljesen össze tudjuk majd csiszolni a párost. Ezért nem érzek hátrányt az olimpia halasztásával, nyertünk egy kis időt a közös munkára. Legalább a jövő évi versenynaptárt ismerjük. Remélem, az idei is tisztázódik júniusig.
