Nemes Viktor a bukaresti birkózó-Európa-bajnokságon újabb éremmel, egy bronzzal gazdagította eddig is illusztris gyűjteményét. A 2017-es világbajnok ezzel Szerbia egyetlen érmét hozta haza Romániából, ezzel is bizonyítva, hogy a zentai a hazai birkózás legszűkebb elitjéhez tartozik. Interjúnkban Viktor a bukaresti bronzot értékelte, és legfontosabb idei, valamint hosszabb távú terveiről is beszámolt.
Újabb, a világversenyeket tekintve hatodik érmedet hoztad haza Romániából. Hogyan értékeled a bukaresti versenyt?
– Nagyon örülök ennek a bronznak, hiszen ismét éremmel tértem haza. Nagyon kevés hiányzott a döntőhöz és az aranyhoz. Már az év elején is elmondtam, hogy idén a szeptemberi, kazahsztáni világbajnokság a legfontosabb számomra, ez az Eb egy állomás a felkészülésben. Arra jó volt, hogy meglássam, milyen hibáim voltak, mit kell kijavítani. Szeptemberig ezen fogok dolgozni, és azon, hogy minél jobb formába kerüljek.
Milyen erőben érezted magad, és milyen volt a mezőny?
Négy európai érem után arany is dukálna Nemes Viktornak (Ótos András felvétele)
– Európa a kötöttfogásban a legerősebb, rengeteg erős birkózó van. Jó volt a formám, az erőnlétem, a felkészülés tökéletesre sikerült. Egyik meccsen sem fáradtam el, vagy ha mégis, akkor sem túlságosan. Ebben a kategóriában az európai mezőny különösen erős, például a 2015-ös vb-n az első hatból öt európai volt. Az ázsiai és amerikai birkózók között is vannak nagyon jó versenyzők, de a súlycsoportban messze a legtöbb az európai.
A negyedik európai érmed ez a bronz, de egyelőre nincs arany, míg a vb-cím már összejött. Köze lehet ennek ahhoz, hogy minden évben jobban figyelsz a világbajnokságra?
– A 2015-ös bakui ezüstnek nagyon örültem, mert az volt az első felnőttérmem világversenyről, és nagyon kevés hiányzott az aranyhoz. A második, rigai ezüst 2016-ban nagyon bántott, mert kevés hiányzott a győzelemhez. Tavaly a kaszpijszki Eb-döntőben az orosz Roman Vlaszovtól kaptam ki, ugyanúgy, mint most Bukarestben.
Nem először találkozol vele, és eddig sajnos ő jött ki jobban a küzdelmeitekből…
– Egy nagyon jó birkózóról beszélünk, kétszeres olimpiai és kétszeres világbajnok, négyszeres Európa-bajnok, komoly versenyző. Úgy érzem, idén sokkal jobban megszorongattam, mint tavaly. Sokat fejlődtem abban, amiben kellett, de még mindig van hova előrelépni.
Vlaszovval Bukarestben világbajnokként már a negyeddöntőben találkoztál. Mekkora szerepe van a sorsolásnak a nagy versenyeken?
– A sorsolás tisztán szerencse kérdése, így nézve nem igazán számít, hogy ő konkrétan milyen versenyző. Ebben a súlycsoportban elég sok világbajnok van, és még több érmes a legnagyobb világversenyekről. Nagyon sokan vannak a topon mostanság, a szerencsén múlik, kivel kerülsz össze. A vb-n annyi a különbség, hogy a világranglista első négy helyezettje kiemelt lesz, rájuk eggyel kevesebb meccs vár. Ez sokat számíthat, mert akár 6-7 mérkőzésre is lehet készülni, hiszen 60 feletti versenyző indul. Az én súlycsoportom, a 77 kg az egyik legnépesebb és egyben az egyik legerősebb súlycsoport, mert ez számít a „normál”, „közép” kategóriának. Ráadásul olyanok is előkerülhetnek, akik eddig nem jártak éremközelben, de nagy meglepetésekre lehetnek képesek.
Szeptember 14-én kezdődik a vb. Hogyan tervezitek a felkészülést a csapattal, milyen célokat tűztetek ki?
– Rögtön az elején indul a szabadfogás, én már az első napok egyikén szerepelni fogok. Májusban kezdődik a felkészülés, az edzők és a szövetségi kapitány nagyjából már összerakták fejben a programot. Június végén Minszkben lesz az Európai Játékok, ahol valószínűleg öt szerbiai válogatott szerepel, így várhatunk jó eredményeket. Én nem veszek részt, hogy csak a vb-re tudjak koncentrálni. Egyelőre az a cél, hogy a világbajnokságig mindent kijavítsunk, és a lehető legjobb felkészülést hozzuk össze. Ott már „csak” birkózni kell, igaz, más tényezők is közrejátszhatnak, például milyen napom lesz, hogy érzem magam, hogy sikerül a fogyás… Az olimpiai kvóta lesz a cél Kazahsztánban, ehhez ötbe kell jutnom, de természetesen érmet akarok szerezni.
A 2016-os riói olimpián már kint voltál, és nyolcadik lettél. Igaz, több mint egy év van még Tokióig, de azért tervezgethetsz már az ötkarikás játékokra.
– A riói olimpia után kitűztem magam elé célként, hogy ott a helyem Tokióban. Akkor csak úgy éreztem, képes vagyok kijutni az olimpiára, hiszen ez az első lépés, enélkül nem is lehet álmodni, tervezni semmit. A 2017-es vb-arany előtt a tokiói érem lebegett a szemem előtt, de a párizsi világbajnoki cím után már azt is láttam és éreztem, hogy Tokióban akár az aranyéremre is képes lehetek. De addig is sorban, lépésről lépésre haladok.
