Jovan Plačkov nyugalmazott újvidéki gépészmérnök, pontosabban gépszerkesztő. Régi katalógusokat mutat, amelyekben az általa tervezett gépek fényképei, műszaki adatai sorakoznak. A legújabb gépéről, egy joghurttöltő masináról film is készült, működését számítógépen nézzük.
– Nem én találtam fel ezt a gépet, ugyanis joghurttöltőt az olaszok is gyártanak, de nem ilyet. Az övéké bonyolultabb, és kétszer, sőt háromszor drágább, mint az általam szerkesztett. Négy hónapig dolgoztam rajta, majd a petrőci Pomak magánvállalat néhány példányt le is gyártott. Ha jól tudom, négy kisebb vajdasági tejgyárban az én gépemmel töltik a két deciliteres pohárba a joghurtot. Ez a felvétel a maglići tejgyárban készült. Óránként ezer poharat lehet vele megtölteni. És nemcsak joghurtot, hanem bármi mást is, mondjuk gyümölcslét.
(Dávid Csilla felvétele)
–Miként került erre a pályára?
– Már gyerekkoromban szerettem mindent megjavítani, megbütykölni, de arra nem gondoltam, hogy gépészeti középiskolába fogok iratkozni. Amikor azonban a második világháború után választanom kellett, nagyon népszerűsítették a gépészeti középiskolát. Csupán ezért választottam. Gyorsan befejeztem az iskolát és azonnal állast is kaptam. Már 1954-ben a FAM gyárban megterveztem az első gépemet, egy gyors profilvas vágógépet. Ebben a gyárban szerkesztettem több asztali fúrógépet is.
Mutatja a katalógusban a fúrókat. Mindegyik neve három betűből és egy számból áll: BPJ-13 …
– A B az a bušilica (fúró), a P és a J betűk pedig a nevem kezdőbetűi. Ebben a gyárban készítettem egy gépet a pékek számára, amellyel kiflit lehetett gyártani. Tudtuk, hogy Németországban van ilyen gép, de azt is tudtuk, hogy az a mi pékjeink számára megfizethetetlen. Az igazgatóm megkérdezte tőle, tudnék-e ilyet szerkeszteni? Próbálkoztam, de nem sikerült. Ekkor megkérdezte tőlem, hogy ha látnék egyet, az segítene-e rajtam? Természetesen, válaszoltam. Nemsokára a városi pékség egy küldöttsége utazott Bécsbe, ahol különböző gépeket néztek meg. Engem is becsempésztek ebbe a küldöttségbe, pékként utaztam Bécsbe, ahol megnézhettem a kifligyártó masinát. Számomra ennyi elég is volt, nem kellettek tervrajzok, a látottak alapján elkészítettem én magam.
Az ötvenes évek végén fél évet az Egyesült Államokban volt továbbképzésen, majd a szakmájában dolgozott Izraelben és Franciaországban is.
– Izraelben többek között egy masszírozó gépet szerkesztettem, amellyel a végtagokat lehetett masszírozni. Franciaországban az első alkotásom egy lóhereprés volt. Ismétlem, mindezek nem találmányok, és nem is újítások, de valamennyi általam szerkesztett gép olyan műszaki megoldásokat tartalmaz, amilyenek a hozzá hasonlóakon nincsenek. Megoldásaim minden esetben olcsóbbá tették a termelést.
