Amikor a szövetségi kapitányok kijelölték a budapesti asztalitenisz-világbajnokságon induló kereteket, a magyar lányoknál a jelentős nemzetközi tapasztalattal rendelkező Madarász Dóra, Pergel Szandra és Póta Georgina mellett a fiatalabb generáció is lehetőséget kapott. Bálint Bernadett, Hartbrich Leonie és Fehér Orsolya remek játékot mutatva teljesítették a célkitűzéseket, a munka pedig azóta sem állt meg. Az európai asztalitenisz egyre nagyobb hátrányban van az ázsiaival szemben, s ahhoz, hogy a különbség ne nőjön még nagyobbra, kompetitív bajnokságokra van szükség. Bátorfi Zoltán, Magyarország női szövetségi kapitánya mindent megtett azért, hogy az új generáció a következő idénytől már külföldön tudjon bizonyítani. Az augusztusban mindössze huszadik életévét betöltő Fehér Orsolya a spanyolországi Vic csapatához igazolt, ahol a mérkőzések mellett az edzéseken is részt vesz. Orsi a héten az ITTF World Tour sorozatának bulgáriai állomásán állt asztalhoz, ahol a nála jóval rutinosabb Polina Mikhailovától kapott ki. Orsit a jövőbeli kihívásokról és a szeptember elején rajtoló csapat Európa-bajnokságról is kérdeztük.
Rendkívül fiatalon hazai közönség előtt debütáltál egy felnőtt vb-n. Milyen érzés volt Budapesten játszani?
– Nem mindenkinek adatik meg egy ilyen lehetőség, de nagyon örülök annak, hogy Bátorfi Zoltán engem választott a csapatba, hogy játszhassak a világbajnokságon. Szerintem a lehető legtöbbet kihoztam magamból. A legjobb 128-ba kerülés egyelőre reális eredmény, és az is igaz, hogy a játék is végig jól ment.
Bátorfi Zoli, a magyar női asztalitenisz-válogatott szövetségi kapitánya a verseny előtt azt mondta, már az is bravúr lenne, ha a fiatalok – köztük te is – főtáblára jutnátok. Neked mik voltak az elvárásaid?
– Természetesen szerettem volna minél több meccset játszani. A magammal szemben felállított elvárások között legalább egy nyertes meccs szerepelt, és ez sikerült is. Két győztes mérkőzés után a selejtezőből felkerültem a főtáblára, ahol sajnos kikaptam Dana Čechovától, de szerintem nincs miért aggódnom vagy elszomorodnom. Most jön az a rész, amikor komolyan tovább kell dolgoznom, hogy a jövőben még jobb eredményeket el tudjak érni. Én büszke vagyok arra, hogy hazai közönség előtt feljutottam a világbajnokság főtáblájára.
Az U21-es ob-n párosbeli társaddal, Hartbrich Leonie-val játszottad az egyéni döntőt, rajtatok kívül ott volt még Harasztovich Fanni – aki tavaly az ifjúsági vb-re is kvalifikált – mint a női pingpong reménysége. Milyen a kommunikáció köztetek?
– Leonie-val nagyon jó viszonyt ápolunk, azt hiszem, mondhatom, hogy a legjobb barátnők vagyunk. Mindig azon vagyunk, hogy kiegészítsük és segítsük egymást. Próbáljuk közösen átbeszélni a dolgokat, és amikor lehetőségünk van rá, együtt is edzünk. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy Pergel Szandi és Póta Gerogina nyomdokaiba lépjünk és idővel átvegyük az ő szerepüket, akár egy-két éven belül. Harasztovich Fannival is nagyon jó kapcsolatban vagyok, nyolc évig csapattársak is voltunk, de most már csak a válogatottban küzdünk egymás oldalán, remélhetőleg még nagyon sokáig.
A következő szezont már Spanyolországban, a Vic csapatában kezded, egy jelentősen erősebb bajnokságban. Mik a célkitűzéseid ezzel a váltással kapcsolatban?
– A legfontosabb számomra az, hogy külföldön játékban fejlődjek, és minél több komoly meccset tudjak játszani és nyerni Spanyolországban. Szeretnénk kihozni a maximumot a csapatból, és a táblázat első felében végezni. Elsősorban a mérkőzésekre fogok elutazni, de a tervek szerint jó párszor ott maradok a meccsek után és a többiekkel edzek majd, ez is egy új kihívás lesz.
Szeptemberben csapat Eb. Milyen szereplést vársz a kontinensbajnokságtól?
– Egyelőre nem tudjuk, hogy pontosan ki utazik Franciaországba a jövő hónap elején. A három fő játékosunk (Madarász Dóra, Pergel Szandra és Póta Georgina) valószínűleg ott lesz, de van egy negyedik hely is. Szeretném, ha én lennék az, de az sem baj, ha végül nem utazom el a többiekkel. Spanyolországban a csapatom szervez egy versenyt és oda is meghívást kaptam, úgyhogy igazából mindkét opció megfelel nekem, még akkor is, ha természetesen egy Európa-bajnokságnak jobban örülnék.
