Talán nem túlzás azt állítani, hogy a kontinens futballtörténetének legnagyobb meglepetését a görög válogatott okozta 2004-ben. A torna előtt mindenki a nagyokról, Franciaországról, Hollandiáról, Németországról és a házigazda Portugáliáról beszélt végső esélyesként. A görögökre mindenki csak mellékszereplőként gondolt, nem is megalapozatlanul: a hellén válogatott korábban csupán egyszer, 1980-ban szerepelt az Eb-n, 1994-ben pedig a másik nagy tornára, a vb-re jutott ki a gárda. A portugálok igazolták a papírformát, s hazai pályán bejutottak a döntőbe. Görögország eközben – a pont a házigazdák mögött – másodikként zárt a csoportban, az egyenes kieséses szakaszban pedig 1:0-s győzelmeket aratott. A kék-fehérek előbb a franciákat verték minimális arányban, majd a cseheket szintén 1:0-ra, ezüstgóllal. A döntőben az első félidőt a görögök kihúzták kapott gól nélkül, a fordulás után pedig egy szöglet jelentette a mennybemenetelt: Baszinasz beívelésénél Hariszteasz emelkedett a legmagasabbra, ő az 57. percben magabiztosan fejelt Ricardo kapujába. A hátralévő bő fél órában szinte felborult a pálya. A házigazda portugálok saját térfelükre szorították a görögöket, de hiába a fiatal Cristiano Ronaldo és hiába a rutinos Figo, a seleçãónak nem jött össze az egyenlítés.
A görögök védekező játéka a következő években mintául szolgált a klubfutballban is.
Elődöntő: Portugália–Hollandia 2:1, Görögország–Csehország 0:0 (hosszabbítás után 1:0). Döntő: Portugália–Görögország 0:1. Gólkirály: Baroš (cseh) 5 gól. A torna csapata: P. Čech (Csehország) – Szeitaridisz (Görögország), Dellasz (Görögország), Ricardo Carvalho (Portugália), Zambrotta (Olaszország) – Zagorakisz (Görögország), Maniche (Portugália), Nedved (Csehország) – C. Ronaldo (Portugália), Baroš (Csehország), Rooney (Anglia).
