2000-ben először fordult elő a kontinens történetében, hogy az Európa-bajnokságot két ország rendezi. A belga–holland társrendezésű viadalon meccsenkénti csaknem hármas gólátlag szórakoztatta a közönséget, de tíz kiállítás és nyolc büntetőgól is borzolta a kedélyeket. A megmérettetésen a németek már a csoportkörben búcsúztak, így a címvédésről nem sokáig álmodhatott a Nationalelf. A négy évvel ezelőtti másik döntős, Csehország ugyan továbbjutott kvartettjéből, azt követően azonban búcsút intett Eb-álmainak. A Zinédine Zidane köré szerveződő francia válogatott ezzel szemben vb-győztesként végigrobogott a mezőnyön. Igaz, a galloknak azért csak papíron volt könnyű dolguk, az elődöntőben és a döntőben is 1:1 volt az állás az eredményjelzőn kilencven perc után, és mindkét esetben az aranygól döntött: előbb a portugálok, utóbb az olaszok ellen. Franciaország ezzel az arannyal olyat vitt véghez, amit korábban még soha senki, mert az aktuális világbajnok az Eb-trófeát is magasba emelhette.
A tornán nagy reményekkel indult a jugoszláv válogatott is, de hiába a második hely és az impozáns játék a csoportkörben, a negyeddöntőben a hollandok csúnya, 6:1-es kiütést mértek rájuk. A gólkirályi címet megosztva Milošević és Kluivert vihette haza magával.
Elődöntő: Franciaország–Portugália 1:1 (aranygóllal 2:1), Olaszország–Hollandia 0:0 (11-esekkel 3:1). Döntő: Franciaország–Olaszország 1:1 (aranygóllal 2:1). Gólkirály: Kluivert (holland) és Milošević (jugoszláv) 5-5 gól. A torna csapata: Toldo (Olaszország) – Thuram (Franciaország), F. Cannavaro (Olaszország), Blanc (Franciaország), Maldini (Olaszország) – Vieira (Franciaország), Zidane (Franciaország), Davids (Hollandia), Figo (Portugália) – Totti (Olaszország), Kluivert (Hollandia).
