A bárka (Noé) pedig a hetedik hónap tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát hegységben (1Móz 8,4). Erről a helyről indult útjára – másodjára – az élet. A hegyet Agri Daginak hívják a helyiek, és a mai örmény–iráni–török hármas határon fekszik. A környék legfontosabb települése az Örmény Köztársaság fővárosa, Jereván. A város a Hrazdan folyó völgyében terül el, három oldalról hegyekkel határolják. Az olcsó üzemanyag és a völgykatlan miatt, szinte állandó a szmog a városban és felette. Egyik nap kora reggel azért mégis sikerült megpillantanom az Ararát 5165 méter magas hófedte csúcsát.
A város ma létező sugaras szerkezetét (szovjet ideológia) száz évvel ezelőtt kezdték kialakítani, rengeteg bazár, mecset, történelmi épület stb. kárára. Néhány évtized alatt Jereván a sztálinista Szovjetunió gyöngyszemévé cseperedett. Mint a történelem folyamán annyiszor, minden aranykornak egyszer vége szakad. Az 1991-es függetlenné válás számos problémát szült: megszűnt a korlátlan befogadóképességű hatalmas orosz piac, és feszültté vált a viszony a másik két szomszéddal, Törökországgal és Azerbajdzsánnal. Jerevánban nem volt gáz, benzin (!), áram, élelem.
Ma már minden van, de ma se elérhető az átlag örmény polgár számára. Hiába az európai új piacok, a világmárkák megjelenése, Örményország ugyanolyan szegény és kiszolgáltatott egy szűk körnek, mint a szovjet időszakban volt. A városban erősen kifejezésre jutnak a szegénység és gazdagság közti ellentétek. Az egyetlen modern parkban ingyenes 4G internet-hozzáférés van (jókora betűkkel jelezve, hogy a Rostelecom jóvoltából), a térre vezető egyik utca pedig falomlás miatt le van zárva. A 2800 éves város, amely a valamikori selyemút mentén fekszik, 2007-ben kapta meg első sétáló utcáját. A 2000-es évek eleje óta igyekeznek a szovjet múltra emlékeztető épületeket lebontani vagy más formába öltöztetni. Csipkednek a világ számos művészeti és vallási irányzatából, így téve teljesen tarkává a tágabb környék legősibb városát. A grúzokhoz hasonlóan ők is reménykednek a majdani EU-s tagság elnyerésében, de ők se tesznek valami sokat ennek eléréséhez.
A város legpatinásabb tere a Köztársaság tér. A tér közepén szökőkút üzemel, melyet minisztériumi épületek, az Örmény Történelmi Múzeum, a Főposta és a Mariott Hotel ölel körbe. A város egyik leghíresebb temploma a 2001-ben átadott Világosító Szent Gergely Katedrális, a Kaukázus legnagyobb vallási építménye. A kereszténység felvételének 1700. évfordulójára emelték, stílusosan 1700 ülőhellyel, és II. János Pál pápa szentelte fel. A nép hősi halottainak lelkére a 73 méter magas Örményország Anyácska szobor vigyáz. A környék legnagyobb művelődési központja is itt található: a 2600 férőhelyes Örmény Opera.
Egy főváros nem főváros városra néző kilátó nélkül. Nincs óriáskerekük, tévétornyuk, se váruk a város felett. Eszükbe jutott, hogy mivel a város völgykatlanban fekszik, az egyik dombra lépcsőt építsenek. Ma már 727 lépcső vezet a Cascade tetejére, de még nincs befejezve. A márvány komplexumot éttermek, szökőkutak, zöldterületek törik meg. A kilátás pedig pazar!
Örményországról lévén szó, nem feledkezhetünk meg a híres jereváni brandyről. A szebb időket is megélt 130 éves vállalat egyike azon keveseknek, amely kivitelre termel. Az előállított szesz 95–98%-át külföldön kortyolgatják el – szinte az összes orosz torokba folyik le.
Egyik nap tettem egy zötykölődős kitérőt Sevanba, Európa legmagasabban fekvő tavához. Az 1900 m tengerszint feletti magasságban fekvő tó valamikor 95 m mély volt, térfogata 58 km3, felülete pedig 1400 km2. A Kaukázus legnagyobb tavát sem kerülte el az akkori szovjet gondolkodásmód: Sztálin 55 méterrel lecsökkentette a tó szintjét, így annak térfogata 5 km3-re apadt. Az addig szigeten lévő Sevanavank kolostor hirtelen egy félszigeten találta magát. Az „újonnan képződött medret” gyorsan megvásárolták és beépítették a szovjet oligarchák – feltehetően ez is volt a cél…
