A legelső vb döntőjének vesztese 48 évvel később, hazai környezetben ért fel a csúcsra. A döntő hőse a gólkirály Mario Kempes volt, és örök emlékű marad a kép, amikor a győztes gól szerzője a fehér és kék papírdarabok esőjében fut magasba emelt karokkal az őt ünneplők felé.
A győztes argentinokon kívül a hollandok is vastapsot érdemeltek. Zsinórban másodszor veszítettek vb-döntőt, és újra nagyon közel jártak a sikerhez. Miután Dirk Nanninga fejese ledolgozta az első félidőben Kempes révén szerzett hazai előnyt, Rob Rensenbrink előtt adódott az alkalom az utolsó percben, de a labda a kapufán csattant. A szerencse a hosszabbításban is az argentinok pártján állt, és Kempes második találatával, majd Daniel Bertoni góljával 3:1-re nyertek. Tulipánok a pampán? – kérdezte végül címében a L’equipe is. A narancssárgáknak csak a könnyek maradtak, Danel Passarella pedig az első argentin lett, aki kézbe vehette a győztesnek kijáró trófeát.
A XI. vb selejtezőjében ismét több mint 100 válogatott indult, s néhány neves le is maradt. Nem jutott el a szomszédba Uruguay, Bolívia álmait a pótselejtezőn a magyarok döntötték romokba, amit előzőleg megtettek a szovjetekkel is. Lemaradtak a csehszlovákok és az angolok, utóbbiak gyöngébb gólaránnyal az olaszok ellenében. Afrikában Tunézia lett a nyerő, noha az első párharcot csak büntetőkkel nyerte meg Marokkó ellen, viszont a döntőben már 4:1-re verte Egyiptomot. Jugoszlávia a románokkal és a spanyolokkal selejtezett. Két vereség után következett a bukaresti őrült 6:4-es győzelem, és itthon a spanyolok ellen 2:2 kellett volna, de 0:1 lett. Magyarország csoportjában a görögök elleni meccsek döntöttek. Az oroszok csak döntetlent játszottak, Magyarország 3:0-ra nyert a hellének ellen, és utazhatott Argentínába, ahol eleve nem volt esélye, hisz a házigazdákkal, az olaszokkal és a franciákkal került egy csoportba. Az olaszok mindhárom meccsüket megnyerték, Argentína szerencsével verte a franciákat, egyetlen légiósuk, Kempes, aki a Valenciában ontotta a gólokat, a csoportban egyszer sem volt eredményes. Ekkor már szó esett arról is, hogy kapitányuk, Cesar Luis Menotti miért nem válogatta be a 17 éves, tehetséges Diego Maradonát. A második csoportban Tunézia legyőzte Mexikót, ami az első afrikai győzelem volt a vb-k történetében, és gól nélküli döntetlent játszott a nyugatnémetekkel, ami a lengyeleket segítette az első helyre. A harmadik csoportban Ausztria nagy meglepetésre verte a spanyolokat és a svédeket is, de kikapott Brazíliától, amely csak döntetleneket játszott a másik két meccsén, és egy ponttal előzte meg a spanyolokat. A negyedik csoportban a csodacsatár Teofilo Cubillas vezette Peru remekelt és csoportelső lett, mert Hollandia veszített a skótok ellen, akik azzal is figyelmet keltettek, hogy Willie Johnston megbukott a doppingvizsgálaton. Az érdekességek közé tartozott, hogy a Mar del Plata-i francia–magyaron, a már kiesettek rangadóján, a mezek egyforma színkombinációja miatt a francia válogatott mint névleges vendéglátó egy helyi klubtól kölcsönzött zöld-fehér csíkosban szerepelt, valamint az is, hogy Clive Thomas walesi bíró akkor fújta le a brazil–svédet, amikor a szöglet után Zico fejese már a hálóba tartott. Nemkülönben az argentin csatár, Lepoldo Luque döntése, hogy vállalja a válogatottságot, habár öccse csak néhány nappal korábban autóbalesetben életét vesztette.
A második szakaszban két négyes csoportban játszottak. Az osztrák Ernst Happel edzette Hollandia, amely két híressége, Johan Cruyff és Wim van Hanegem nélkül szerepelt, immár nagyot játszott, verte Ausztriát és Olaszországot, Németország pedig nyeretlen maradt. Volt esély a továbbjutásra, de Hans Krankl gólja azt jelentette, hogy 47 év után először kaptak ki Ausztriától, és ezzel ki is estek. A rangadón Ernie Brands előbb öngólt vétett, majd betalált az olasz kapuba, végül Arie Haan találata volt a hollandok döntőt érő nyerője. A másik csoportban az egymás elleni döntetlen után Brazília és Argentína között a gólarány döntött. A brazilok 3:1-re verték a lengyeleket, Argentína pedig pár órával később gyanút keltő 6:0-ra Perut. Ennek a következménye az lett, hogy a későbbi vb-ken a csoportok zárófordulóinak meccseit kötelezően egy időben kezdték. Kempes a lengyeleknek és a peruiaknak is kettőt lőtt, azután a döntőben is kétszer talált be, és hat találattal a gólkirályi címert is elnyerte. A bronzot a brazilok elhalászták az olaszok orra elől, de Enzo Bearzot csapatának és a háromgólos Paolo Rossinak ez a vb jelentős tapasztalatszerzés volt, amit négy évvel később kamatoztattak is.
A XI. vb névjegye
Helyszín: Argentína
Időpont: 1978. június 1–25.
Részt vevő csapat: 16
Mérkőzések száma: 38
Helyezések: 1. Argentína, 2. Hollandia, 3. Brazília, 4. Olaszország
A döntő: Argentína–Hollandia 3:1 (hosszabbítások után)
Gólkirály: Mario Kempes (Argentína) 6
Gólok száma: 102 (2,7 átlag)
Nézők száma: 1 545 791 (40 678 átlag)
