A minden idők legkevesebb gólját (összesen 7, meccsenkénti 1,4-es gólátlag) hozó kontinensviadal egyszerre volt unalmas és érdekes. Az immáron hivatalosan is Európa-bajnokság néven futó sorozat 1968-as kiírására 31 válogatott nevezett, és a megmérettetés először zajlott csoportrendszerben. A nyolc csoportból a győztesek jutottak tovább, hogy egyenes kieséses küzdelmekkel folytassák a versenyt. Szintén ehhez az Eb-hez kapcsolódik az abszolút nézőrekord: a Skócia–Anglia rangadót 130 711 néző tekintette meg a helyszínen. A magyar válogatott ugyan megnyerte csoportját, de a negyeddöntőben a Szovjetunió 3:0-val válaszolt a budapesti 0:2-re…
Jugoszlávia a négy évvel korábbi bajnoksághoz képest szemtelenül fiatal gárdával indult, de így is bejutott az elődöntőbe, ahol minimális arányban felülmúlta az angolokat. A másik ágon a gól nélküli döntetlen után a hosszabbítás sem hozott döntést, így pénzfeldobás következett, amely az olaszoknak kedvezett. (A pénzfeldobást állítólag kétszer kellett elvégezni, mert az első pénzérme a zuhanyzó rácsa alá gurult. Később megtalálták: állítólag a szovjeteknek kedvezett volna…)
A finálé izgalmat hozott ugyan, de az 1:1-es eredmény nem döntött az arany sorsáról. Ekkor a szervezők már nem bízták a véletlenre, inkább megismételték a finálét. Olaszország Eb-győztes lett Riva és Anastasi találataival.
A jugoszlávok Džajić gólkirályi címével vigasztalódhattak.
Bronzmeccs: Anglia–Szovjetunió 2:0. Döntő: Olaszország–Jugoszlávia 1:1. Megismételt döntő: Olaszország–Jugoszlávia 2:0. Gólkirály: Džajić (jugoszláv) 2 gól. A torna csapata: Zoff (Olaszország) – Fazlagić (Jugoszlávia), Facchetti (Olaszország), Seszternyov (Szovjetunió), Moore (Anglia) – Osim (Jugoszlávia), Domenghini (Olaszország), Mazzola (Olaszország) – Hurst (Anglia), Riva (Olaszország), Džajić (Jugoszlávia).
