Egy hét múlva, jövő csütörtökön, azaz december 22-én a Kosztolányi Dezső Színház új bemutatóját láthatjuk. A Kapitalizmus című előadást Zlatko Paković rendezi, a dramaturg Gyarmati Kata, a zeneszerző Mezei Szilárd, a zenei korrepetitor Milan Boca, a mozgással pedig Kiss Anikó foglalkozik. Az előadás témája kapcsán Zlatko Pakovićtyal beszélgettünk:
– A kapitalizmus mindannyiunk számára komoly probléma, tudatában vagyunk ennek, vagy nem. Életünk szinte minden pórusába beivódott. A profitorientáltság megpecsétel mindent, legyen szó akár a baráti vagy szerelmi kapcsolatokról. Már a szülők is kapitalista módon állnak hozzá a gyerekükhöz, amikor beruháznak a jövőjükbe. Azt is látjuk, hogy ez globális téren mit eredményez. A problémák, amelyek országunkat és a környező országokat sújtják, a migránsok, a kivándorlási hullám is, mind a globális kapitalizáció eredménye. Szerintem a politikusaink nem látják, hogy mindez hova vezet, mekkora változásokat hoz. A kapitalizmus furfangos és kapitalista megoldásokat próbál majd találni a problémákra. Elodázza a kríziseket, de előbb-utóbb eljön a szembesülés ideje. Újdonságok várnak ránk, de nem tudhatjuk, hogy ez jó vagy rossz lesz-e. Csak a történelem tükrében tanulmányozhatjuk. Mindenképpen egy komoly krízisben vagyunk, ezért foglalkozunk mi is ezzel a témával. Arra törekszünk, hogy az előadásunk tükrözze a valóságunkat, az európai valóságot. Ez egy tudatébresztő előadás, a színház lehetőséget ad arra, hogy ezt a témát a kreativitáson keresztül vizsgáljuk. Első ízben dolgozok a Kosztolányi Dezső Színházban, néztem az előadásokat, láttam a színészeket a színpadon, és nagy örömet jelent, hogy most együttműködhetek velük. Igazán fontos számomra a színészek véleménye, hogy ők is elmondják, hogyan vélekednek erről a témáról – hangsúlyozta Zlatko Paković, ezt követően a színészeket kérdeztük az előadásról.
Kucsov Borisz az előadás témáját taglalta:
– A kapitalizmus mint téma, nagyon sokrétű, borzasztóan összetett és sokféleképpen közelíthető meg. Nekünk is lesz egy megközelítésünk. Az előadást készítve sok mindent olvastunk, például Karl Marx Kommunista kiáltványát és János evangéliumát. Sok kérdés vetődött fel bennünk a rendszerrel kapcsolatban, amelyben élünk. Amit eljátszunk, az egy képzelt szituáció, de előadásunk a színház szerepét is boncolja, azaz kell-e hangosan szólni az ellen, amit rossznak érzünk – mondta Kucsov Borisz.
Mikes Imre Elek szerint nagyon izgalmas az előadás története:
– Szabadkán migránsok telepszenek le, és közösen kezdenek vezetni egy patkányfarmot. Ebből az egész város profitál. Ők maguk is jól megélnek, és sikeresen működnek együtt a várossal. Ez a történet kiindulópontja. Ami a kapitalizmussal összeköti, hogy a patkányok élelem hiányában felfalják egymást, így nem szükséges őket etetni, nem kell élelemre költeni. Valójában egy önellátó farmról van szó. A legnagyobb, legerősebb példányok maradnak meg, és azok szaporodnak. Nagyon találó ez a sztori – hallottuk Mikes Imre Elektől.
Molnár Zoltánt legutóbb a Liliomban láttuk, részt vett a Desiré fesztiválon, azóta maradt a Kosztolányi Dezső Színházban, és játszik a készülő produkcióban is:
– Az előadás érdekesen ötvöz két világnézetet, a bibliai szeretetet és a kapitalizmus szavait. Ezek váltakozására világít rá. A lényeg a szükség, hogy mindig hinnünk kell valamiben, egy filozófiában, egy irányzatban, vagy egy rendszerben. Néha ez a rendszer a szereteten alapul, néha a kizsákmányoláson. A rendezővel sokat beszélgettünk a szövegről, és a gondolatokról, amelyek a szöveg mögött bújnak meg – mondta Molnár Zoltán.
A produkció témája kapcsán fejtette ki a gondolatait Mészáros Gábor is:
– Az előadás oda jut ki, hogy megkérdőjelezi a mai kapitalizmust és reflektál rá. A megoldás nincs konkrétan kimondva, de hallhatjuk Slavoj Žižek gondolatait. Kutattuk a kapitalizmus fogalmát, párhuzamokat vontunk a kommunizmussal, kiélezve a kommunizmus lényegi alapjaira, nem pedig a szocializmusra, amit eredményez. Ezt összehasonlítva a kapitalizmussal, szinte egyértelművé vált számomra, hogy a szocializmus nélkül nem létezhetne a kapitalizmus mai formája. Az előadás készítése rávilágított dolgokra, amelyeket eddig nem igazán gondoltam át – hallottuk Mészáros Gábortól.
Először láthatjuk a Kosztolányi Dezső Színház színpadán Demeter Helgát:
– Nagyon családias és baráti a hangulat itt Szabadkán. A színészek az első pillanattól kezdve kedvesek és segítőkészek voltak velem. Budapesti vagyok, Kolozsváron járok egyetemre, jelenleg Kecskeméten, a Katona József Színházban, a Mohácsi János rendezésében készült Vízkeresztben játszok. Tavaly Szegeden részt vettem a Thealter-féle műhelymunkán, Urbán András csoportjában. Kolozsváron már felhívták a figyelmünket Urbán András előadásaira, elemzést is írtam, felvételről láttam is a színészeket. Nagy öröm számomra, hogy most itt dolgozhatok. Magával ragadott az előadás energiája. Mindenkihez szól ez a történet, amit megfogalmazunk. A szövegek, amelyekkel foglalkoztunk, mindenki által jól ismertek, de ha kicsit mélyebbre ásunk, rájövünk, hogy nagyon is aktuálisak. Ezek ráeszmélő pillanatok voltak számunkra is – fejtette ki Demeter Helga.
Nagyabonyi Emese az előadás aktualitására hívta fel a figyelmet:
– Szerencsés helyzetben vagyunk, mert a rendező nagyon felkészült. Érződik, hogy már régóta foglalkozik ezzel a témával. Számtalan olyan példát hozott fel, amelyek fontos dolgokra világítottak rá. Megállapítottuk, hogy egy rossz rendszerben élünk, ahol a pénz az úr, az emberek pedig elhidegülnek egymástól. Erre próbálunk megoldást találni, némileg fantáziaszinten. Vajon milyen lehetne az a rendszer, amelyben jól tudnának működni az emberi kapcsolatok, ahol kevesebb küszködés, kihasználás lenne, és kisebb méreteket öltene a szegénység. Megváltani a világot nem tudjuk, de tisztán kell látnunk, és törekvéseket tenni ilyen irányban – hallottuk Nagyabonyi Emesétől.
