Minden idők egyik legfurcsább futballtörténete az 1992-es Európa-bajnokság, ahol a jugoszláv válogatott az UEFA tiltása miatt nem indulhatott. A kontinenstornán ott volt a címvédő Hollandia, az aktuális világbajnok Németország, jó esélyekkel rajtolt a selejtezőben hibátlan Franciaország is, sőt a házigazda Svédország sem volt csapnivaló. A csoportkörben aztán máris nagy meglepetések születtek, hiszen a svéd, dán, francia, angol négyesből nem utóbbi, hanem előbbi kettő jutott tovább. A jugoszlávok helyére lépő Dánia fele csapatát a még futó nemzeti bajnokságból, másik felét a vakációzó, „strandról visszahívott” idegenlégiósokból állította össze. Senki sem gondolta, hogy az elődöntőben a dánoknak bármi esélyük lesz a hollandok ellen, de a 2:2-es remit hozó meccsen a tizenegyesrúgásoknál az északiak hidegvére győzelemre vezette Schmeicheléket. A másik ágon a németek nagy csatában győzték le a házigazda svédeket, így jöhetett a német–dán párharc.
A fentebb már említett Schmeichel mindent kivédett a fináléban, a csatársorban pedig személyes okok miatt hiába nem volt ott Michael Laudrup, ott volt a bátyja, Brian, aki vezére volt ennek a válogatottnak. Dánia Jensen bombagóljával és Vilfort kései találatával 2:0-ra legyőzte a németeket, az Eb-k egyik legnagyobb meglepetését keltve ezzel.
Elődöntő: Németország–Svédország 3:2, Dánia–Hollandia 2:2 (11-esekkel 5:4). Döntő: Dánia–Németország 2:0. Gólkirály: Bergkamp (holland), Brolin (svéd), Larsen (dán), Riedle (német) 3-3 gól. A torna csapata: Schmeichel (Dánia) – Angloma (Franciaország), Blanc (Franciaország), Kohler (Németország), Brehme (Németország) – Hässler (Németország), Effenberg (Németország), Gullit (Hollandia) – Van Basten (Hollandia), Bergkamp (Hollandia), B. Laudrup (Dánia).
