Negyed évszázada a Zenta szolgálatában

Szinte napra pontosan huszonöt évvel ezelőtt lett Mellik Zoltán a Zenta Asztaliteniszklub főedzője. Érkezésekor felnőtt játékos csak mutatóba volt a klubban, viszont a feltételek adottak voltak, és a Csókán élő, jelenleg 58 éves tréner ezt ki is használta: a női csapat a Szuperligában tizenhárom döntőt játszott, s tízet nyert meg. Mellik éveken át a női válogatott szövetségi kapitánya volt, s ahogy az újvidéki Rátgéber Lászlóé a pécsi kosárlabdával, úgy kapcsolódott össze az ő neve a zentai asztalitenisszel. Arra, hogy került a Tisza menti városba, a mai napig pontosan emlékszik:

– Még 1990-ben felkeresett Miloš Milošević, hogy lennék-e edző Zentán. Akkor Adán edzősködtem, Szarajevónak játszottam, s ezért nemet mondtam, azzal, ha változik a helyzet, akkor majd visszatérünk a témára.

• Egy évvel később, 1991 augusztusában a Zenta akkori edzője, Törteli Attila a behívó elől menekülve augusztusban egy levelet hagyott hátra, amelyben az állt, hogy Magyarországra ment. Így egyik napról a másikra edző nélkül maradt a zentai klub.

– Ekkor megint felkeresett Milošević, s megkérdezte: változott-e valami a legutóbbi beszélgetésünk óta. Mivel akkor már kezdődtek a cirkuszok az országban, egyre inkább kiéleződtek a tagköztársaságok közötti konfliktusok, amelyek végül a délszláv háborúhoz vezettek, a válaszom az volt, hogy jelentősen. Ezután leültem az akkori vezetőséggel, amelynek élén Petar Filipov volt, elvállaltam az edzői posztot. Tudtam, hogy hová jövök, hiszen korábban játszottam Zentán az I. ligában, amikor mellettem még Juhász József, Gyurcsik Zoltán, Saša Prudkov, Fehér Ákos, Tóth Horgosi Zsolt alkotta a csapatot.

• 1991-ben Zentán sok gyerek volt, felnőtt szinte egy szál sem, a fiúk az utolsó, a Tisza Menti Ligában versenyeztek.

– Az érkezésemkor ezzel tisztában voltam. A feltételek adottak voltak a jó munkához, s én akkor harminchárom éves voltam.

• Elnézést, hogy félbeszakítalak. Azt mondtad: harminchárom. Mennyire furcsa ezt most így kiejteni?

– Nagyon furcsa. Viszont akkor már tudtam, mit és hogyan szeretnék, s ehhez az is hozzájárult, hogy én már húszéves koromtól négy-öt éven át edzősködtem Csókán, utána Adán, úgyhogy volt már tapasztalatom.

• Nem kellett sokat várni az első sikerekre, hiszen pár éven belül a Zentának már voltak korosztályos válogatottjai, utánpótlásversenyeken dobogósai.

– Igyekeztem a legjobb tudásom szerint dolgozni, igaz, nem tudtam, hogy alakulnak majd a dolgok, de azt most is alá merem írni, hogy akkor mi edzettünk a legtöbbet az országban, s biztos voltam benne, hogy ennek meglesz az eredménye. Azt azonban szeretném hangsúlyozni, hogy mindig egy olyan csapattal voltam körülvéve, akár vezetőség, akár edzőtársak, akár játékosok, akik mindent megtettek a sikerekért, így az érmek, a sikerek, a Szuperliga-győzelmek az ő érdemük is.

„Az elveszített döntőre emlékszem a legjobban”

• A 2000-es évek elején a férficsapat két éven át a Szuperligában szerepelt, a 2001/2002-es és a 2012/2013-as év között a nők tizenkét bajnoki döntőben álltak asztalhoz, s tízet megnyertek. Melyik volt a legemlékezetesebb?

– Ha egyet ki kell emelnem, akkor a rangsor elején a 2002/2003-as idényben megszerzett országos csapatbajnoki cím van, mivel a Zenta 31 év után ismét országos bajnok lett. De mindegyik döntőnek volt valami varázsa, talán egyet leszámítva, amikor nem volt rájátszás, s úgy mentünk Újvidékre, hogy ki is kaphatunk a Vojvodinától, akkor is bajnokok leszünk. Sorozatban hat megnyert döntő után a 2008/2009-es idényben veszítettünk a fináléban, s erre a döntőre emlékszem a legjobban, mivel a második mérkőzésen, Zentán nyert meccsünk volt, de végül 5:5 lett a végeredmény, s ez nagyon fájt.

• A kiváló eredmények után szinte elképzelhetetlen volt, hogy ne válasszanak meg a női válogatott szövetségi kapitányának.

– Tulajdonképpen az akkori klubelnök, Árokszállási Imre beszélt rá, hogy vállaljam el, mert így jobban tudom segíteni a zentai klubot. Az akkori feltételek a későbbiekhez viszonyítva nagyságrendekkel jobbak voltak, hiszen az elején nagyon sokat edzőtáboroztunk, nemzetközi versenyeket fizetett a szövetség a legjobbaknak, ebből a helyzetből azonban eljutottunk oda, hogy a játékosoknak kellett fizetniük a Pro-tour versenyeket, ahová edzők nélkül mentek.

• „Az országban és a honi szövetségben is változnia kell a helyzetnek, hogy a válogatott játékosok ne csak serdülő- és ifjúsági szinten legyenek sikeresek a nemzetközi porondon” – ezt 50 évesen, 2008-ban nyilatkoztad a Magyar Szónak.

– Hát, változott. Csak nem éppen jó irányba, hanem rosszabbra. A kérdésben említett rész volt az egyik ok, ami miatt vállaltam a szövetségi kapitányi posztot, mert szerettem volna, ha sikerül túllépni azon a ponton, hogy a serdülők és az ifik között Európa élmezőnyébe tartozunk, utána pedig elveszünk. Ezen akartam változtatni, de az anyagi problémák jelentős szerepet játszottak abban, hogy ez nem sikerült. Sajnálom, mert szerintem ha sikerül tartani a szintet, akkor Erdélyi Szilvia után lehetett volna egy-két női olimpikonunk, vagy egy Eb-érem összejöhetett volna párosban.

Asztalitenisz – az egzisztenciális problémák megoldása

• Sorozatos országos egyéni, páros és csapatbajnoki címek, Európa-bajnoki érmek… Lassan mindenki elhitte, hogy Vajda János szavai – „Mint a Montblanc csucsán a jég,

/ Minek nem árt se nap, se szél,” – a zentai asztaliteniszre is igazak. Mostanra kiderült, hogy nem így van…

– Ez szinte törvényszerű, hiszen nem lehet mindig nyerni, nem lehet mindig döntőt játszani, a helyzet folyamatosan változik. Húsz éven át az élmezőnyben voltunk, s ez óriási siker, már csak azért is, mert én nem adok többet öt évnél az általam „pár ezer eurós kluboknak” nevezett egyesületeknek, mivel ezek nem nevelőklubok. Most a bennmaradásért küzdünk majd, de közben már reménykedünk, hogy pár év múlva sikerül megint egy olyan csapatot összeállítani, amelyik az érmekért harcolhat.

• Van erre reális esély?

– Nagyon nehéz lesz, mert sokkal kevesebb a gyerek. Amikor elkezdtem a klubban dolgozni, szeptemberben 60-70 gyerek jelentkezett asztaliteniszre. Az elmúlt időszakban a próbálkozásaink ellenére nem tudtunk 10-15 gyereknél többet összeszedni… Most igyekszünk megszervezni egy pingpongiskolát, s azt szeretném, ha legalább húsz gyerek bent lenne a teremben.

• A környékbeli sportolók közül messzemenően az asztaliteniszezők között van a legtöbb felsőfokú végzettségű. Mi az, ami még az asztalitenisz mellett szól?

– Egy kemény sportról van szó, amelyben négy-öt évig nem sok minden történik, az intenzív edzéseken kívül, s emiatt hátrányban van azokkal a sportágakkal szemben, ahol egy-két év után a gyerekek már érmeket szereznek. Évtizedes tapasztalat, hogy nagyon sok ember egzisztenciális gondjait oldotta meg az asztalitenisz. Fontos, hogy a szülőknek is legyen tudomásuk arról, hogy nagyon sokan a pingpongnak köszönhetően tudtak érvényesülni az életben, az egyetemi tanulmányaikat finanszírozni, és munkahelyhez jutni. Akik innen mentek Újvidékre, valamelyik székvárosi csapatba biztosan befértek, tanulmányi és/vagy sportösztöndíjat kaptak, a játékukkal pedig pénzt kerestek.

• Január 4-én szívinfarktussal szállítottak a kamenicai kórházba, ahol két értágítót helyeztek be. Átértékelted az elmúlt időszakot?

– A múlttal nem foglalkoztam, mivel nem tudnám másként csinálni az edzősködést. Próbáltam, de amikor a betegszabadság után visszajöttem, már a második edzésen felidegesítettem magam azzal, hogy láttam, a lányok nem úgy csinálják, ahogy kellene. Rossz tanuló vagyok, megbuktam. A cigarettát letettem, azóta édességet eszem, s fel is szedtem tíz kilót. Tudom, hogy nem szabadna tovább feszítenem a húrt, és egy megoldást látok: negyed évszázad zentai munka után, 58 évesen, úgy gondolom, ideje a váltásnak, hogy helyettem lassan valaki átvegye a munkát. Addig maradnék, amíg nem látok valakit, aki szeretné ezt csinálni, és tudná is, hogy a folytonosság ne törjön meg. Abban reménykedek, hogy sikerül egy olyan vezetőséget összeállítanunk, amely a város támogatása mellett képes lesz egy olyan anyagi hátteret biztosítani, amely segítségével sikerül alkalmaznunk egy fiatal edzőt, aki az én nyugdíjba vonulásom után majd ellátja a főedzői feladatokat.