A Magyar Szó idén a helyszínről tudósította a lap olvasóit a 2019-es asztalitenisz-vb történéseiről, a verseny pedig hálás témaforrásnak bizonyult, hiszen számos meglepetés tarkította a megmérettetés egy hetét április végén. Magyarország fővárosában mindennap óriási zsongás volt a rendezvény helyszínén és környékén, ami a házigazdák sportágbeli múltját figyelembe véve talán annyira nem is meglepő. De mi a helyzet a pingponggal világszinten?
A Nemzetközi Asztalitenisz-szövetség jelenlegi elnöke, a német Thomas Weikert 2017-ben került a szervezet élére, amikor a belgák legendás asztaliteniszezőjét, Jean-Michel Saive-et utasította maga mögé a szavazáson. Megválasztása első évében Weikert főként a sport marketingstratégiáján erősített, bevallása szerint csak ezek után fókuszálhattak igazán a pingpong szakmai részére és fejlődésére is. A német vezető köztudottan azért harcol, hogy csökkentse a kínai és ázsiai asztaliteniszezők óriási fölényét mind a férfi, mind a női szakágban, eközben kitűzött célként a sportág népszerűsítése és világszinten top 5-be juttatása is szerepel. A német vezető Budapesten úgy vélekedett, örömteli, hogy Magyarország újfent felkerült az asztalitenisz világtérképére, de a jövő évi tokiói olimpia is fantasztikusnak ígérkezik.
Nyugodtan kijelenthetjük: a 2019-es budapesti asztalitenisz-világbajnokság sikeres volt. Rengetegen követték az eseményt a helyszínen és a tévéképernyőkön is. Mennyire népszerű sport ma a pingpong a világon?
– Úgy érezzük és látjuk, hogy az asztalitenisz világszinten – és nem csak Ázsiában – egyre populárisabb. Pontos statisztikai adataink vannak arról, hogyan alakulnak a nézettségi és a követési mutatóink a közösségi médiában, a televíziós közvetítésekben, a különböző streaming szolgáltatásokban és a nyomtatott sajtóban. Egészen biztos, hogy a népszerűséget illetően a top 5-ben vagyunk.
Hogy tetszett maga a világbajnokság?
– Elégedett vagyok. A szervezők elképesztően sokat dolgoztak azért, hogy mindenki jól érezze magát, az pedig külön kiemelendő, hogy a játékosok nagyon jó ellátásban részesültek. Tökéletes volt a játéktér, az étel, a közlekedés… Nagy-nagy köszönettel tartozunk magyar barátainknak! A versenyen volt pár meglepetés, ez mindig örömteli esemény. Tudjuk, hogy nem az a jó út, amikor egy nemzet játékosai nyerik az összes érmet, Budapesten pedig láthattunk pár változást.
Az európai férfimezőny valamelyest még igen, a női már szinte egyáltalán nem tudja felvenni a versenyt az ázsiai, különösen a kínai pingpongosokkal. Milyen hatással lehet ez az asztaliteniszre?
– A nőknél óriási szakadék tátong az európaiak és az ázsiaiak között, ez tény és való. Ez olyan probléma, amelyen dolgoznunk kell, mert sokat árt a sportnak. A Nemzetközi Asztalitenisz-szövetség (ITTF) az Európai Asztalitenisz-szövetséggel (ETTU) együttműködve keresi a megoldást, és törekszünk arra, hogy változtassunk a jelenlegi állapoton. Több ötlet is napvilágot látott ezzel kapcsolatban, a lényegi kérdéseknél azonban a pénzügyi keretek döntenek. Szeretnénk akadémiákat, edzőközpontokat létesíteni Európa-szerte, hogy megkezdjük a felzárkóztatást. Az sem kizárt, hogy mindebben a Kínai Asztalitenisz-szövetség (CTTA) is segítségünkre lesz, hiszen ők már tudják, hogyan kell kinevelni a jövő világbajnokait. A játékosok különböző ösztöndíjprogramokon keresztül talán több időt tölthetnének a kínai edzőtáborokban, és tanulhatnának ellenfeleiktől.
2021-ben lejárnak az ITTF eddig megkötött szerződései a kereskedelmi jogokról.
– Igen, ez valóban igaz. Jelenleg egy új tárgyalási folyamat végén járunk, így nem mondhatok többet arról, hogy mi várható a jövőben. Annyi egészen biztos, hogy az új szerződések jelentős változásokat hozhatnak az asztalitenisz életébe. Hamarosan nyilvánosságra hozzuk az elért eredményeket.
Milyen módosításokkal lehetne még népszerűbbé tenni a pingpongot?
– Rögtön az elején le kell szögeznem: a tokiói olimpia előtt ebből semmi sem fog megvalósulni. 2021-től szeretnénk azon dolgozni, hogy még közelebb hozzuk az asztaliteniszt a közönséghez. Egyelőre nem vagyok elégedett a tiszta játékidővel, mert túl sokáig sétálnak labdáért a játékosok, és hosszú ideig tart a készülődés a pontok előtt. Már tettünk lépéseket annak érdekében, hogy az asztalnál állóknak csak a játékkal kelljen foglalkozniuk, ilyen a labdaszedő fiatalok bekapcsolása is, de akár más játékrendszereket is kialakíthatunk, sőt a labdamenetek képe is átalakulhat, ha megváltoztatjuk a háló magasságát. Egyéb sportágakban, mint amilyen például a tenisz, már vannak erre szigorú szabályok, az ő tapasztalatukat is kikérhetjük. Folynak a megbeszélések, de konkrét tervek még nincsenek. Természetesen, mielőtt szavazunk ezekről a változtatásokról, ki kell kérnünk a pingpongozók véleményét, és tesztelnünk kell az ötleteket.
Fontos dolog a televíziós és az egyéb platformokon való élő közvetítés minősége, így színesebben kell tálalnunk mindent és mindenkit. Több kép, több sztori, több színfalak mögötti videó, ehhez pedig minőségi kamerák és technológiák kellenek. Ki kell próbálnunk a sólyomszemet is.
Jövőre Tokió. Senkinek sem kell mondani, hogy a japánok mennyire szeretik az asztaliteniszt.
– Fantasztikus lesz, és már nagyon várom. A házigazdák egyszerűen imádják ezt a sportot, és ez óriási hatással lesz az egész eseményre. Nagyszerű létesítményekben állhatnak majd asztalhoz az olimpikonok, a jegyigénylésekből pedig látjuk, hogy garantált a telt ház. Arra számítok, hogy a japánok extra motivációval játszanak, és méltó kihívói lesznek a címvédő kínaiaknak. És abban is reménykedek, hogy lesz pár európai meglepetés is. Hugo Calderano egyike lehet azoknak, akik képesek erre.
