Brazília után Olaszország lett a második nemzet, amely háromszor szerzett világbajnoki címet. A spanyol földön aratott siker kovácsa mindenekelőtt a hat találattal gólkirály Paolo Rossi volt. A romantikus lelkű szurkolók talán a brazilokért és a franciákért ejtettek néhány könnyet, hisz e két válogatott a vb-k történetének legjobb meccsei közé sorolható csatákban veszített. Végül az olaszok, noha a vb-n gyöngén rajtoltak, látványos módon érkeztek a célba, Rossinak pedig a két titulus egyéni elégtételt is jelentett.
Rossi ugyanis kétéves büntetésének letöltése után, közvetlenül a vb előtt került vissza Enzo Bearzot csapatába. Az első szakaszban nem hálálta meg a meghívót, hisz a három meccsen egyszer sem talált be. E három találkozón az olaszok csupa döntetlent játszottak, és csak a több rúgott gól révén szorították a harmadik helyre a kameruniakat. Amikor azonban már nagyon kellett, Rossi magára talált. Hármat lőtt a második szakaszban a braziloknak, kettőt az elődöntőben a lengyelek ellen, a döntőben pedig ő nyitotta meg a gólgyártást.
A selejtezőkben már hagyományosan több mint 100 válogatott indult, a jó nevű kiesők pedig a kétszeres világbajnok Uruguay és a kétszeres döntős Hollandia voltak. Jugoszlávia és Magyarország is csoportelsőként jutottak ki a vb-re, előbbiek az olaszokat, utóbbiak pedig az angolokat megelőzve. A brit szigetekről csaknem minden válogatott továbbjutó lett, de Wales és Írország a gyöngébb gólarány miatt zártak a selejtezőcsoportban a harmadik helyen, ami a csehszlovákoknak és a franciáknak kedvezett. A legnagyobb dráma az ázsiai és az óceániai selejtezőben folyt, ahol Kuvait nyert, Új-Zéland és Kína pedig minősítőt játszott. Előbbiek győztek, és Kuvaittal, Algériával, Kamerunnal és Hondurasszal együtt vb-újoncok lettek. A selejtezőkben Nyugat-Németország csúcsot állított fel, hisz 33:3-as gólkülönbséggel minden meccsét megnyerte.
Rossin kívül az olaszok fő adui a 40 éves kapus, Dino Zoff és a 18 éves védő, Giuseppe Bergomi voltak. Utóbbi mégsem volt a vb legfiatalabbja, hisz az északír Norman Whiteside 17 éves és 41 napos volt az első vb-meccsén, amivel megdöntötte Pelé 1958-as korcsúcsát is.
A vb-t először rendezték meg 24 csapattal. Az első szakaszban hat négytagú csoportban folyt a verseny, s a legjobb 2-2 jutott a második szakaszba, ahol négy háromtagú csoportot alkottak. Ezek bajnokai jutottak az elődöntőbe.
Az újoncok közül az első szakaszban az algériaiak és a kameruniak tűntek ki, s meglepetést keltett Belgium is a címvédő argentinok elleni győzelmével. Algéria a csoportban 2:1-re legyőzte Nyugat-Németországot, majd Chilét is felülmúlta, mégsem jutott tovább, mert a csoport utolsó meccsén a németek csak 1:0-ra verték Ausztriát, ami mindkét európai gárdának megfelelt. Kamerun három döntetlent ért el, de az olaszok mögé szorult abban a csoportban, amelyben csak a lengyelek nyertek egy meccset Peru ellen.
Magyarország az El Salvador elleni 10:1-gyel döntött vb-csúcsot, Belgiummal döntetlent ért el, Argentínától pedig 4:1-re kikapott, és harmadikként kiesett. Ugyanerre a sorsra jutott Jugoszlávia is, amely az északírekkel 0:0-t játszott, erősen vitás büntetővel veszített a spanyolok ellen, majd Hondurast csak 1:0-ra múlta felül.
A második szakaszban Brazília a legerősebb csoportban kiejtette Argentínát, majd Rossi góljaira kétszer is válaszolt, de a harmadik már döntőnek bizonyult. Az elődöntőben Rossi két találata elegendő volt a lengyelek ellen, akik legjobbjuk, Zbigniew Boniek nélkül maradtak, a másik meccs pedig óriási dráma volt, amelyben a németek óriási szerencsével és 11-esek rúgása után harcolták ki a zárómérkőzés jogát. A rendes játékidőben 1:1 volt, a franciák azután nyolc perc alatt kettőt lőttek, a következő tíz percben pedig a németek találtak be kétszer. A sorsdöntő 11-est Maxime Bossis lőtte Schumaher kapusba, aki előzőleg megúszta büntetlenül a Battiston elleni brutális szerelést. A döntőben azután már az sem számított, hogy Cabrini kihagyott egy büntetőt, hisz Rossi után Tardelli és Altobelli is eredményes volt, amire Breitner révén csak szépítő találat érkezett. A trófeát a Santiago Bernabéuban Zoff vette át János Károly spanyol királytól.
A XII. vb névjegye
Helyszín: Spanyolország
Időpont: 1982. június 13. – július 11.
Részt vevő csapat: 24
Mérkőzések száma: 52
Helyezések: 1. Olaszország, 2. Németország, 3. Lengyelország, 4. Franciaország
A döntő: Olaszország–Németország 3:1
Gólkirály: Paolo Rossi (Olaszország) 6
Gólok száma: 146 (2,8 átlag)
Nézők száma: 2 109 723 (40 571 átlag)
