Magyarország jelenleg a vajdasági labdarúgók első számú célpontjának számít, az anyaországi klubokban ugyanis manapság nagyon sok délvidéki származású futballista szerepel, az NB I.-től kezdve egészen a legalacsonyabb osztályokig. A 2015/2016-os idény első felében a Magyarországon profiskodó délvidékiek közül az egyik legjobb teljesítményt Bata Csongor nyújtotta, aki az ősszel 13 gólt szerzett az NB III.-as Komlói Bányász színeiben. A fiatal tóthfalusi csatár az elmúlt két és fél szezonban alaposan belehúzott, három különböző klub tagjaként ugyanis 73 gólt termelt a magyarországi focipályákon. Csongor a tóthfalusi Olimpiában kezdett el focizni Apró Attilánál, majd egészen fiatalon Magyarországra került.
– Tizenhárom évesen kerültem át Szegedre, a Tisza Volán Focisuliba, ahonnan a szombathelyi Illés Akadémiára vitt az utam. Két és fél év után Hódmezővásárhelyre igazoltam, ahol a második idényemben 14 gólt sikerült szereznem a harmadik osztályban szereplő felnőttgárdában. Ezzel a teljesítménnyel több élvonalbeli klub érdeklődését is felkeltettem, én pedig Paksot választottam, ahol sajnos nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna, volt egy térdműtétem is, ami miatt több hónapot ki kellett hagynom. Ezután következett a sorban az NB II.-es Cegléd, ám ott sem úgy alakultak a dolgok, ahogyan elterveztem.
• 2013 nyarán az ország keleti csücskébe, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tarpára kerültél, egy megyei 2. osztályban szereplő együtteshez, ahol a 2013/2014-es szezonod egészen parádés lett. Hogyan sikerült a Tarpa SC tagjaként 52 gólt szerezni abban az idényben?
– Több dolog is közrejátszott abban, hogy Tarpára kerültem, a legjobban talán a szakvezető személye, ott ugyanis ismét első edzőmmel, az oromhegyesi származású Apró Attilával dolgozhattam együtt. Nagyon jól éreztem magam ott, hiszen sok vajdasági barátom is a tarpai csapatban játszott akkor, és ez kihatott az én játékomra is. Abban a bajnokságban szinte minden bejött a pályán, a Tarpa SC remek támadójátékot produkált, én pedig számolatlanul rúgtam a gólokat.
• Természetesen erre a teljesítményre többen is felfigyeltek, így a tavalyi pontvadászatot már két osztállyal feljebb, a szegedi SZEOL-nál kezdhetted. Szegeden hogyan sikerült beilleszkedned?
– A Csongrád megyei egyesületnél elsősorban szélsőként számítottak rám, nagyobb részt kellett vállalnom a labdakihozatalban és a védekezésben is, így kevesebb energiám maradt a gólszerzésre. Ennek ellenére a SZEOL gárdájában is lőttem 29 bajnokin 8 gólt.
• A mostani idény előtt ismét váltottál, és az NB III. középcsoportjának újoncához, a Komlói Bányászhoz szerződtél. A szerzett góljaid alapján úgy tűnik, hogy jól döntöttél.
– Igen, valóban jó döntés volt. Komlón befejező csatárként újra az igazi posztomon játszhattam, a Bányásznál minimális feladatom volt a védekezésben, így minden erőmmel a góllövésre koncentrálhattam.
• Magyarországon jelenleg nagyon sok délvidéki labdarúgó játszik, Komlón vannak- e vajdasági csapattársaid?
– Rajtam kívül jelenleg még egy vajdasági játékosa van a komlói együttesnek, az oromi Lackó Attila, aki kapus, de sajnos egy sérülés miatt nem tudott pályára lépni az őszi szezonban.
• Az ősszel bemutatkozhattál a délvidéki válogatottban is. Milyen érzés volt pályára lépni régiónk válogatottjának mezében a vajdasági horvátok elleni találkozón?
– Kiváló kezdeményezésnek tartom a válogatott létrehozását, nagyon jó érzés volt felölteni a délvidéki válogatott világoszöld mezét. Az időjárás ugyan nem volt hozzánk kegyes a mórahalmi találkozón, a magabiztos győzelem és a szurkolók biztatása azonban mindenért kárpótolt bennünket.
• Januárban töltöd be a 23. életévedet, most következhetnek a legjobb éveid. Hogyan képzeled el a folytatást?
– Természetesen én is szeretnék majd idővel az NB I.-ben bemutatkozni, ezért is dolgozom keményen mindennap. Most még Komlón kezdtem el a felkészülést, de vannak már ajánlataim az NB II.-ből, amit jeleztem is már a klub vezetőségének. A többi már nem rajtam múlik.
