Hindley, Geoghegan Hart és Kelderman: a dobogó „nagy öregje” a 29 éves holland volt (Fotó: Beta/AP)
A hétvégén véget ért Giro d’Italia kapcsán több dolog mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Az országúti kerékpározásban néhány éve tartó fiatalodásnak talán Egan Bernal tavalyi Tour-győzelme volt az első igazán komoly mérföldköve, az idei franciaországi verseny, pontosabban Tadej Pogačar szenzációs Tour-diadala pedig az egyértelmű jelzés, hogy egy sor új nevet kell majd megtanulnunk úgy, hogy még a Sagan- és Roglič-szurkolók is hosszú szezonokra tervezhetnek. A Girón olyan emberek viaskodtak a végső győzelemért, akikről korábban legfeljebb annyit tudtunk, hogy tehetséges hegyimenők, hű segítők, és jobb napjaikon kimagasló eredményeket tudnak hozni egy-egy szakaszról. Azt azonban talán senki sem várta, hogy két ilyen versenyző, az egyaránt 24 éves brit Tao Geoghegan Hart és ausztrál Jai Hindley csatázik majd a kerékpárosvilág egyik legfontosabb trófeájáért – és akkor még a két és fél héten át rózsaszín trikós, végül negyedik João Almeidáról szót sem ejtettünk… Sokatmondó tény továbbá, hogy a dobogó harmadik fokára a középgenerációhoz tartozó Wilco Kelderman fért fel, míg a harmincasok (Nibali, Fuglsang) már a dobogóban sem reménykedhettek.
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az Ineos Grenadiers sora mit is vitt véghez Olaszországban: az eredetileg vezérnek szánt Geraint Thomas balszerencsés kiesésével embereik megtáltosodtak, három bringással hét szakaszt nyertek az összetett mellett, és teljességgel rácáfoltak a vádakra, miszerint lelketlen, robotikus csapat lennének – úgy tűnik, csak a szigorú megkötéseket kellett fellazítaniuk.
Végezetül néhány szó arról, ami nekünk a legfontosabb: Valter Attila minden reményt beváltva nemhogy végigtekerte élete – és a magyar kerékpársport évtizedes viszonylatában – első háromhetesét, de a mezőny előkelő felében, 27. helyen zárta azt, az utolsó kemény hegyi szakaszon pedig egyenesen szárnyalt, a legnagyobb nevű versenyzők mellett tekerve kilencedik helyen érkezett célba, többek között Nibali, Fuglsang, Pozzovivo előtt… A 22 éves magyar a legnagyobb reménységünk a sportágban, és már csak azért kell szorítanunk, hogy a jövőben kerülje el a balszerencse, továbbá, hogy tehetségéhez mérhető lehetőségeket is kapjon – jövőre már a francia Groupama–FDJ csapatban.
