Azt követően, hogy négy évvel korábban Uruguay sokkoló hatású győzelmet aratott Brazília felett a riói vb döntőjében, 1954-ben, az V. vb-n Németország Svájcban úgy lett világbajnok, hogy megszakította a magyar Aranycsapat büszke 31-es veretlenségi csúcsát, abban a döntőben, amely a berni csoda néven került be a foci történetébe és a köztudatba.
A hegyek között játszott vb-n tehát az Alpok nagyságához mérhető meglepetés történt, a német válogatott 0:2-ről fordított, és 3:2-re győzte le azt a riválisát, amelytől mindössze két héttel korában Bázelban 8:3-as súlyos vereséget szenvedett. A trófeát Jules Rimet FIFA-elnök adta át Fritz Walternek, a németek kapitányának, a focivilág pedig megtanult egy nagyon fontos leckét, miszerint a németeket soha sem szabad sem leírni, sem pedig félvállról venni.
A vb-ért 45 válogatott nevezett a selejtezőre, de végül közülük tíz nem indult. A Szovjetunió például az 1952-es olimpiai balsiker után lépett vissza, Argentína a Brazília által megnyert első dél-amerikai selejtezőben nem indult, Japán pedig Koreával selejtezett volna, de az ottani háború miatt távol maradt. Magyarország selejtező nélkül jutott ki a vb-re, mert a lengyelek lemondták a szereplést, de az angolok elleni londoni 6:3-mal és a budapesti visszavágón aratott 7:1-gyel jelezték, hogy velük majd komolyan kell számolni. Jugoszlávia Görögországot és Izraelt is kétszer 1:0-ra győzte le, Uruguay pedig címvédőként utazhatott Európába. A vb-n megjelent 16 csapatot négyes csoportokba sorsolták, s ezekből Magyarország az első, Jugoszlávia pedig a brazilok mögött a második helyről jutott a negyeddöntőbe.
Magyarország a világ nem hivatalosan legjobb válogatottjaként érkezett Svájcba. A Helsinkiben olimpiai aranyat nyert válogatott négy év alatt csak négy döntetlent játszott, többi meccsét pedig megnyerte. Ezek között az 1953 novemberében aratott londoni 6:3 volt a leginkább ünnepelt, hisz az első külföldi válogatott lettek, amely képes volt győzni a Wembley Stadionban. Legnagyobb csillaguknak Puskás Ferenc számított a félelmetes baljával, de Sebes Gusztáv kapitány csapatában szép számmal volt még nagy tudású tehetség. Közöttük a kortársak leginkább Kocsis Sándort, Hidegkuti Nándort és Bozsik Józsefet emlegették. A magyarok a csoportban 17 gólt rúgtak, 9:0-ra verték Dél-Koreát és 8:3-ra Németországot. Az utóbbi eredmény semmiképpen sem sejtette, hogy a végén mi is történik majd. A csoportokban a kiemeltek csak a nem kiemeltekkel játszottak. Jugoszlávia kiütötte a franciákat, a németek pedig az egyforma pontszám miatt kétszer is megmérkőztek a törökökkel. A magyarok csoportjában 41 gól esett, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a meccsenkénti több mint ötgólos átlaggal a svájci vb legyen minden idők gólgazdagabbja. Az Ausztria–Svájc negyeddöntőn csúcsot jelentő 12 gól esett, amikor a hazaiak 3:0-s vezetése után az osztrákok győztek 7:5-re. Meg kell említeni itt azt is, hogy Sepp Herberger német kapitány, annak tudatában, hogy a törököket másodszor is biztos legyőzi, a magyarok elleni meccsre hét cserét eszközölt, a törökök ellen pedig Helmuth Rahnt pihentette.
A negyeddöntőben Németország meglehetősen könnyen nyert 2:0-ra Jugoszlávia ellen, Uruguay a 39 éves Varela és a négy évvel korábbi vb-döntőben is eredményes Schiaffino találataival 4:2-re múlta felül a szintén 39 éves Matthewsszal felálló angolokat. A szakasz rangadóján a két korábbi vb döntőinek vesztesei, Magyarország és Brazília mérkőztek meg egymással. A berni csata néven is ismert találkozó a viharos hangulatáról maradt emlékezetes, és arról is, hogy ekkor szerepeltek a brazilok először a később jól ismert sárga mezben, amit egy brazil lap több ezer olvasója szavazott meg. A sérült Puskás nem játszott, Bozsikot és két brazilt kiállítottak, Kocsis két, Hidegkuti és Lantos 1-1 góljával a magyarok nehéz 4:2-es győzelmet arattak. S míg a németek az elődöntőben is könnyen, 6:1-re győztek az osztrákok ellen, az Aranycsapatra újabb nehéz ellenfél, a címvédő Uruguay várt.
Lausanne-ban játszottak, Puskás újra kimaradt, de Czibor és Hidegkuti góljaival a magyarok a második félidő elején 2:0-ra elhúztak. Juan Hohberg két találatával az ellenfél egyenlített, a hosszabbításokban pedig a vb gólkirálya, Kocsis fejelt kettőt a döntőért.
Esős, hűvös délutánon játszottak, ami a háború alatt maláriában szenvedő és a meleget nehezen elviselő Fritz Walternek megfelelt. Puskás sérülten is a csapatban volt, ő lőtte az elsőt, a 8. percben pedig Czibor révén már 2:0 volt. Morlock és Rahn góljaival a 18. percben 2:2-re állt a meccs. Hat perccel a befejezés előtt Rahn lőtte ki a hosszú sarkot, Puskás válaszát pedig a partjelző beintése akadályozta meg, amivel megtörtént, ami eleve elképzelhetetlennek tűnt.
Az V. vb névjegye
Helyszín: Svájc
Időpont: 1954. június 16. – július 4.
Részt vevő csapat: 16
Mérkőzések száma: 26
Helyezések: 1. Németország, 2. Magyarország, 3. Ausztria, 4. Uruguay
A döntő: Németország–Magyarország 3:2
Gólkirály: Kocsis Sándor (Magyarország) 11
Gólok száma: 140 (5,4 átlag)
Nézők száma: 768 607 (29 561 átlag)
