„Ne egyél a színházban!” – hívta fel figyelmet a minap Ricsi Bohóc, aki időről időre különféle akciókkal igyekszik a nyilvánossághoz fordulni az őt leginkább bosszantó jelenségekkel kapcsolatban. Ezúttal nem a gyermekekkel, hanem a felnőttekkel volt baja, éppen a gyermekeket szólította meg azzal a kéréssel, hogy tanítsák meg a felnőtteket arra, miként kell viselkedni a színházban.
„Vajon hány ropi a minimum, ami még belefér a nem eszünk a színházban kategóriába?” – tette fel a kérdést a közismert bohóc, aki azonnal meg is válaszolta azt, leszögezve: „Egyetlen egy sem!” Mindezt annak apropóján tartotta fontosnak egyértelműsíteni, hogy maga is gyakran tapasztalja, olykor még napjainkban is előfordul, hogy meg kell kérni a nézőket, ne egyenek a színházban, ráadásul nem is elsősorban a gyermekeket, hiszen ők általában – аhogyаn fogalmazott – betartják azokat a szabályokat, amelyek irányítják az életünket, mivel értik és tudják, hogy a kulturált, biztonságos és nyugodt együttéléshez szükség van rájuk.
Feltéve persze, ha megfelelő példát látnak maguk előtt, tehetnénk hozzá, akarva-akaratlanul is egyetértve ezáltal a Ricsi Bohóc által megfogalmazottakkal, hiszen akár bevalljuk, akár nem, elsősorban mégiscsak rajtunk, felnőtteken múlik, hogy a gyermekek miként viselkednek bizonyos helyzetekben, még akkor is, ha sokkal kényelmesebb bennük és nem önmagunkban keresni a hibát, már-már megbotránkozva azon, hogyan képesek éppen a színházban alig láthatóаn előkotorni a telefonjukat és válаszolgаtni az üzeneteikre, alig hallhatóan kommentálgаtni a látottakat, vagy éppen alig észrevehetően csörtögni a cukorpapírral meg a chipses zacskóval.
