A „legek” és az „elsők” Európa-bajnoksága volt az 1976-os jugoszláviai négyes döntővel végződő. Itt regisztrálták a legjobb gólátlagot (4,75), a négyes döntők történetében itt volt a legtöbb hosszabbításos összecsapás (4). Ez volt az első kelet-európai finálé, és első alkalommal itt rúgtak 120 perc után tizenegyeseket, valamint ekkor értek el először mesterhármast Eb-n.
Jugoszláviában a szakértők az 1974-es vb-döntő visszavágóját, az NSZK–Hollandia meccset várták, s a két gárda el is kerülte egymást az elődöntőben. Az elődöntőben Hollandia esélyesként várta a sötét lónak számító Csehszlovákia elleni mérkőzést, de a narancs mezesek kissé könnyedén vették a feladatot, hosszabbításban 3:1-re alulmaradtak. A nyugatnémetek a házigazda jugoszlávok elleni elődöntőben kétgólos hátrányból álltak fel, a becserélt Dieter Müller mesterhármasával ráadás után 4:2-re nyertek. A csehszlovákok elleni fináléban is 0:2-ről álltak fel a nyugatnémetek, de ezúttal a ráadásban nem esett találat. A büntetők negyedik sorozatában Uli Hoeness az égbe lőtt, így Antonín Panenkára maradt a döntés. Ő alányúlt a labdának, amely az elmozduló Maier helyén, középen esett a hálóba, megszerezve az Eb-címet Csehszlovákiának.
A magyarok a kvalifikációs csoportban kétszer kikaptak Walestől, így kiestek. A Luxemburg elleni, tét nélküli 8:1-es gálán az ötödik válogatottmeccsét játszó Nyilasi Tibor ötször talált be – a II. világháború után ez az egyéni csúcs a magyar válogatottban.
Bronzmeccs: Hollandia–Jugoszlávia 2:2 (hosszabbítás után 3:2). Döntő: Csehszlovákia–NSZK 2:2 (tizenegyesekkel 5:3). Gólkirály: D. Müller (NSZK-beli) 4 gól. A torna csapata: Viktor (Csehszlovákia) – Pivarník (Csehszlovákia), Beckenbauer (NSZK), Ondruš (Csehszlovákia), Krol (Hollandia) – Pollák (Csehszlovákia), Panenka (Csehszlovákia), Bonhof (NSZK) – D. Müller (NSZK), Nehoda (Csehszlovákia), Džajić (Jugoszlávia).
