Ha Olaszország, akkor Róma, Velence, Firenze, Szicília, esetleg Szardínia…Basilicata régió, Nápolytól délre még a Rómától északabbra élő olaszoknak is idegen terep, pedig a vadregényes, buja táj és Matera városa megér egy hosszú utazást: a világ egyik legősibb és legkülönösebb helye ez, kuriózumnak számító szuggesztív élmény – egy barlangváros, ahol megállt az idő.
Hétórás, Rómából induló buszozás után először csak távolról, a völgy másik oldaláról vettük szemügyre a várost: szinte lehetetlen volt megkülönböztetni a természetes sziklaalakzatokat az őslakosok alkotta barlangépítményektől. A spontán építészetnek ez az egyedülálló kavalkádja olyan szürreális élménnyel ajándékozza meg a szemlélődőt, mint egy különleges, absztrakt festmény. Nem véletlen, hogy Mel Gibson itt találta meg Passió ja tökéletes, misztikus hangulatú forgatási helyszínét, de itt készült Pasolini Máté evangéliuma , és itt játszotta el Dávid királyt Richard Gere is.
A kezdetek kezdetén Matera igazi ökováros volt: lakói bölcsen gazdálkodtak a víz és a nap energiájával. A neolitikum idején egy természetes kút körül jöttek létre az első települések. Később a mészkőbe úgy faragtak járatokat, csatornákat, hogy az összegyűjtse a lejtőkön lecsorgó esővizet egy hatalmas és több kisebb ciszternába. Az állatok legeltetése és a földművelés egy esővíz által kimosott völgyben történt, a lakók pedig sziklaházakat építettek.
Matera Caveoso
A 8. századtól a 13. századig az itteni barlangokban kerestek menedéket a Bizáncból elmenekült szerzetesek is. A sziklákba vágott kápolnákat a 15. század folyamán a földművesek foglalták el és lassan kifejlődött a barlanglakásairól híres Matera. Ezek a barlanglakások sassi néven lettek ismertek. A Sassi di Matera (Matera sziklái) a történelmi központot alkotó barlanglakások komplexumát jelenti, amit a történelmi központ (olasz nevén Cività), valamint a Sasso Caveoso és a Sasso Barisano városrészek alkotják.
Materai házak
A materai barlanglakások kialakítása az évszázadok során jelentősen változott. Az első lakosok a karsztfelszín természetes barlangjaiban telepedtek meg. A következő fázisban elzárták a barlangok bejáratát, és véséssel kibővítették azokat, a bejárat elé pedig szobákat, előszobákat építettek kőből. A barlanglakásokat gyakran egymás tetejére építették, ezeket labirintusszerű lépcsősorok és girbegurba utcácskák kötik össze.
Az eredeti barlangok idővel ugyan homlokzattal és tetővel is gazdagodtak, a belső terek azonban nem változtak. Néhány jellegzetes barlanglakást megnyitottak az érdeklődő turisták számára is: megrendítő élmény belecsöppenni a közelmúltnak ebbe a különleges világába, látni a mindennapi élet eszközeit, a megvetett ágyat, a megterített asztalt, a családi tűzhelyet, a haszonállatok lakhelyét…
Barlanglakás
Az ötvenes években az antifasiszta nézetei miatt erre a vidékre száműzött Carlo Levi hívta fel a figyelmet a városra a Krisztus megállt Ebolinál című könyvével. Az 1944-ben írott műben megindítóan ír az errefelé élő parasztok életéről és többek között Materáról. „Elindultam lefelé az öszvérúton, körbe-körbe, egészen a mélybe. A keskeny szerpentin út a házak tetején keresztül vezetett, ha ugyan házaknak lehet ezeket nevezni. A völgy megkeményedett, agyagos falába vájt barlangok voltak, kiépített homlokzattal. (…) Ezek a hamis homlokzatok egyenesen merednek ki a hegyoldalból, és felül kissé kiállnak: ezen a szűk részen halad az út, mely padló annak, aki a felső lakásból lép ki, és tető annak, aki alul lakik. (…) megnéztem a barlangok belsejét is, ahova a fény és a levegő csak a kapukon keresztül jut be. Néhánynak még ajtaja sem volt: felülről van a bejárat, létrák és lépcsők segítségével. Ezekben a sötét lyukakban, amelyeknek a föld alkotja a falait, nem láttam mást, mint ágyakat, nyomorúságos bútorokat, kiteregetett rongyokat. A padlón kutyák, juhok, kecskék, disznók heverésztek. (…) Így él húszezer ember.”
Utcarészlet
A meredek szurdokvölgy aljából a magasba nézve megjelenik, mint valami ferde fal, egész Matera: „Innen majdnem olyan, mint egy rendes város. A barlangok homlokzatai fehér és rendezett házaknak látszottak, de nekem úgy tűnt, mint megannyi szem. Valóban szép város, festői és megragadó.”
Ekkoriban Matera városának közel 70%-a barlanglakásokban él, együtt háziállataikkal, ivóvíz és csatornázás nélkül – a természeti erők felhasználásának ősi tudása feledésbe merült. Egy 1952-ben kiadott, az „ország szégyenét” felszámolni hivatott kormányrendelettel kezdődött meg az új városnegyedek építése és a lakosság teljes áthelyezése a sassikból. 15 év alatt 18 000 ember hagyta el lakhelyét. Az új negyedeket Olaszország legnevesebb építészei tervezték, ugyanakkor elrendelték az összes barlanglakás befalazását, megakadályozva ezzel a visszatelepüléseket. Ebben nem jártak teljes sikerrel: a közművesítést követően mintegy 3000 lakos visszaköltözött régi otthonába.
A város misztikus sziklái azonban lassan kiürültek és a történelmi városrész kihalt szellemváros lett. Ottjártunkkor csupán néhány japán turistával és kóbor(?) kutyával találkoztunk a szűk kis utcákban.
Az 1980-as években az olasz kormány programot indított a barlangváros megmentésére, amely 1993 óta az UNESCO Világörökség ének a része.
Matera ma egy modern, élettel teli új város, a világ legnagyobb teljesen kihalt történelmi városközpontjával. A külföldi turisták még nem fedezték fel, nincsenek úton-útfélen bárok, szuvenírok, „tömegétkeztető” ristoranté k, mindössze egy helyi étterem „vetemedett” arra, hogy egy tészta erejéig emléket állítson a Passió rendezőjének: az olasz pasta Fettuccine alla Mel Gibson néven szerepel az étlapon.
A hely és a táj nyers szépsége, a felfedezés csöndes, belső öröme gyanúm szerint nem sokáig adatik meg az idelátogatóknak. A japánok már felfedezték maguknak ezt a páratlan csodát: basilicatai japán fesztivál és kereskedelmi együttműködés erősíti a különös kapcsolatot, de egy materai fantomról készült mangá val, azaz hagyományos japán rajzfilmmel is öregbítik a város hírnevét; ezt a kis remeket a youtube jóvoltából bárki megtekintheti.
Fotó: Várhelyi Klára
