Justine Henin alkata nem ígért teniszsikereket, ám ő, komplikált magánélete ellenére is, mindenkire rácáfolt, és mint a női mezőny minden idők egyik legjobbja vonult vissza két héttel 26. születésnapja előtt
Kevés sportágban lehetséges, hogy testalkatra teljes antitalentumnak vélt egyén jusson a rivaldafénybe. Emlékezzenek csak vissza a gömbölyded, kissé csámpás léptű Andre Agassira, vagy pedig még Szeles Mónikára is, akiről soha nem lehetett azt feltételezni, hogy a tökéletes erőnlét mintaképe. Mégis, nemcsak nagyok voltak, hanem a tenisz igazi bajnokai is. Ennek tükrében Justine Henin sem volt csillagsorsra ítélve. A teniszhez nagyon is alacsony, alig 167 centiméteres vézna lányka testébe azonban hihetetlen mennyiségű lelkierő szorult. Amikor már senki más nem lett volna képes folytatni, ő még elővarázsolt valamit a tartalékokból, és csak ennek a tulajdonságának köszönhetően nyolcéves profi pályafutása alatt 41 tornát nyert meg, karrierjét 493:107-es győzelmi aránnyal zárta, csak teniszezéssel 19 461 375 dollárt keresett, és mindent megnyert a wimbledoni torna kivételével. Hétszer győzött a Grand Slam-tornákon (négy Roland Garros, két US Open és egy Australian Open), 2004-ben Athénban olimpiai bajnok lett, tagja volt a Fed-kupa győztes belga válogatottnak, és győzött az idényzáró mestertornán is.
Justine Henin 1982. június 1-jén született a Liege-hez közeli Marloire-ban. Első teniszütőjét kétéves korában kapta, majd hatévesen edzésbe állt. Négy évvel később határozta el, hogy profi teniszező lesz. Édesanyjával együtt nézte az 1992-es Roland Garros női döntőjét, amelyben Szeles Mónika nyert Steffi Graf ellen. Ekkor mondta ki hangosan: Mama, én is győzni akarok a Roland Garroson!
Édesanyja azonban nem élte meg lánya gyermekkori álmainak megvalósulását. Három évre rá elhunyt, röviddel azután, hogy Justine edzője a spanyol Carlos Roriguez lett, akivel 14 éven át együtt maradtak, s aki tulajdonképpen szüleit helyettesítette. Justine ugyanis rossz viszonyban volt édesapjával, aki elhagyta a családot, és ők ketten nyolc éven át egy szót sem váltottak.
Justine-t nemcsak a rendezetlen családi élet edzette meg, hanem számos betegség is, hisz törékenységéből kifolyólag gyakran kellett megküzdenie a vírusos megbetegedésekkel, és azután a korai asztmával is. Mindennek ellenére pályafutása szépen ívelt. 1996-ban nyerte meg első kis tornáját, azután még vagy tízet ezekből, és végül 1999. január 1-jén a profik világába lépett. Érdekes, hogy előbb lett az országos válogatott tagja, mint hogy profi versenyen induljon. 1999 tavaszán Antwerpenben lépett fel, első hivatásos meccsén 6:2, 6:1-re nyert a bolgár Lubomira Bacseva ellen, majd meg is nyerte a versenyt, amivel a női tenisz történetében ő a hat egyike, aki tornagyőzelemmel rajtolt.
A Roland Garroson 2001-ben mutatkozott be, és letette névjegyét, hisz az amerikai Lindsay Davenport csak 7:5-re győzte le a harmadik játszmában. Henin azt az évet a ranglista 45. helyén kezdte, és a 7. pozíción zárta. Időközben férjhez ment, de a frigy csak két évet tartott, közben, az olimpiai győzelem után, Justine betegség miatt több mint fél esztendőt kihagyott, amivel elveszítette a 2003. október 20-án átvett világelsőséget is. De visszatért, újra nyerni tudott, újra világelső lett, a 2007. év pedig a legsikeresebb volt számára, hisz tíz tornán diadalmaskodott, és a női mezőnyben elsőként több mint 5 milliót keresett. Idén is megnyert két tornát, majd szokatlan vereségeket jegyzett, melyek során 6:0-ra is veszített játszmát. Alighanem ekkor tudatosodott meg benne, hogy az lenne a legjobb, ha világelsőként vonulna vissza. A gondolatot tett követte, két héttel 26. születésnapja előtt búcsút intett a játéknak, nem védi a serleget a Roland Garroson, idejét pedig a tulajdonában levő teniszakadémiának és a számos jótékonysági szervezetnek szenteli, melyek közül a rákban szenvedő gyermekeket megsegítő alapítvány a fő elfoglaltsága.
