Árok Ferenc éppen szülővárosában, Magyarkanizsán áztatja magát. No, nem azért, mert melege van, hanem azért, mert a forgója rendetlenkedik, így aztán, ha Mohamed nem megy a hegyhez, hát a hegy megy Mohamedhez (vagy fordítva?), mert azért biztosan sokakat érdekel, Vajdaság egyik legsikeresebb fociedzőjének mi is a véleménye a befejeződött labdarúgó-Európa-bajnokságról.
• Köztudott, hogy nem nagyon szereted a mai focit.
– Örök életemben fociztam, s abból éltem kb. 43 évig. Imádom ezt a játékot, de sajnos úgy alakult, ahogy én nem szeretem. Nem szeretem ezt a rengeteg visszapasszolást, szerintem előbb-utóbb megtörténik a fociban is az, mint a kosárlabdában a 30-as években, hogy 30 másodperc alatt át kellett érni a másik oldalra, és ott további 30 másodperce van a csapatnak, hogy tegyen valamit. Különben az ember vagy elalszik, vagy káromkodik. Ezen az Eb-n is voltak olyan meccsek, amikor nyugodtan kimehettünk kávét főzni, meg is ihattuk, és még mindig csak passzolgatás volt a pályán, aminek a végén a labda visszakerült a kapushoz. Kit érdekel ez? Nincs egy rúgás, egy átlövés, nem beszélve egy cselről, amit már alig lát az ember. Érdekes módon mégis tele vannak a lelátók, mert az emberek patrióták, szeretik a saját csapatukat, s azt várják, hogy nyerjenek. Ezért van még ennyi néző, ezért fizetik még meg a hihetetlenül drága jegyeket.
• Mindemellett indokolt volt megemelni a résztvevők létszámát?
– Nehéz eldönteni, okos dolog volt-e ez, vagy nem, de nekünk, magyaroknak jól jött, úgy is mondhatnám, kellett, mint egy falat kenyér. A régi rendszerben nem jutottunk volna ki, így pedig olyan eredményt értünk el, amelyet csak az várhatott, aki még mindig azt gondolja, hogy mi vagyunk a legjobbak, és még mindig Puskás játszik. Ha a portugálok elleni 3:3-at nézzük, mindenképpen megérdemelte Magyarország, hogy csapata idáig jutott.
• A csoportküzdelmeknél óriási meglepetések születtek. Miért van az, hogy a mai labdarúgásban megtörténhetett ez?
– Ezt pontosan nem lehet megmondani, de talán az lehet a titok nyitja, az első mérkőzéseken a „nagyok” úgy voltak vele, hogy úgyis továbbjutnak, a „kicsik” pedig élet-halál harcot vívtak. Ki hitte volna, hogy Magyarország hármat rúg a későbbi bajnoknak?
• Szerinted melyik csapat volt a legnagyobb meglepetés?
– Én például sokat megtudtam Izlandról, mert az Eb előtt egy éjszaka láttam egy riportot róluk, és hittem is bennük. Gondolná azt valaki, hogy Izlandon 120 fedett játéktér van? Másutt ez soknak számít. Nálunk, ha esik az eső, senki sem játszik. Kevesen vannak, de meglepően sokan fociznak, és megfelelő hozzáállással játsszák a futballt. Más kérdés az, hogy technikában szinte már mindegyik játékos tökéletes. A dolgok fejben dőltek el.
• Az általad említett „nagyok” azért tanultak mindebből. Megismétlődhet ez?
– Biztosan kevesebb lesz az olyan csapat, amely nagy mellénnyel vonul ki a gyengébbnek vélt csapatok ellen. Megtanulják a leckét. Mert ha nem, akkor buták.
• Számodra melyik csapat játéka a volt a legnagyobb csalódás?
– Számomra a német. Nem jutottak el addig, ameddig kellett volna. Utánuk ott vannak az angolok és a spanyolok is. Itt mutatkozik meg az, hogy ezekben a ligákban olyan csapatok futnak ki a pályára, amelyekben már alig van hazai játékos. A francia–portugál döntő az Eb elején szinte hihetetlen jóslatnak tűnt. Itt kell elmondanom azt is, hogy nagyon kiábrándultam Ronaldóból. A Manchester Unitedben még szépen játszott, Ferguson kordában tartotta, de az utóbbi időben annyira elkapatta magát, hogy ezt a viselkedést én egy pillanatra sem tolerálnám. Ráugrik az edző hátára, toporzékol a pályán, minden pillanatban magát ünnepelteti. Megfájdul az ember gyomra, hogy egy ekkora játékos hogyan viselkedik. Ennek semmi köze a focihoz, a sporthoz. Ha mindez színház, hát mindenki játsszon, de hogy mindig ő a főszereplő, az visszataszító.
• Tizenkét évvel ezelőtt a görögöket egy német, Otto Rehhagel tanította meg védekezni, s Európa-bajnokok lettek. A magyar sikereket Dárdai kezdte el halmozni, aki a Herthában acélosodott, majd munkáját egy német szakember, egy német szakmai stáb vette át. Ez a siker kulcsa?
– A magyarok Dárdainak köszönhetnek mindent. Ha ő nincs, Storck sem tudja véghezvinni a sikert. Dárdaival találkoztam néhányszor, nagyon tetszett, amit hallottam tőle. A magyar labdarúgás mostani helyzetét nem lehet összehasonlítani azzal, mint ami volt mondjuk három évvel ezelőtt. A néhány kulcsjátékos mellé a többiek is felnőttek, és az sem mellékes, hogy van nekik egy miniszterelnökük és a szövetség elnöke, akik révén vannak stadionok, akadémiák, játékosok. A befektetés megtérült, a magyar foci felívelőben van.
• Tettél pénzt az Eb-re?
– Nem, de ha tettem volna, spanyol–német döntőre fogadtam volna. Nagy tévedés lett volna.
• Korai még a következő Eb-ről beszélni, de 2018-ban Oroszország világbajnokságot rendez. A kontinensbajnokság, valamint a közelmúltban véget ért Copa América tanulságain okulva, megjósolható ott valami?
– Nem hiszem, hogy nagy meglepetés lesz a vb-n. Az európai és a dél-amerikai csapatok dominálnak majd. Szerintem az elődöntőben 3:1 lesz az előny az európai csapatok javára, jobbik esetben 2:2. „Kicsik” ott nem rúghatnak labdába. Meglepetést egy vb-n csak ázsiai vagy afrikai csapat okozhat, meglepetésnek pedig az első nyolcba kerülést tartom. Ehhez azonban az kell, hogy ezek a csapatok a legrosszabb, a „legsérültebb” európai vagy dél-amerikai csapattal kerüljenek szembe.
