Szabó Zoltán játékosként a Partizant és a Vojvodinát is megjárta, a futballcipő szögre akasztása után pedig edzői karrierbe fogott. A 2018/2019-es idényben a sportigazgatói poszt mellett a vezetőedzői feladatokat is vállalta a topolyai TSC-nél, aminek eredménye a páratlan tavaszi menetelés és a klub Szuperligába jutása lett. Az évek óta tartó építkezés meghozta a sikert a klubnál, jövőre pedig Szerbia legmagasabban rangsorolt bajnokságában láthatjuk a TSC-t. Szabó Zoltánnal nemcsak az első csapatról, de a topolyai labdarúgó-akadémiáról és az európai topfutballról is beszélgettünk.
Igazi futballcsaládban nevelkedett fel, mindkét testvére a labdarúgás világában talált munkát. Egymás között felmerülnek taktikai megbeszélések a mérkőzések előtt vagy után?
– Apánk edző volt Nemesmiliticsen, gyakorlatilag az ő nyomdokaiba lépett a fiatalabbik öcsém, László, aki most elnökként és játékosként tevékenykedik a faluban. A másik testvérem, Tibor profi labdarúgóként az NB I. mellett a külföldi fociba is belekóstolt, hiszen Görögországban, Lengyelországban és Oroszországban is rúgta a bőrt, most pedig játékosügynökként keresi a kenyerét. Ők is követik a TSC-t, hacsak tehetik, a helyszínen nézik meg a mérkőzéseket, és igen, alkalomadtán beszélgetünk is a látottakról.
Játékosként is szép pályafutása volt. Edzőként a TSC irányítása a legnagyobb és legfontosabb munkája?
– Pályaedzőként nagyobb élményben is volt már részem, amikor a Vojvodinával Európa-liga-selejtezőt játszottunk, de vezetőedzőként egészen biztosan ez a legnagyobb sikerem. Remélem, hogy a jövőben ennél még nagyobb győzelmek várnak ránk.
A TSC olyasmit vitt véghez az elmúlt években, amit a gyerekek videojátékokban szoktak csinálni: egyik bajnokságból a másikba menetelt a gárda. Minek köszönhető ez a sikerszéria?
– Ez a teljesítmény valójában a nagyon kemény és folyamatos munkának a gyümölcse, amely munka a 2014/2015-ös idényben indult útjára. Én 2017-ben csatlakoztam a klubhoz, akkor még magasabbra tettük a lécet. Félévente erősítettük a csapatot, ez szolgált alapul annak az egészséges környezetnek, amelyről ma beszélhetünk a TSC kapcsán, és végül is ennek az eredményét láthatjuk most.
Tavaly a sportigazgatói posztot cserélte le vezetőedzőire. A csapat ekkorra lendült be igazán. Min kellett változtatni időközben?
– Sportigazgatóként érkeztem, de korábban edzősködtem más kluboknál, így amikor a szezon elején akadozott a gépezet, Zsemberi János elnök úr és Palágyi Szabolcs vezérigazgató javaslatára átvettem a csapat irányítását. A játékosok zöme az én közvetítésemmel érkezett Topolyára, így mindenkit ismertem, egyből elfogadtak az öltözőben. Nem voltak mentális és motivációs problémák a keretben, egyszerűen arról volt szó, hogy az előző tréner nem úgy állította össze a kezdőt, ahogyan kellett volna. Szerencsére az oldalvonalon állva láthattam mindezt, és tanultam a hibákból. Pár forduló után már egy nagyon szervezett együttes futott ki a gyepre, és fantasztikus sorozatot produkáltunk. A tavaszi szezon egészen parádésra sikerült, 15 meccsből 14-et megnyertünk, és egy döntetlent játszottunk. Azt hiszem, nem nagyképűség azt mondani, hogy teljesen megérdemelten nyertük meg az I. ligát.
A laikusok sokszor támadják a klubot, mert kevés saját nevelésű játékos szerepel a felnőttcsapat keretében. Mennyire foglalkoznak ezekkel a kritikákkal?
– Erről sajnos mi – egyelőre – nem tehetünk. Vajdaságból az elmúlt években nagyon sok tehetséges játékos távozott, és inkább Magyarországon próbáltak szerencsét, mert a feltételek mind anyagiakban, mind pedig az edzések terén jobbak voltak. A labdarúgó-akadémiával ez a folyamat lelassulhat, vagy akár meg is fordulhat, hiszen helyben tudunk ideális körülményeket teremteni. A legfontosabb feladat, hogy a gyerekeket itt tartsuk, és ne csak a focit, hanem a klubot is megszerettessük velük. A TSC-nél minden adott ehhez, az első csapat a Szuperligában szerepel, és aki jól teljesít, itt tud majd bemutatkozni.
Vezetőedzőként az én feladatom is, hogy figyeljem az ifjúsági csapatokat, az utánpótlás-koordinátorunk nagyon jó munkát végez, de türelemre van szükség. A minőség félszezonról félszezonra javul, de pár évnek el kell telnie, hogy a fiatalok elérjék az első csapat szintjét. Nagyon várjuk, hogy saját nevelésű játékosok debütáljanak a felnőtteknél.
A Szuperliga mindenképpen elit bajnokságnak tekinthető. Mire számíthat a TSC jövőre?
– Sokkal komolyabban kell venni a versenyfutást, mert ezúttal tényleg a legjobbakkal küzdünk. Aligha lesznek olyan győzelmi szériáink, mint amilyen az I. ligában volt tavasszal. Szeretnénk megtartani a mostani csapat gerincét, tehát elsődlegesen a szerződéshosszabbításokra kerül sor. Mindenképpen igazolunk majd játékosokat is, 3-4 új emberre szükségünk lesz, mert ebben a kiegyenlített mezőnyben apró dolgokon múlnak a helyezések. A Szuperliga nagyon erős bajnokság, és itt nemcsak a kimagasló Crvena zvezdáról beszélek, hanem a többi csapatról is. A következő szezonban egyértelműen a bennmaradás az első számú célunk.
A rövid pihenés időszakában jut idő a topfutball követésére is. Mire számít a BL-döntőben?
– Természetesen figyelemmel kísérem a topligák és a Bajnokok Ligája alakulását. A Liverpool csodálatos teljesítményét látva szerintem ők az esélyesebbek, és úgy gondolom, hogy az az együttes, amely legyőzi a Barcelonát, Európa legjobb csapatának tekinthető.
