Nem vitás, hogy Justine Henin visszavonulása után Ana Ivanović megérdemelte a világelsőséget. A női tenisz megüresedett trónját már a párizsi elődöntőben aratott győzelmével megszerezte, hisz a ranglistapontok számát illetően már megelőzte az orosz Maria Sarapovát és egyben visszaverte honfitársnője, Jelena Janković és a másik orosz, Szvetlana Kuznyecova rohamát.
Viszont mégsem lett volna szép, ha újdonsült világelsőként elveszíti harmadik Grand Slam-döntőjét is.
Úgy volt rendjén, hogy Ana a női tenisz egyik legértékesebb serlegével ünnepelje meg a WTA-rangsor egyes számát. A nyomás ezért biztosan nagy volt, és némi esélyt jelenthetett Dinara Szafina számára. Utóbbinak azért ugyanúgy nem lehetett mindegy, hisz először jutott a nagy tornák egyikének döntőjébe, míg a szerbnek e téren már volt tapasztalata, hisz tavaly a belga Justine Henin ellen veszített a párizsi salakon, januárban pedig az éppen megelőzött Sarapovától kapott ki a forró melbourne-i műanyag szőnyegen. Kiderült, hogy a tapasztalat volt a fontosabb tényező. Ana nemcsak tanult a vereségekből, hanem pontosan tudta, hogyan harcolja ki most a győzelmet. Nem volt már az a félénk kislány, aki tavaly nagyon megijedt Henin láttán. Most ő volt az esélyes, és ezt érvényesíteni is tudta. Hogy az alkalmat nem kívánja elszalasztani, már az első játékban tudtára adta mindenkinek. Azonnal elnyerte Szafina adogatását, majd rövidesen 4:1-re vezetett az első játszmában. Aztán megmutatta azt is, hogy még nagyon fiatal és még nem hétpróbás világsztár, hisz az oroszt egyenlítéshez engedte. Ennyi volt azonban Ana részéről a hullámvölgy. Újból breakelt, megnyerte az első játszmát, azután pedig rutinosan, bajnokhoz és világelsőhöz méltó játékkal és önbizalommal zárta a csatát. Ana Ivanović számára annak is külön súlya lehetett, hogy első Grand Slam-serlegét éppen a volt világelső és Párizsban eredetileg címvédő Justine Henintől vehette át.
Szafina sem lehet elégedetlen, hogy visszatért a legjobb tíz közé a ranglistán, játéka pedig azt sugallja, hogy nemcsak ott marad, hanem megindul a csúcs felé is, és az elkövetkező években az ő neve is rendre ott lesz, amikor a legjelentősebb tornákon az esélyeseket emlegetik.
Ana Ivanović novemberben lesz 21 éves, a csúcsra pedig pontosan négy évvel azután került fel, miután 2004 tavaszán a Partizan teniszklub (Novak Đokovićtyal együtt) bemutatta őt a nyilvánosságnak. Ana holnaptól több mint 400 pontos előnnyel vezeti a női ranglistát azzal a lehetőséggel, hogy címét meg is tartsa, hisz az év végéig például 1551 pontot véd, Sarapova 1401-et, Janković 1390-et, Kuznyecova pedig 1885-öt, vagyis riválisai közül egynek sincs eleve kimondott esélye a trónfosztásra. Mi több, feltehető, hogy Ivanović a közeljövőben még nagyobb önbizalommal játszik, és előnyét a ranglistán még növelni is tudja.
Ana Ivanović a női tenisz 17. világelsője és a Roland Garros pontosan 50. bajnoka. Párizsban iratkozott fel arra a listára, amelyre két elődje, a jugoszláv színekben Grand Slam-bajnokká lett Mima Jaušovec (aki nem volt világelső) és Szeles Mónika is. Ana a legjobb úton halad, hogy megismételje (vagy akár felülmúlja) az újvidéki sikereit, hisz pályafutása során már hét titulust szerzett. Ha az egészsége jól szolgálja, ezt a számot, ugyanúgy mint a Grand Slam-serlegek összegét, bizonyára jócskán növelni fogja.
Nem volt ekkora szerencséje Párizsban Nenad Zimonjićnak, aki két döntőt is játszott, de veszített a férfi és a vegyes páros zárómeccsén is. A meglepetés az előbbi, hisz ő és Nestor attól a két elég ismeretlen dél-amerikaitól, Pablo Cuevastól és Luis Hornától kaptak ki, akik most játszottak először együtt.
Eredmények, férfiak, döntő: Nadal–Federer 6:1, 6:3, 6:0. Nők, döntő: Ivanović–Szafina 6:4, 6:3. Férfi páros, döntő: Cuevas/Horna–Nestor/Zimonjić 6:2, 6:3. Női páros, döntő: Medina/Ruano–Dellacqua/Schiavone 2:6, 7:5, 6:4. Fiúk, döntő: Tsung (tajvani)–Janowicz (lengyel) 6:3, 7:6. Lányok, döntő: Halep (román)–Bogdan (román) 6:4, 6:7, 6:2.
