A Fabula Rasa Gyermekszínjátszó Grund második bemutatója
A Pál utcai gyerekek című előadással, a Fabula Rasa Gyermekszínjátszó Grund , megismételte korábbi sikerét, amit A dzsungel könyve zenés produkcióval ért el. A Népkör szakcsoportjaként működő diákszínjátszók ezúttal komolyabb művet választottak, Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk regényét, amit Góli Kornélia alkalmazott színpadra. A bemutatón ő is jelen volt, így kétféleképpen láthatta előadva a szövegét.
– Ez a darab valójában a Tanyaszínház rendelésére íródott, néhány évvel ezelőtt ők adták elő. Amikor a Fabula Rasa vezetői szóltak, hogy szeretnék újból előszedni, meglepődtem. Azt is tudatták velem, hogy bővíteni kell rajta, mert sok a fellépő, és persze lányok is vannak, a felnőtt szereplőket pedig, ahol csak lehetséges, kihagyjuk a történetből. A lányok jelenléte váltotta ki azt is, hogy a cím módosult. Nagyon érdekes kétféleképpen megélni ezt a szöveget, de a különbségeket nem tudnám megfogalmazni, mindkettő jó a maga módján. Nézésük közben, mindkét esetben elvonatkoztattam attól, hogy én írtam színpadra. Arra gondoltam, hogy mennyire gyönyörű ez a történet, és milyen mélyen megfogja az embereket. A gyerekszínjátszókat figyelve nagyon tetszett az is, hogy sikerült megtalálniuk a saját kis világukban ezeket a szereplőket.
A darab természetesen itt is két csapat csatájáról szól. A Pál utcaiakat Nyári Ákos , Káposzta Anita , Pásztor Anett , Kabaji Sztella , Simon Dániel , Ambrus Richárd , Dudás Dániel , Greguss Lilla , Csóvity Anett , Dedović Tomić Lea , Juhász Gabi , Dimitrov Nikola , Dimitrov Nikoletta , Kőszegi Klaudia , Lőrik Izabella és Kadván Zsuzsanna alkották.
(Molnár Edvárd felvétele)
A tragikus sorsú Nemecseket, Dudás Dániel, a szabadkai Október 10. Általános Iskola hatodik osztályos tanulója formálta meg, aki A dzsungel könyvében Sir Kán volt, a gonosz tigris:
– Úgy érzem elég jól sikerült eljátszanom a szerepemet, de nemcsak nekem, szerintem jól megcsináltuk az előadást. Újból egy balszerencsés szereplő bőrébe bújtam, de ez engem nem zavar. Nem számoltam, hogy hányszor „halok meg” a színpadon. Ha figyelembe veszem A dzsungel könyve előadásait és próbáit (Sir Kán is csúnyán végzi), valamint A Pál utcai gyerekeket, biztosan nagyon sokszor.
A történet legkisebb főbb szereplője itt Richter, akit a még alsós Greguss Lilla játssza. Őt korábban kicsi Maugliként láttuk. Titokban megtudtam, hogy akkor egy icipicit pityergett a bemutató előtt, de most bátor volt, és ha igazak a pletykák, fogadásból csokit nyert a Bokát játszó Nyári Ákostól. Sajnos azonban ez esetben sem ment minden simán, a bemutató előtt Lilla lázzal küszködött:
– Kicsit megfáztam és belázasodtam, de másnapra, a bemutatóra jobban lettem. Gyorsan meggyógyultam, és ennek örülök, mert sok szöveget mondtam. Nem volt nehéz megtanulnom, mert nekem a szövegtanulás is gyorsan megy.
A fent említett Nyári Ákos pedig már középiskolás, és a szabadkai Politechnikai Iskola első osztályos tanulója. A Pál utcaiak vezérét megformáló fiút olyan ruhában láthatjuk az előadáson, amilyent biztosan nem venne fel egy városi kiruccanásra a haverokkal:
– Távol áll tőlem ez a világ, de nem nehéz beleélnem magamat, mert élvezem játszani. A végén bakiztam, azt mondtam, hogy „ajtót tettek az ajtóra”, az „ajtót tettek a hídra” helyett, de előfordul ilyesmi, pillanatnyi összpontosítási zavar idézi elő. A játszási körülmények apró megváltozásai is okozhatják ezt, például a próbán egy széken töltöm ki a mérgem, Nemecsek halála miatt, a bemutatón viszont egy asztalon. Az is igaz, hogy egy kicsit szeretem halogatni a dolgokat, és a szöveg tanulásával is így voltam, de a bemutató előtt már igen gyakran előszedtem a szövegkönyvet. A bakit leszámítva elégedett vagyok a szereplésünkkel.
Csóvity Anettet csábos lányként láttuk A dzsungel könyvében, a Kizur István Általános Iskola hetedikese most viszont a jóval keményebb Kolnait játssza:
– Igyekeztem ezt a karaktert úgy megoldani, hogy ne legyen túl fiús, de nagyon lányos sem. Az előadásban sokat veszekszek, de ezt van hol gyakorolnom, hiszen a testvéremmel is gyakran civakodunk. Mondták is többen, hogy pont hozzám illő szerepet kaptam. Ezért is tetszett, mert képes voltam beleélni magamat.
A Vörösingesek csapatát Grgić Nikoletta , Szakács Tamás , Budimcsevity Krisztián , Dedović Tomić Dina , Verebes Andrea , Horvát Blanka , Sábity Anita , Szabó Szandersz , Imámovity Inesz , Lukács Ramóna , Göncöl Vivien , Szabó Szteleila , Besnyi Levente és Dudás Norbert alkotják.
A Vörösingesek vezérét lány játssza, Grgić Nikoletta, a szabadkai Széchenyi István Általános Iskola nyolcadikosa. Ő tehát a rettegett Áts Feri, habár a többiek érthető okokból Áts Terinek keresztelték el:
– Érdekes, hogy Átst mindenki gonosznak látja. Először én is így voltam vele, de a csoportvezetőinktől úgy hallottam, hogy másképp is lehet tekinteni erre a figurára. Belegondoltam, és szerintem igazuk van abban, hogy inkább magabiztos, komoly, és valójában igazságos. Nem ijedtem meg ettől a szereptől. Az olvasópróbákon, amikor még nem lehetett tudni, hogy ki kicsodát játszik majd, valahogy többször olvastam fel ezt a szerepet. Már akkor lett egy olyan sejtésem, hogy én leszek Áts. Inkább a darabtól ijedtünk meg néhányan, féltünk, hogy a közönség unni fogja, mert nem zenés. A bemutatón kicsit megakadtam, de úgy tűnik jól sikerült a rögtönzés. A színjátszáshoz ez is hozzátartozik. Birkóznom kellett a szöveggel. Bevallom, lustaság miatt nem tanultam otthon annyit, amennyit kellett volna. Az is igaz, hogy az iskolai feladataim is lefoglaltak, a csoportvezetőink pedig mindig hangsúlyozzák: nem szabad, hogy a színjátszás a tanulás kárára menjen.
Budimcsevity Krisztián, a szabadkai Đuro Salaj Általános Iskola nyolcadikosa beugrósként indult. A dzsungel könyvében volt Sir Kán és Ká, ezúttal pedig egy konkrét szerepet kapott, ő lett a verekedős Kispásztor:
– Valamit bizonyíthattam korábban, ha már engem is szerepre választottak. Talán az is számított, hogy elég gyorsan tanulom meg a szövegeket. Ennek különösebb titka nincs, érdekelnek és ezért sikerül. A Kispásztor egy igazi fenegyerek, de ez is egy szerep, nekem tetszik, és valakinek el kell játszania.
A történet kakukktojása Geréb, megformálója Simon Dániel, aki korábban a keselyűtojásból kibújt Csilt játszotta A dzsungel könyvében. Így a szabadkai Széchenyi István Általános Iskola nyolcadikosa újból egy problematikus jellemet játszott, az ironikus Csil után, az áruló Gerébet:
– Először nem nagyon tetszett, hogy áruló leszek, de a színésztanáraim elmesélték, hogy ez egy hálás szerep, mert a karakterem érzelmi hullámvölgyekbe kerül. Két csapat között ingázik, jön az árulás, majd a megbánás, és végül a dolgok helyre tevése. Fárasztóak voltak a próbák, de megérte, a szöveg tanulására pedig elég időt kaptunk. Szerintem ez a fajta színház jobban megy nekem, mert nem túl jól énekelek.
Egy kiváló történet is csak úgy mutathat igazán jól a színpadon, ha a zene, a mozgás és a kellékek harmonikusan kiegészítik. A zene Dorogi Sándor műve, a mozgást Lackó Bálint gyakoroltatta be a diákokkal, míg a jelmezt Greguss Zalán tervezte meg, aki az előadás egyik rendezője is:
– Két nappal a bemutató előtt már leesett a nagy kő a szívemről. Amikor végigmentünk az előadáson éreztem, hogy megvan, beért a bemutatóra. A gyerekek óriásit léptek előre, és ez a darab érdeme is, mert a jó színpadi anyag kihozza ezt belőlük. Nincs túlbonyolítva, lényegre törő, gyerekekről szól és az ő nyelvezetükre lett írva.
Ralbovszki Csaba , az előadás másik rendezője visszaemlékezett a kezdetekre, hiszen ezzel a bemutatóval a Fabula Rasa második születésnapját is ünnepelte:
– Rájöttem, hogy a kölykök gyorsan változnak. Kinézetre megnyúltak, és belsőleg is másmilyenek lettek. A dzsungel könyve játékosabb volt, egyesek még gyerekesnek tűntek benne, a mostani előadásunk viszont mélyebb érzelmekkel van tele. Talán ennek is köszönhető, hogy fejlődést tapasztalok náluk. Időközben néhány tagunk befejezte az általános iskolát, és középiskolába iratkozott, de nem szeretném, ha kilépnének a csapatból, és ők is maradnának. Úgy érzem, hogy a csoportnak van jövője. Szerencsés csillagzat alatt történt az, amikor Zalánnal találkoztunk a Népkörrel, és a Népkörben a gyerekekkel. A Népkör a mi grundunk, a gyerekek annyira ragaszkodnak hozzá, mint a Pál utcaiak az ő grundjukhoz. Természetesen akadnak nehézségek, de ezek azért vannak, hogy leküzdjük őket, enélkül nem is lehetne sikereket elérni. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy nekem és Zalánnak a színészet a hivatásunk, viszont a gyerekeknek az iskola van az első helyen. Az összetartás nagyon érződik a csapaton, a kisebbek provokálják a nagyobbakat, akik ilyenkor helyrebillentik, más esetben viszont védelmezik őket, és vigyáznak rájuk. Ez a világ rendje és a Fabula Rasa is így működik.
