Elek Ferenc színművész a 41. Magyar Filmszemle legjobb férfialakításért járó díjat kapta
Budapesten a 41. Magyar Filmszemle díjkiosztó gáláján az Életműdíj ban részesített művészek laudációját Elek Ferenc filmszínész olvasta fel. Amikor meghívták erre a jeles eseményre, még nem sejtette, hogy az este ő is a kitüntetettek között lesz, de miután közölték vele, hogy a felolvasás után ne menjen haza, már kezdett azon töprengeni, hogy valamiféle meglepetést tartogatnak számára. Ez a műsor végén derült ki, s legnagyobb örömére és meglepetésére neki ítélték oda a 41. Magyar Filmszemle legjobb férfialakításért járó díját.
Elek Ferenc a budapesti Katona József Színház színésze, egy roppant szerény, kedves, mondhatni szívélyes, majdhogynem mindig mosolygó fiatalember, aki az igazán nagy elismerésnek nem is csak kimondottan maga miatt tudott feltétlenül örülni, hanem Dyga Zsombor Köntörfalak című alkotása sikerének is – ebben a filmben játszotta a főszereplőt, és ezért az alakításért kapta meg a legjobb férfi színésznek járó elismerést. Mindezt szavakba öntve a következőképpen mondta el a Magyar Szó nak:
– Én nagyon drukkoltam a filmnek, a Köntörfalaknak, éreztem már a közönség és a sajtó reakciójából, hogy nagyon szeretik ezt a filmet. Már a díjkiosztó előtti éjjelen nem tudtam aludni, annyira izgultam, hogy mi lesz másnap. Nagyon fontos filmnek tartom ezt a pályám során, ezért duplán szurkoltam a sikerért, de mondhatom, hogy a kollégákért is ugyanúgy izgultam, hiszen ez egy háromszereplős alkotás, s ugyanúgy, ahogy én, Rába Roland, vagy Tompos Kátya is megérdemelte volna az elismerést.
Köntörfalak című háromszemélyes kamarajátékában kissé ügyefogyott, de szerethető figurát formált meg a háromszereplős történetben (Tompos Kátyával)
–Nemcsak ebben az egy filmben játszott a szemlén bemutatott játékfilmek közül, hanem még kettőben.
– Igen. A másik, Almási RékaTeam Building című alkotása is megkapta a legjobb elsőfilmesnek kijáró díjat. Ez is egy szenzációs csapat volt, fantasztikus csaj a Réka, jó kis történetet hozott össze, a nyáron forgattunk, és roppant nagy élmény volt számomra, szurkoltam értük is. A harmadik film pedig Vágvölgyi B. AndrásKolorádó Kid című alkotása. Persze, hogy ezért is drukkoltam, mert négy évig forgattuk ezt a filmet, roppant kemény munka volt. Hála a jóistennek, ennek az alkotásnak is osztottak ki elismerést. Nekem nagyon pici szerep jutott benne, lelőnek a filmben, talán ennyi volt az egész.
–Előre felkérték, hogy vezesse a műsort a gálán, vagy ezt csak akkor osztották Önre, amikor már tudták, hogy díjazott lesz?
– Nem tudom, hogy mi volt a háttérben, csak előző nap szóltak, hogy az életműdíjakhoz én fogok felolvasni. Azt hiszem, ez teljesen független a díjtól, hiszen engem a Szemletanács kért fel, ők pedig nem tudták előre, hogy ki fogja kapni a díjat. Én hiszek nekik, mert nagyon meggyőzőnek tűntek, de nem kívánom különösebben értelmezni a dolgot, nehogy elrontsak valamit. Az a lényeg, hogy boldog vagyok határtalanul, s velem is mindenki nagyon aranyosan viselkedett. Nemcsak a szakma, hanem a közönség, a nézők is.
–Meglepte, hogy Önt találták a legjobb férfi főszereplőnek?
– Annyiból lepett meg, hogy én egy nagyon kételkedő ember vagyok, valahogy mindig nehezen hittem el és fogadtam ha megdicsérnek, de most már eljutott a tudatomig, és boldog vagyok, nagy megtiszteltetés ez számomra.
–Azon színészek közé tartozik, akiknek alkalma van a filmen is megmérettetni.
– Igen, én hál'istennek egyike vagyok azon szerencsés színészeknek, akit azért hívogatnak időnként forgatni, remélem ez így marad ezentúl is. Meglehetősen jó filmekben dolgoztam, általában kisebb karakterszerepeket bíztak rám.
Eddigi filmszerepeiben remek karakteralakításokkal hívta fel magára a figyelmet, Dyga Zsombor Tesó című „panelsztorijában” is emlékezetes figurát teremtett egy mellékszereplőből
– Hogyan lett Önből színművész, hiszen ha jól tudom, műszaki szakközépiskolában kezdte a pályafutását.
– Igen, de már ott is amatőr színjátszottam, egyébként egész gyerekkoromra az volt a jellemző, hogy nagyon sokat játszottam, meg bohóckodtam, és a magyartanárnőm azt javasolta, hogy jelentkezzek egy gyermekstúdióba, ahol kiélhetem ezeket a késztetéseket. Ekkor 12 éves voltam. Amikor a középiskolára került a sor, az anyukám szerette volna, hogy legyen valami szakmám, megjegyzem nagyon helyesen, de hát annyira hülye voltam a gépészethez, hogy ennek nem sok értelme volt. Viszont nagyon rendesek voltak velem a középiskolában, mert csináltam egy április 4-i műsort, meg hasonlókat, ezért elnézték nekem, hogy színházazok. Úgy kezeltek, mint egy másfajta kis lényt.
–Mikor szerette meg a filmet?
– Mindig is imádtam a filmeket, én egy filmőrült vagyok tulajdonképpen, mozirajongó, de nagyon szeretem a forgatást is, azt a hangulatot, amit ott teremtenek, s mondhatom, imádok forgatni.
–Ezt jobban kedveli, mint a színházat?
– Nem, dehogy! Azért a Katona József Színházat nem adom semmiért. Meg a színház az egészen más. Mind a kettő csoda, és nagyon jó dolog, s egészen más felkészülést, hozzáállást kíván mind a kettő.
–Öntől a humor se áll távol, hiszen kabaréban is szerepel, viszont itt a filmekben inkább a drámai vénája jut kifejezésre.
– Nagyon szeretném, ha nem skatulyáznának be se ide, se oda, nyilván van egy alkatom, ami predesztinál egy bizonyos szerepkörre. Ez természetes talán, nem vagyok egy hősszerelmes típus, hiszen ha bárki rám néz, rögtön látja, hogy Adonisz azért nem lehetek. Az adott lehetőségeken belül ügyeskedem, hogy megtaláljam azokat a karaktereket, amelyek rám illenek. Jól érzem magam a komolyabb darabokban is, de a humoros vénám is szeretem, ha kifejezésre jut. Azt hiszem, a jövőben is szeretnék ehhez ragaszkodni, hogy érvényesüljek több síkon is.
–A most elnyert díj jelent valamit a szakmában? Esetleg előremenetelt?
– Ezt majd meglátjuk ezután, hogy vajon hívnak-e majd többet dolgozni. Nagyon szeretném, ha így lenne, ha nem zárulna le csak egy ünnepélyes díjkiosztóval az egész, s ha a pályafutásom tovább ívelne. Ezen inkább azt értem, hogy minél több érdekes alkotóval dolgozhassak együtt, s természetesen egyre jobb művekben.
–Azt tapasztalta, hogy becsülik az ilyen elismerést? Utána jobban felnéznek az emberre?
– Úgy érzem, hogy igen, nagyon sokan hallottak rövid idő alatt a díjról még az ünnepélyes díjkiosztó előtt, s már jöttek a telefonok, az sms-ek, figyelnek rám az emberek, ebből az világlik ki, és hál'istennek a sajtó, a média is felfigyelt rám. Ez roppant jó érzés egy ilyen kemény munka után. A siker a fellegekbe röpít, még egyszer mondom, jó, hogy díjazták a filmet. A saját szemszögemből pedig csak annyit nyilatkozhatok, hogy jó Elek Ferinek lenni most.
