A péntek esti Spanyolország–Franciaország elődöntőt sokan előrehozott döntőnek tekintették. Az első félidő elején kiegyenlített játékot láthatott a közönség, 6:6 után azonban a franciák jelentősebb, ötgólos előnyre tettek szert. A spanyolok átmenetileg feljebb tudtak zárkózni, de a szünetre ismét négy találat volt a két csapat között. A második félidő eleje a hispánoké volt, egyetlen gólra közelítették meg a gallokat, egyenlíteni azonban nem tudtak. Thierry Omeyernek döntő szerepe volt abban, hogy csapata megtartotta előnyét, a kapus ugyanis akkor mutatott be igazán nagy védéseket, amikor arra a legnagyobb szükség volt.
Šarić Nyokas lövését próbálja védeni a döntőben (Fotó: Beta/AP)
Szombaton a helyosztó mérkőzésekre került sor. A 7. helyet Szlovénia legyőzésével a németek szerezték meg. A találkozó hőse Gensheimer volt, aki 13 találattal járult hozzá csapata győzelméhez. Az 5. helyért két csalódott válogatott mérkőzött meg, hiszen előzetesen a horvátokat és a dánokat is a világbajnokság esélyesei között tartották számon. A körülményektől a dánok tudták jobban függetleníteni magukat, s már a szünetre négygólos előnyt harcoltak ki, amit a mérkőzés végéig sikerült is megőrizniük. Érdekesség, hogy a horvátok legutóbb 2001-ben értek el rosszabb helyezést világbajnokságon, akkor kilencedikek lettek.
Rosszul kezdődött a bronzmérkőzés vasárnap délután a spanyoloknak, hiszen a 6. percben már 3:0-ra elhúztak a lengyelek, s további két percet kellett várni, mire a címvédő megszerezte első találatát. Némi meglepetésre a lengyelek a félidő nagy részében tartani tudták két-három gólos előnyüket, s a spanyolok csak a 23. percben tudták utolérni ellenfelüket, a vezetést azonban a szünetig nem tudták átvenni. A második félidő elején a spanyolok többször is előnybe kerültek, de a lengyelek szinte azonnal egyenlíteni tudtak. A félidő közepén úgy tűnt, elfogyott a lengyelek ereje, hiszen a spanyolok négygólos előnyre tettek szert. A lengyelek nem adták fel, a hajrában hármat lefaragtak hátrányukból, sőt két másodperccel a találkozó vége előtt Michal Szyba a hosszabbítást is kiharcolta. A ráadás első öt perce nem hozott döntést, a második öt perc végig izgalmas volt. Az utolsó másodpercben a spanyolok hátrányban szabaddobáshoz jutottak, amit két percig nem tudtak elvégezni a cserék, valamint a játékidő körül kialakult vita miatt. A szabaddobást végül blokkolni tudták a lengyelek, akik így nem kis meglepetésre bronzérmesek lettek, a spanyolok pedig érem nélkül voltak kénytelenek távozni.
A döntőben a házigazdák nem sokáig tudták tartani a lépést a franciákkal, akik az első félidő közepén már négy góllal vezettek, s előnyük minden bizonnyal több is lehetett volna, ha Danijel Šarić nem véd 40 százalékos hatékonysággal. A kapus mellett Rafael Capot átlövéseit kell még kiemelni katari részről az első félidőben, góljainak köszönhetően ugyanis a házigazda belátható távolságban maradt a félidő végéig. A második játékrész kísértetiesen hasonlított a francia–spanyol elődöntőre: a katariak gyors gólokkal feljöttek egyetlen találatra, a franciák azonban a döntő pillanatokban ismét feljavították védekezésüket, s Omeyer is jelezte, védések tekintetében nem akar lemaradni kollégájától. Ennek ellenére a katariak a 47. percben akár ki is egyenlíthettek volna, de a kimaradt lehetőséget a franciák góllal büntették meg, s a kétgólos előnyüket a hajrában tartani tudták, sőt, amikor az 58. percben Narcisse még növelni is tudta a különbséget, a találkozó végérvényesen eldőlt. A franciák győzelmükkel ismételten történelmet írtak, hiszen másodszor fordult elő, hogy Európa- és olimpiai bajnokként világbajnokságot nyernek.
Eredmények, elődöntő: Spanyolország–Franciaország 22:26. A 7. helyért: Németország–Szlovénia 30:27. Az 5. helyért: Horvátország–Dánia 24:28. Bronzmérkőzés: Lengyelország–Spanyolország 24:24 – hosszabbítás után 29:25. Döntő: Franciaország–Katar 25:22.
