G. S. Patton amerikai tábornok
George Smith Patton amerikai tábornok 1885-ben született skót származású családban, a kaliforniai San Gabrielben. Katonai tanulmányain kívül nagy súlyt helyezett a testedzésre, s 1912-ben versenyzett a stockholmi nyári olimpiai játékokon. Az első világháborúban lovasezred tisztjeként felismerte a harckocsi jövőbeni jelentőségét. Elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy hazájában megkezdték a páncélos fegyvernem korszerűsítését, tömeges előállítását és bevetési módjának kidolgozását.
A második világháborúban az amerikai fegyveres erők egyik legkiválóbb hadvezére. Gazdag katonai pályafutása után 1942 novemberében az észak-afrikai partraszálláskor az amerikai erők parancsnoka, 1943 márciusában kinevezték a Tunéziában bevetett II. amerikai hadtest vezetőjévé. A szicíliai partraszállás során a 7. hadsereg parancsnoka, 1944-ben a normandiai harcokban a 3. hadsereg élén állt. 1945 márciusában átkelt a Rajnán, április végén elérte a Duna vonalát, december 9-én a németországi Mannheim külterületén autóbalesetet szenvedett, s 21-én a kórházban elhunyt.
Valamennyi életrajzírója – mintha összebeszéltek volna – egyöntetűen úgy fogalmaz, hogy rejtélyes körülmények között halt meg. Noha ezt egyetlen okmány sem támasztja alá, közülük többen azt állítják, hogy a szovjet NKVD (titkosrendőrség) gyilkolta meg.
Robert Wilcox amerikai katonai történetíró több mint egy évtizedes kutatása után a közelmúltban megjelent könyvében megcáfolta az autóbalesetről szóló hivatalos változatot, s a merénylet megszervezéséért az amerikai katonai kémelhárítást tette felelőssé. Wilcox rábukkant Douglas Bazetának, a kémelhárítás ügynökének naplójára, amelyben beismerte, hogy felettesétől kapott parancsot a tábornok meggyilkolására, hogy véglegesen elhallgattassák.
Az ügynök azt jegyezte fel, hogy katonai teherautó áttért az út másik oldalára, s összeütközött a vele szembe jövő, Patton szabályosan haladó autójával. A két jármű mindössze 30 km-es óránkénti sebességgel haladt, a tábornok életjelt adott, ezért Bazeta közvetlen közelről gumigolyóval nyakon lőtte.
Az erős szervezetű Patton állapota állandóan javult a kórházban, s felcsillant a remény, hogy teljesen felépül. Az amerikai kémelhárítás nem lelkesedett a kedvező fordulatért, s utasította ügynökeit, tegyenek úgy, mintha semmit sem vennének észre, hogy az NKVD megbízottjai ciánnal megmérgezhessék a tábornokot, olvasható a naplóban.
Bazeta azt állítja, hogy a Vad Bil ragadványnevű William Joseph Donovan tábornok, az amerikai katonai kémelhárítás teljhatalmú parancsnoka utasította őt, hogy a Patton elleni merényletet úgy rendezze meg, hogy az közúti balesetnek tűnjön, amelyet a hadvezér nem élhet túl. A naplóíró szerint Donovan ezt azzal indokolta meg, noha Patton példás hazafi, elveszítette józan ítélőképességét, többé nem ura önmagának, veszélyezteti a szövetségesek között kínkeservesen kidolgozott megállapodásokat, s ezért ,,a tábornokot önmagától is meg kell védeni”.
Stephen Skubik, az amerikai kémelhárítási szolgálat tisztje 1945 elején olyan adatok birtokába jutott, hogy Sztálin halállistára helyezte Patton nevét. Erről több ízben tájékoztatta Donovan tábornokot, aki válasz helyett a hírszerzőt Európából hazaküldte Amerikába.
Robert Wilcox felfedezte, hogy a Mannheim külterületén történt autóbalesetre vonatkozó öt okmány eltűnt az amerikai irattárból, a Patton járművével összeütközött teherautó vezetőjét kihallgatása előtt Londonba vezényelték. Mellőzték Patton holtestének felboncolását is.
Szakemberek bevonásával Wilcox megállapította, hogy a Patton emlékmúzeumban kiállított Cadillac nem azonos azzal a járművel, amelyet a tábornok vezetett a szerencsétlenség idején. Szerinte ez is azt bizonyítja, mindent elkövettek, hogy ne derülhessen ki az igazság.
Mi lehetett Patton bűne, hogy az amerikai, a brit, a szovjet kémszolgálat egyaránt az életére tört? Az öntörvényű, makacs, különc tábornok a normandiai partraszállás után gyorsan nyomult előre Franciaország területén, s azt tervezte, hogy a szovjeteket megelőzve elsőnek éri el Berlint. Haditervét azonban Dwight Eisenhower, az Európában harcoló brit és amerikai csapatok főparancsnoka elvetette, csapatait leállította, s az üzemanyagot átirányította a Bernard Montgomery brit tábornok parancsnoksága alatt állt egységeknek, s őt bízta meg a Németország elleni hadművelet irányításával.
Az előbbiek okozták a három hadvezér közötti ellentétet, amelyet tovább mélyített Patton vádja, hogy Eisenhower leállítva előrenyomulását, kényszerpihenőre kárhoztatva alakulatait, lehetővé tette a német hadvezetésnek, hogy védhetőbb területre vonja vissza katonáit, rendezze soraikat, átcsoportosítsa erőit, s ellentámadásba lendüljön.
A harctéri helyzet alakulása Pattont igazolta: 1944. december 16-án indult a német hadművelet, az ardenneki offenzíva, amelynek célja Antwerpen visszahódítása volt. A csata nagy vérveszteséget okozott mindkét félnek, a szövetséges csapatokat az összeomlás veszélye fenyegette. Eisenhower rákényszerült, hogy Pattont bízza meg a német hadsereg visszaverésével. Számos film örökítette meg Pattonnak az ardenneki csatában aratott fényes győzelmét. A hadvezér nem rejtette véka alá véleményét. Azzal vádolta meg a szövetséges erők parancsnokait, hogy az előbbi és más súlyos baklövéseik következtében a Vörös Hadsereg elsőnek érhette el Berlint, s rátenyerelhetett Közép- és Kelet-Európa nagy területére. E hiteles tanú meggátolhatta volna a megnevezetteket, hogy később más területen is sikeresen folytassák pályafutásukat, például Eisenhowert megválasztották elnöknek.
Miért állt útjában Sztálinnak és az NKVD-nak Patton? Wilcoxnak erre is van magyarázata: a hadvezér Németország és Japán legyőzése után a háborút nem tekintette befejezettnek, s követelte, hogy katonailag verjék ki Európából a Vörös Hadsereget, s a Szovjetuniót szorítsák vissza határai mögé. A háborút azonban már mindenki megelégelte, s a közös gyilkos merénylettel elnémították a harcias Pattont.
Vajon így történt-e? Nem teljesen, vagy csak néhány elemében valószínű. A köd eloszlatása a hadtörténészekre vár.
A tábornok Cadillac-je, amelyikben autóbalesetet szenvedett...
… és a Patton emlékmúzeumban kiállított Cadillac
