Sem a lexikonok, sem a világháló nem segített abban, hogy megtudjam, mikor és ki találta fel a subatűt. Valószínűleg még sok száz évvel ezelőtt a szűcsök eszelhették ki, hogy könnyebben megvarrhassák a subát. Így gondolja a becsei Sípos Tibor feltaláló és újító, akinek ügyvédi teendői mellett nemcsak különböző műszaki újításokra van ideje, hanem arra is, hogy festészettel, költészettel is foglalkozzon.
Ezúttal az újító Sípos Tibort szólaltatjuk meg és megkérjük, hogy mutassa be subatűjét, amelyet még a múlt század hetvenes éveiben szabadalmaztatott, és amellyel 1973-ben a feltalálók és újítók rijekai Rast Yu elnevezésű kiállításán nagy sikert aratott.
– A múlt század hatvanas-hetvenes éveiben divat volt a faliszőnyegek készítése. Mivel mindig is vonzott a festészet, a képzőművészet, én is vásároltam egy subatűt, különböző színű fonalat, vásznat. Még arra is emlékszem, hogy első subatűmet Magyarországon vettem és 20 forintba került. Ahogy elkezdtem vele dolgozni, azonnal láttam, hogy a szerszám nem tökéletes. A fonalat ugyanis nem lehetett vele egyenletesen áthúzni az anyagon, és gyakran megesett, hogy a már kész munkámat is elrontotta. Ezzel a tűvel a munka lassan haladt, és nagyon sokszor úgy voltam vele, hogy a földhöz csapom dühömben a subatűt is, és a készülő szőnyeget is.
Sokat gondolkodtam azon, miképpen könnyíthetek a bajomon. Szerkesztettem egy fejet, amelyre apró fogakat formáltam és egy rugóval mindent megoldottam. A fejen levő fogak egyike odaszegezi az öltést az anyaghoz, és amíg nyomom a következő öltést, addig fogja a fonalat. Ezzel a subatűvel már élvezet volt dolgozni. Szabadalmaztattam, a jugoszláv szabadalmi hivatalban eredeti találmányként van levédve.
A régi Jugoszláviában rendszeresen megszervezték a Rast Yu elnevezésű nemzetközi kiállítást, amelyen hazai és külföldi találmányokat, újításokat mutattak be. 1973-ban jómagam is részt vettem rajta. Rijekán rendezték meg és én a subatűvel érkeztem oda. Találmányomnak nem adtam túl nagy jelentőséget. Mika Špiljak nyitotta meg a rendezvényt, ha jól emlékszem, ő volt akkor az országos szakszervezet elnöke. Érdeklődést mutatott találmányom iránt. Közös fényképünk is van a subatűvel. Az isztriai gazdasági kamara elnöke behívatott az irodájába és elmondta érdeklődésének okát. Ezen nagyon csodálkoztam. – Megkérdeztem tíz asszonytól, mi az ami felkeltette érdeklődésüket a kiállításon – mondta. Mind azt válaszolta, hogy a subatű. Ezután ugyanezt megkérdeztem a feleségemtől is, és ő is ezt válaszolta. Ezért hívattam magamhoz, szerettem volna önnel megismerkedni. Akaratlanul is így lettem a rijekai nagy rendezvény sztárja.
Én az egyszerű találmányokat, újításokat kedvelem. Valamennyi találmányom ilyen. Manapság egyre gyakrabban hallom a fiataloktól, hogy számukra már nincs hely a feltalálók és újítók világában, már minden lényegeset feltaláltak előttük. Ez nem igaz. Bizonyíték erre a subatű is. Lehet, hogy évszázadokon át használták, azzal a meggyőződéssel, hogy ezen az egyszerű szerszámon semmit sem lehet változtatni. Lehetett.
