2024. július 30., kedd

Irány Rio!

Hajdu János beugróként lesz női szövetségi kapitány a szerbiai világbajnokságon

Hajdu János korábban háromszor volt szövetségi kapitány, 1999 és 2001 között két selejtezőt is elbukott vele a magyar férfikézilabda-válogatott, a 2008-as pekingi olimpián azonban negyedik lett a nőkkel, a 2009-es vébén pedig hatodik a férfiakkal. Utóbbi két alkalommal csak beugróként vállalta el a munkát, csakúgy mint most: a súlyos betegséggel küzdő Karl Erik Bøhn helyett őt kérte fel a szövetség, hogy irányítsa a csapatot a szerbiai női világbajnokságon. Ugyan 60 évesen már nem tervezte az edzőséget, mégis belevágott a kalandba, mert a rövid távú feladatokban mindig extra kihívást érez. De szeme előtt csak a nagy cél lebeg: a riói olimpia.

Az utóbbi időben csak beugróként dolgozott a válogatottnál, így került 2008-ban előbb a női, majd a férfiválogatott élére. Hogy jött a mostani felkérés?

– Nem gondoltam arra, hogy még egyszer szövetségi kapitány lehetek. Úgy terveztem, hogy hatvanéves korom felett csak a tehetséggondozással és az utánpótlás-neveléssel foglalkozom, ráadásul a Mocsai Lajos vezette akadémián is dolgozom, ami szép és hasznos feladat. Persze olvastam a híreket, tisztában voltam azzal, hogy Karl Erik Bøhn betegsége olyan, ami nem teszi lehetővé, hogy ellássa a kapitányi feladatokat a világbajnokságon. Azaz keresnek majd edzőt, de úgy voltam vele, ezt a győri Ambros Martín vagy a ferencvárosi Elek Gábor megoldja. Amikor Siti Beáta, a válogatott másodedzője felhívott, hogy segítenék-e, még mindig úgy véltem, szakmai tanácsokat kér tőlem. Azt hittem, hogy én leszek a segítője. De gyorsan kiderült, Kicsi nem akar kapitány lenni, és azt éreztette velem, hogy a csapat is visszavár. Időt kértem, sokat gondolkodtam, majd amikor Vetési Iván, a szövetség elnöke felkért, akkor átbeszéltem a családdal és persze Mocsai Lajossal is, aki arra biztatott, mindenképpen vállaljam el.

Miért gondolta úgy, hogy 60 évesen már nem akar tovább dolgozni? Németh András ugyanezzel érvelt, amikor néhány hete otthagyta a Hypót.

– Ez az én egyéni hülyeségem. Kitűztem magamnak azt a célt, hogy 45 évesen szövetségi kapitány legyek, 60 évesen pedig már a tudásomat szerettem volna átadni a fiatalabbaknak. Pedig még dolgozhatnék, például a futballban a korosztályomból kerülnek ki a legjobb edzők.

A 2008-as pekingi olimpia után a szövetség nagyon marasztalta. Miért nem vállalta el hosszabb távra a női válogatott irányítását?

– Lejárt a szerződésem, és úgy éreztem, hogy a szakmai igazgatói munka és a szövetségi kapitányi poszt nem fér meg egymás mellett. Pedig az olimpiai negyedik hely siker volt, a csapattal is szoros volt a kapcsolatom.

Az olimpia után pár héttel mégis már a férfiválogatott kispadján volt.

– Az akkori elnök, Kiss István megkeresett, hiszen vészhelyzet volt, Mocsai Lajos visszalépett, nem volt senki, aki elvállalja a feladatot. Majdnem erőszakot alkalmazva kértek fel, de én ezt úgy szoktam mondani, szakmai igazgatóként a munkaköri leírásom része volt, hogy kapitány legyek. Ez is sikertörténet lett, hiszen a horvátországi világbajnokságon a hatodik helyen végeztünk.

Nyolc évet töltött a Közel-Keleten, Kuvaitban háromszor, Szaúd-Arábiában egyszer edzősködött 1987 és 2007 között, legutóbb az Egyesült Arab Emírségek férfiválogatottjának volt a szövetségi kapitánya. Vonzzák a kihívások?

– Ezt élvezem és szeretem. A rövid távú felkérésekben mindig extra kihívás van. A múltkor összeszámoltam, hogy minden korosztályt figyelembe véve három országban tízszer voltam szövetségi kapitány.

A női válogatottnál Konkoly Csabával és Imre Vilmossal, a férfinél Vladan Matićtyal és Csoknyai Istvánnal dolgozott együtt. Távozáskor mindkét alkalommal azt mondta, hogy tehetségesek a fiatal magyar edzők, aztán egyik helyen se jött be ez a váltás. Mi a véleménye a fiatalabb kollégákról úgy általában?

– Egyik esetben sem hiszem, hogy tévedtem volna. Konkoly Csaba nagyon jó edző, meggyőződésem, hogy ezt a mostani Győrt ő és Róth Kálmán is Bajnokok Ligája-győzelemhez segítette volna. Erre sokban mernék fogadni. Matić Szlovéniában a Celje edzőjeként bizonyította, hogy jó szakember. Csoknyai és Imre nagyon peches időszakban volt kapitány, előbbi eredménytelensége nem csak rajta múlt, Vili pedig a legutóbbi bajnokságban a csurgói bronzéremmel újra bizonyított. És akkor még nem beszéltem Siti Beáról, Németh Helgáról, Sótonyi Lászlóról, Gulyás Istvánról és a többiekről, akik mind-mind tehetségesek. De egy edző sikerességéhez kell szerencse és egy jó csapat is.

A bemutatkozó sajtótájékoztatón azt mondta, vannak fiatal tehetségek, mint a balszélső Korsós Dorina és a kapus Szemerey Zsófi Győrből, Veszprémből az irányító Tóth Gabi és a jobbátlövő Planéta Szimonetta, a Fradiból Szekerczés Luca. Ez azt jelenti, akár már a decemberi, szerbiai vébére lesz fiatalítás a keretben?

– Ez üzenet volt a fiataloknak, hogy erőt adjon a napi munkához. Aki 18 éves profi kézilabdázó, az nem feküdhet le és nem kelhet fel úgy, hogy ne gondoljon az olimpiára. Én a tanítványaimnak úgy köszönök, „irány”, ők úgy válaszolnak rá, hogy „Rio”. Eredményesség és perspektíva nélkül nem lehet létezni.

A decemberi világbajnokságon Németország, Románia, Csehország, Tunézia és Ausztrália lesz a csoportellenfél, a nyolcaddöntőben pedig Norvégia, Lengyelország, Angola vagy Spanyolország következhet. Milyennek látja a sorsolást most már kapitányként?

– Nehéz, de megoldható feladat lesz. A csoportunk kiegyensúlyozott, de nem szabad elfelejteni, hogy a nőknél több a véletlenfaktor. Bízom abban, hogy bejutunk a legjobb nyolc közé, és onnantól már bármi lehetséges. Azt ne feledjük, hogy ez a vébé csak a következő világbajnokságra kvalifikál, ezért nekünk elsősorban a riói olimpiára szabad figyelnünk, és a vébét a csapatépítésre kell felhasználnunk. Jövőre az Eb-t mi rendezzük, addig értékeket kell termelni, hogy a kontinenstornán jól szerepeljünk, esetleg meg is nyerjük, mert úgy egyből kvalifikálnánk magunkat az olimpiára.

Hajdu János névjegye

Születési idő, hely: 1953. november 21., Budapest

Klubjai játékosként: Elektromos, Budakalász, Eger, TFSE

Klubjai edzőként: Budakalász (férfi), TFSE (férfi), Pemü Honvéd (férfi), ifjúsági válogatott (férfi), Újpesti Dózsa (férfi), Al-Száhel (kuvaiti, férfi), Pemü-Honvéd (férfi), Elektromos (férfi), juniorválogatott (férfi), Szolnok (férfi), Al-Khalidzs (szaúd-arábiai, férfi), Elektromos (férfi), Al-Ehli (szaúd-arábiai, férfi), felnőttválogatott szövetségi kapitánya (férfi), Al-Kadsia (kuvaiti, férfi), Vác (női), Al-Kadsia (kuvaiti, férfi), szakmai igazgató (Magyar Kézilabda-szövetség), juniorválogatott (női), felnőttválogatott szövetségi kapitánya (női), felnőttválogatott szövetségi kapitánya (férfi), Siófok (női), Egyesült Arab Emírségek szövetségi kapitánya (férfi)

Sikerei edzőként: olimpiai 4. (2008, nők), világbajnoki 6. (2009, férfiak), magyarkupa-győztes (1997, Elektromos)