Kicsit aggodalmaskodó, viszonylag szorgalmas, elszánt, néha türelmetlen – így jellemzi magát a zentai Györe László, aki jelen pillanatban Szerbia hetedik számú teniszezője, s akinek eddig két eredményére kapta fel a fejét a szerbiai és a magyarországi sajtó. Az egyik az volt, amikor 2012-ben megnyerte az Orange Bowlt, a nem hivatalos ifjúsági világbajnokságot, a másik pedig az idén májusban Párizsban véghezvitt haditett volt. Györe a francia fővárosban, a Roland Garros selejtezőjében három olyan teniszezőt győzött le, akiket a világranglistán előrébb jegyeznek.
Fotó: Gergely Árpád
Edzés, utazás, mérkőzések, majd utazás, edzés, mérkőzések – így néz ki egy profi teniszező beosztása. Éppen ezért a június 2-án 21. életévébe lépett Györe esetében sem könnyű szabad órákat, perceket találni. Legutóbb a Roland Garros után járt Zentán, de az interjút követően már indult is Olaszországba, ahol sorozatban három tornán vett részt. A beszélgetés elején elmondta, már többször is megkérdezték tőle, mikor és hol dőlt el, hogy teniszező lesz, de akkor sem tudott konkrétan válaszolni, s ez azóta sem változott. Mindenesetre, most már elmondható, hogy az lett, hiszen az eredményei, a sportághoz való hozzáállása és az eddigi legjobb világranglistás helyezése (170.) erre feljogosítják.
Kicsit részletezzük azokat a tulajdonságokat, amelyeket felsoroltál magadról.
– Az aggodalmaskodás legtöbb esetben abból eredt, ha kicsit kevesebbet edzettem, akkor hajlamos voltam azon rágódni, mi lesz most majd a meccsen, hogy fél órával rövidebb ideig tartott a tréningem. A célt, amit kitűztem, igyekszem elérni, de a túl nagy akarás belső feszültséget vált ki bennem. Az említett tulajdonságokat még kiegészíteném azzal, hogy elszántabb lettem, már nem keresek kifogásokat, és ami még fontos, hogy türelmesebb lettem. Az még megesik, hogy az edzéseken földhöz vágom az ütőt, viszont a tréninget minden körülmények között befejezem.
Azt mondják, mindenkinek jár 15 perc hírnév. Neked az Orange Bowl megnyerése után ebből jóval több jutott...
– Előtte is nyilatkoztam már az újságíróknak, nem volt az olyan nagy újdonság, inkább a mennyiség volt meglepő és fárasztó, mert rövid időn belül nagyon sok megkeresés jött, s így volt ez most a Roland Garros után is, de már jobban kezelem a dolgokat, s édesapám is a segítségemre van.
Visszagondolva az elmúlt évekre, amikor teniszezővé nőtted ki magad, volt-e olyan időszak, amikor úgy érezted, hullámvölgybe kerültél?
– Két évvel ezelőtt kétszer egymás után sérülést szenvedtem. Előbb a lapockámnál szakadt el egy izom, majd a hasizmom sérült meg. Akkor sérülten edzettem, játszottam. A másik hullámvölgy tavaly volt, amikor három hónapig nem nyertem meccset, sorozatban kaptam ki az első fordulóbeli ellenfeleimtől.
A tavalyi sorozatos vereségek után visszaléptél egy szintet, s a challenger tornák helyett ismét a futureseken indultál. Ennek önbizalomnövelő szerepe volt?
– Inkább a világranglistás pontjaimnak a száma miatt volt ez, mivel pontokat veszítettem az előző idény miatt, s kicsit visszacsúsztam a ranglistán.
A párizsi selejtezőben aratott három győzelem során mi volt a leginkább perdöntő?
– Jól éreztem magam, a körülmények is többnyire megfeleltek, s az első ellenfelem legyőzése önbizalmat adott. A második, nagyon kemény találkozót két rövidítésben nyertem meg, s ez is adott egy pluszt a főtáblára jutásért vívott mérkőzés előtt.
A Roland Garros első fordulójában az ausztrál Jordan Thompson már túl kemény diónak bizonyult.
– A vereségből is lehet, sőt kell is tanulni. Pozitív dologként könyvelem el, hogy egy Grand Slam-tornán pályára léphettem, így legközelebb már nem lesz annyira új a helyzet, mint amilyen most volt. Azon a találkozón a játékom már elmaradt az általam elvárttól, de ennek ellenére, ahogy múlt az idő, folyamatosan javult a teljesítményem, s ennek köszönhetően még két játszmalabdáig is eljutottam, de azokat nem sikerült kihasználnom.
A három győzelem mellett volt-e időd Párizzsal közelebbről is megismerkedni?
– Én a tornákra azért járok, hogy jó eredményt érjek el, másmilyen élményekre egyelőre nincs se időm, se energiám. Párizsból a megszerzett ranglistapontok, a selejtezőbeli győzelmeknek köszönhetően kiharcolt pénzdíj és egy póló maradt meg...
Az utóbbi időben a teniszezők esetében is egyre többet beszélnek a játékosokat körülvevő csapat szerepéről. A te esetedben kik azok, akik segítik a fejlődésedet?
– Az edzőm továbbra is Palágyi Miklós, most azonban az olaszországi tornák alatt majd Alberto Castellani ad tanácsokat. Az erőnlétemért a nagykikindai Vladimir Zorić felel, a menedzseri teendőket édesapám és Allon Kaksuri végzik, a sportpszichológusom pedig Antal Márta.
A párizsi Grand Slam-torna főtáblájára jutást egy állomásként jelölted meg a karrieredben. Mi a következő mérföldkő?
– Szeretnék mielőbb visszakerülni a világranglistán az első kétszázba, utána pedig előrelépni, hogy bekerüljek a 150-be. Egy challenger torna megnyerését tűztem még ki célul erre az évre, valamint, hogy néhány ATP-tornán sikeresen selejtezzek a főtáblára jutásért. A játékomnak kicsit stabilabbnak kellene lennie, még sok az ingadozás, amíg bírom erővel és fejben, addig nincs baj, utána viszont már sokszor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy én szeretném. Jó lenne, ha nemcsak meccsről meccsre sikerülne jól teljesítenem, hanem hétről hétre, tornáról tornára.
|
A terv folyamatosan változik – Egy-két évvel ezelőtt még én terveztem meg a következő időszakot, én választottam ki a versenyeket, de az utóbbi időben már együtt döntünk, hogy Laci melyik tornán induljon. Jobban megfelel ez így nekem is, hiszen elég nagy teher hárult rám eddig is, mivel ha én kiválasztok egy tornát, oda elmegyünk, de, ha Laci már úgy indul neki, hogy ő másik városba szívesebben ment volna, akkor annak biztosan nem jó a vége. Van egy tervünk, de ezt gyakran kell módosítani, mivel, ha javul a formája és a ranglistán is előrébb lép, akkor azonnal változtatni kell, mivel akkor már van esély az ATP-tornán való indulásra, és ott a jó eredményre. Most az a terv, hogy a következő két hónapig challenger tornákon vesz részt, de ha ott összejön néhány jó szereplés, akkor módosítani kell a terven. Tavaly a sorozatos vereségek miatt visszaléptünk egy szintet, de ez most nem szerepel a tervek között – mondta Györe Csaba, László édesapja, aki hozzátette, a bevételek még mindig nem fedezik a kiadások teljes költségét. – Erre is figyelni kell, mivel például ha valaki ATP-tornán és a challengeren ugyanannyi pontot szerez, az előbbi esetében több pénz üti a markát, mivel ott magasabbak a pénzdíjak. Laci szintje jelenleg a challenger, de még az idén meg kell próbálni néhány ATP-tornán az indulást, és bízni a sikeres szereplésben. |
