Ha van szükség bármiféle újításra a labdarúgásban, az a korszerű technikának a szabályérvényesítésbe való hatékony beemelése lehet. Erre szolgáló vívmány a tavaly bevezetett gólvonal-technológia és a jelenleg is teszt alatt álló videobíró. A foci és a megnövekedett technikai lehetőségek kapcsolata napjainkban számos idegtépő pillanatot okoz, legyen szó a média játékosokra gyakorolt hatásáról, a bulvárosodó sportközbeszédről vagy a nyilvánvalóan téves bírói döntésekről (a hosszú másodpercekig tartó eljátszott fetrengésekről nem is beszélve). Az is tény, hogy a futball és a rá épülő rendszerek manapság elmozdultak a nézői igények felé. Mindezeket figyelembe véve is azonban érthetetlen néhány szabálymódosítási javaslat, amivel az IFAB előállt.
Az International Football Association Board (IFAB) a futball szabályait felállító testület; a legújabb, szabálymódosítási javaslatokat tartalmazó tanulmányukat David Elleray volt Premier League-bíró jegyzi. A dokumentumban számos, a most ismert labdarúgást gyökerestül megváltoztató szabályötlet szerepel, ezek közül a legszembetűnőbbek: ne legyen kipattanó a büntetők után – kihagyott tizenegyes esetén mindenképp az addig védekező csapathoz kerüljön a labda; minden egyéb pontrúgást végezhessenek el a játékosok maguknak, tehát övék lehet a második stb. érintés is; 2×30 perc tiszta játékidő legyen a mérkőzés, a stadion különböző pontjain pedig – a nagy amerikai sportágakhoz hasonlóan – legyenek nagy időjelző berendezések; csak akkor lehessen lefújni a meccset, ha a labda nincs játékban; a gólvonalon történő kezezésnél a bíró automatikusan ítélhessen büntető által megszerzett gólt; a kirúgásnál ne kelljen elhagyni a labdának a tizenhatost, mielőtt az első mezőnyjátékos hozzáérne.
Első pillantásra azt mondaná az ember, jó, jó, vannak itt értelmes felvetések, de azért lassan a testtel. Jobban szemügyre véve az egyes pontokat már felszalad az ember szemöldöke.
Minden pontrúgás elvégzése pillanatában a labda újra játékba kerül, és a játéktér elhagyásáig vagy az első szabálytalanságig újra játékban is marad. Miért lenne ez alól kivétel a büntető? És mennyire abszurd lenne a helyzet, amint a tizenegyest végző csatár elé pattan a kapus által kibokszolt labda, majd az szépen leállítja a játékszert, és visszagurítja ellenfeléhez?
Legalább ennyire képtelen ötlet a szabadrúgás olyan elvégzése, amely során a játékos magának is leguríthatja a labdát. A veszélyes beívelési lehetőségeket a csapatok ezután is ki akarják majd használni, a semleges területen elkövetett szabálytalanságokat illetően vajmi keveset változtatna a szabály (legfeljebb kialakulhatnának váratlanul előnyös szituációk), míg a sárga és piros lapos esetekben káosz törhet ki a pályán. Az ilyenfajta szögletrúgást pedig elég a fantáziánkra bíznunk…
A gólvonali kezezés után megítélt gól elsőre szimpatikusnak tűnhet, de nem szabad megfeledkezni valamiről: a bíró ezzel a módszerrel felülírhatja a pályán történt valóságot. A vonalon kezező játékos döntést hoz, amelynek meg kell, hogy legyen a következménye (tizenegyes és piros lap – újra a videobírónál vagyunk!), és egész csapatát veszélybe sodorja. Ha a labda nem megy át a gólvonalon, az akkor sem gól, ha történetesen teljes szívünkkel a károsult csapat mellett vagyunk.
A kirúgás utáni labdaérintésre vonatkozó szabály meglehetősen jelentéktelennek tűnik. Annyi biztos, hogy a letámadó csapatot érintené rosszul, hiszen a kapus kipasszolása utáni másodpercek nem telhetnének el a szokásos játékzavarással és a védekező csapat beszorításával.
A legtöbb vitát kiváltó javaslatpáros minden bizonnyal a tiszta játékidőre, valamint a lefújás idejére vonatkozó. Minden focirajongónak a könyökén jönnek ki az időhúzó szabálytalanságok, a fetrengések, a félperces bedobások és egyperces cserék (lehetőleg a hosszabbításban). Tanulmányok azt is kimutatták, hogy a reális játékidő valóban 60 perc körül mozog a mérkőzéseken, a 2×30 perces mérkőzés tehát tényleg előremutató és forradalmi szabály lehet. De akkor mi értelme az időn túli lefújásnak?! Az amerikai sportokban, ahonnan az ötlet származik, épp a szigorú időkeret szállítja a drámai feszültséget, az, amikor a mérkőzést megfordító tripla egy tizedmásodperccel időn túl hullik a gyűrűbe. Azt gondolom, ha véglegesen bevezetik a videobírót, és mellé beemelik a tiszta játékidő rendszerét, a szurkolók és edzők fejfájásának oka – kevés kivétellel – meg fog szűnni. A többi meg gittrágásnak tűnik.
